Főoldal Sajtóarchívum Vivat Academia Lámfalussy professzor az euróról és a nemzeti identitásról (Vivat Academia)

Lámfalussy professzor az euróról és a nemzeti identitásról (Vivat Academia)

E-mail Nyomtatás PDF


2003. november - Lámfalussy Sándor professzor több szálon is kötődik Sopronhoz, hiszen itt járt gimnáziumba a bencésekhez, és édesapja egykor az egyetem Erdőhasználattan Tanszékének volt a vezetője. A város pedig díszpolgárai közé fogadta. A világhírű közgazdász és pénzügyi szakember, akit az euró megálmodójának tekinthetünk, nem először járt egyetemünkön, hiszen már korábban is tartott előadásokat a Közgazdaságtudományi Karon.

November 11-én a professzort Faragó Sándor, a Nyugat-Magyarországi Egyetem rektora díszdoktorrá fogadta a Liszt Ferenc Központban tartott ünnepségen. A laudáció és a doktori oklevél átvétele után tartott előadást Recesszió vagy konjunktúra ingadozás? címmel. Ez alkalomból kérdeztük a professzort.
V.A. - Mi a véleménye arról a pszichológiai hatásról, amit a nemzeti valuta közös pénzzel való fölváltása a nemzeti identitás csonkításával kivált?
- Kétségtelen, hogy a nemzeti pénzegység föladása jelent valamit. Az a kérdés, hogy ez veszteség vagy sem? Természetesen veszteség, ezt tudjuk a történelemből. Ezzel szemben ismert, hogy az országok többségében a nemzeti pénzek nem működtek különösebben jól. Egy inflálódott pénzt föladni nem jelenti a világ végét. Másrészt, azt kell nézni, hogy milyen értéket hoz. Lényeges folyamat a világ globalizálódása, s ez valóban fölveti azt a veszélyt, hogy beleolvadunk a világba. Ez valóban a nemzeti identitás ellen hat. A globalizáció tény, ezt nem tudjuk elkerülni. Kell valamit tennünk, ami elviselhetővé teszi. Azokkal kell szövetségre lépnünk, akik hasonlóan gondolkodnak. Európában rengeteg történelmi kapcsolat van az országok között. Aki félnek a globalizációtól, azoknak a legjobb válasz az, hogy Európa védelmet jelent ebben a világban. Kapcsolatot teremtünk és segítjük egymást. Ennek már vannak hagyományai. Amikor az euró bankjegy létrehozása folyt, (a professzor elővette a tárcáját és kihúzott belőle egy köteg eurót), az ábrákra vonatkozóan különböző javaslatok hangzottak el. Végül minden bankjegyre került egy építészeti stílus és egy híd. Ez az a szimbólum, ami összeköt bennünket. Amikor 1996. decemberében, az írországi Dublinban bemutattam ezeket a bankjegyeket, az angolok és az amerikaiak fölvetették, hogy önök nem tudtak közös európai szimbólumot találni, s ez azt mutatja, hogy nincs európai identitás. Erre én azt válaszoltam, hogy menjenek ki bármelyik európai városban az utcára, félórás séta alatt garantáltan megtalálják szinte valamennyi építészeti stílust a klasszikus görögtől a barokkon át a modernig. De ha Amerikában teszik ugyanezt, ott nem fogják megtalálni.
Szerintem tehát egy olyan világban, ahol a nemzeti gyökerek elvesztésének a veszélye valóban fönnáll, a nemzeti pénzegységről való lemondás csak egy kis veszteség azokhoz az előnyökhöz
viszonyítva, amiket az európai nemzetek közötti kapcsolatok erősítése jelent.    (Z.) Fotó: 2Z Fotó&Média

 

Módosítás dátuma: 2010. szeptember 16. csütörtök  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 176 vendég böngészi