Főoldal

Nem csitulnak az indulatok

E-mail Nyomtatás PDF
Tokaj-Hegyalja magyar bortermelõi szerint fel kell mondani a tokajiról szóló magyar–szlovák szerzõdést Hörcsik Richárd, a térség fideszes képviselõje egyenesen a szerzõdés felmondását szorgalmazta az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának ellenõrzési albizottsága minapi ülésén.

 Tokaj-Hegyalja magyar bortermelõi szerint fel kell mondani a tokajiról szóló magyar–szlovák szerzõdést Hörcsik Richárd, a térség fideszes képviselõje egyenesen a szerzõdés felmondását szorgalmazta az Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának ellenõrzési albizottsága minapi ülésén. Szavaival a borvidék termelõi is egyetértenek. Nem csitulnak az indulatok a Tokaj-hegy lábánál a világviszonylatban egyedi bor névhasználatával kapcsolatosan. A térség magyarországi bortermelõi – nyilván a pincéikben felhalmozódott eladatlan készletek miatt – élesen bírálják a magyar kormányt a 2004 nyarán aláírt szlovák–magyar megállapodás miatt, s annak felmondását szorgalmazzák. A követelésnek a minap Hörcsik Richárd, a térség fideszes képviselõje is hangot adott a magyar Országgyûlés mezõgazdasági bizottságának ellenõrzési albizottsága ülésén is. Az indok nem új: a szlovák oldalon a tokaj-hegyaljai terület nagysága merõben eltér az 1908-as bortörvényben meghatározottakhoz képest. Márpedig Trianon elõtt a mostani Szlovákia három településén mintegy 260 hektárnyi területen termett a tokaji, a szerzõdés viszont már hét községre és 565 hektárra terjedhet ki. A térség borászai is kitartanak amellett, hogy a szlovákiai hegyaljai területen mindössze 250 hektáron lehet minõségi bort termelni. Hörcsik szerint Szlovákia tíz éven belül már 1,3 millió palack tokajit produkálhat, s ezzel próbálkozik majd betörni a világ borpiacára, a valódi tokaji termelõk rovására. Indokolatlan félelem Indokolatlan a magyar gazdák félelme – tartják a gazdák a hegyközség szlovák oldalán, arra figyelmeztetve, hogy jelenleg a hét községben csak 380 hektárnyi termõ- ültetvény található, a többi csak elvi lehetõség. Ráadásul e területek közül is jó néhány hektár – akárcsak korábban Magyarországon – lekerült a szoknyákra, miközben a magasabban fekvõ területek pusztulnak. A bor minõségére vonatkozó kifogásokat is visszautasítják, mondván a hatályos szlovák bortörvény a magyar bortörvény technológiai szabályozását vette át. A tokaj-hegyaljai borvidék hegyközségi tanácsának tagjai az utóbbi hetekben gyakran vendégeskednek a szlovák oldalon, szemlézik az ültetvényeket, kóstolgatják mûvelõik korábbi évjáratú borait. A meglátogatott nagy termelõk közül csak a nagytoronyai Ostrožovie pincészetrõl vélekedtek figyelemre méltóan, illetve a szõlõskei egykori állami gazdaság pincéiben tárolt borokra mondták azt, hogy „igazi, hagyományos régi tokajiakat idézõ borokat kóstolhattak”. Védjük az érdekeinket A Tokajjal kapcsolatos magyar-szlovák kétoldalú megállapodásban szereplõ 565 hektár szakemberek által megszabott minõségi kritériumok alapján lett meghatározva, amelyek azonosak a hatályos magyar szabályozással. Az új borászati törvény alapján a szlovák tokaji borvidék részeként csak azok a területek lehetnek elismerve, amelyek eleget tesznek ezeknek a feltételeknek – nyilatkozta lapunknak Czajlik Katalin, a földmûvelési miniszter szóvivõje. Szerinte bárminemû, a terület csökkentését célzó javaslatot el kell utasítani, hiszen az ellentmond az immár mindkét országra vonatkozó egységes elõírásoknak. Hasonlóképpen egységes a két ország törvényi szabályozása a tokaji bor elõállítása, valamint a kötelezõ minõségi kritériumok területén. Ami a kétoldalú megállapodás megkötését illeti, attól senki sem várta, hogy az egyszeriben megold minden problémát. A Tokaji márkanév hatékony védelme – ismerve a francia, olasz, ausztrál és egyéb követeléseket – azonban egységes fellépést követel, aminek alapvetõ feltétele az egységes szabályozás. A megállapodás megkötését egyébként az Európai Bizottság is üdvözölte. Czajlik szerint a szerzõdés felbontásának követelése meglehetõsen rövidlátó ötlet, amely végsõ soron a magyarországi termelõket is károsítaná. Baj van a versenyképességgel Marcinkó Ferenc, a Tokaj-hegyaljai borvidék hegyközségi tanácsának elnöke ugyanakkor azon a véleményen van, hogy a magyar kormánynak a magyar borászok érdekeit kellene képviselnie, védenie, hiszen a borvidék zászlóshajója, a Tokaj Kereskedõház Rt. is eladási gondokkal küzd. Tokaj-Hegyalján mintegy 14 ezer termelõt regisztrálnak, a kereskedõháznak pedig 2800 borásszal van szerzõdése. Nagy kérdõjel, mi lesz a térséggel, ha az rt.-t privatizálják, nagy valószínûséggel a társaság új tulajdonosai feladják a szociális feladatokat, melyeket az eleddig állami tulajdonban lévõ társaság vállalt. Márpedig a kis- és elaprózódott termelõk jelentõs része, akik forgótõke híján megrekedtek a borászati fejlesztésben a 60-as évek szintjén, nem lesznek versenyképesek. Õk állítólag már tavaly is a bõ termés jelentõs részét szlovák felvásárlóknak adták el, s mindezt igazolás nélkül. Ennek ellenére Marcinkó szerint a szlovákiai tokajik minõsége messze elmarad a magyar oldal minõségi boraihoz képest. A megállapodás semmit nem oldott meg Árvay János, Tokaj-Hegyalja egyik legelismertebb borásza is úgy véli, a két ország közötti megállapodás „semmit sem oldott meg”. „Félek, a szlovákiai bortermelõk abban a tévhitben vannak: attól, hogy a két miniszter aláírt valamit, a két kormány jóváhagyta, a szlovák parlament megalkotta az új bortörvényt, attól nekik holnaptól jobb lesz” – nyilatkozta az Új Szónak a Magyar Bor Akadémia által 2003-ban az Év Bortermelõjének nyilvánított Árvay. „Sajnos arról vajmi keveset hallani, hogy az egyedi bor elõállítása, minõségének megtartása óriási befektetéseket igényel, s a legtöbb termelõ ilyen tõkével nem rendelkezik.” Árvay saját cégét példának felhozva elmondta, 1999 óta több, mint 1 milliárd forintot fektettek be, de még legalább néhány százmilliót, akár egy milliárdot is fejlesztésre kell fordítania, ha továbbra is a legjobbak közé akar tartozni. „A Tokaj-Hegyaljában mûködõ külföldi érdekeltségû tokaji bortermelõ társaságok többsége legalább tíz évig pumpálta vállalkozásába a pénzt, eddig mintegy 50 milliárd forintot, s csak ezután kezdõdött meg a ráfordítások lassú megtérülése, a költségek nullázása.” A Pozsony által vállalt minõségmegõrzési garanciákat Árvay azért nem tartja megfelelõnek és elégségesnek, mert „még Tokaj-Hegyalja déli része és mondjuk Tolcsva között is sokszor van eltérés érésben, fakadásban”. Árvay úgy látja, a szlovákiai szõlõtermelõk nem készültek fel arra az eshetõségre, hogy rossz esetben akár 10 évig sem írhatják rá a palackra, hogy tokaji. (gyor) ÚJ SZÓ-JELENTÉS
Módosítás dátuma: 2005. július 27. szerda  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 85 vendég böngészi