Főoldal Kritika Hova kerüljön a jelzõ?

Hova kerüljön a jelzõ?

E-mail Nyomtatás PDF
OTTHONUNK A NYELV
Kisebbségi létünk velejárója a nagyszámú fordítás.
OTTHONUNK A NYELV
Kisebbségi létünk velejárója a nagyszámú fordítás. Tapasztalatom szerint a szlovákból készült fordítások meglehetõsen változó színvonalúak, de inkább csak a bántóan rossz megoldásokra figyelünk fel, tesszük szóvá azokat – olykor például az Új Szó hasábjain is.
Nyelvérzékünk alapján rendszerint érezzük, hol sántít a fordított szöveg, vannak azonban olyan esetek is, amikor elbizonytalanodunk, nem tudjuk, hogy elfogadható-e vagy sem az adott szerkezet. Az ilyen esetek közé tartoznak a szlovák ún. hátravetett jelzõt tartalmazó szerkezetek. Ezekben a fölérendelt fõnév mögött egy másik, valamilyen esetben álló fõnév (a jelzõ) található, pl. dao z dediestva, fólia z plastu. A magyarban viszont a jelzõ a jelzett a szó elõtt áll, legalábbis ezt tanultuk az iskolában. Ismerünk és használunk azonban olyan szókapcsolatokat is, amelyek szerkezete olyan, mint az idézett szlovák példáké: toronyóra lánccal, Magyarország 1514-ben (regénycím) stb. Tény viszont, hogy a szlovák és a magyar szövegek között eltérés van az ilyen jelzõs szerkezetek gyakorisága között: egy szlovák szövegben már néhány mondat után biztosan találunk ilyen szerkezetet, a magyarban viszont nagy valószínûséggel néhány ezer szavas szövegrészletet is el kell olvasnunk, hogy legalább egyre rábukkanjunk. Felmerül tehát a kérdés, meghagyhatjuk-e egyáltalán fordításkor az eredeti szórendet, és ha igen, akkor milyen típusú szövegben.
Vegyünk elsõként egy megtörtént esetet. Egy hirdetõ a regionális lapban szlovákul és magyarul is meg kívánt jelentetni egy álláshirdetést, amelynek elsõ mondata szlovákul így hangzott: Hµadáme stolárov s praxou, a magyar fordítás pedig ez volt: Keresünk asztalosokat gyakorlattal. A szerkesztõségi munkatárs az kérdezte, nem kellene-e átfogalmazni a magyar mondatot: Gyakorlattal rendelkezõ asztalosokat keresünk. Nos, ilyen esetben ajánlatos megnézni a magyarországi álláshirdetéseket, hogyan oldják meg ezekben az ilyen szószerkezeteket. A magyarországi lapokat átnézve megállapíthatjuk, hogy bizony nagy számban fordul elõ bennük a hátravetett jelzõ: a leendõ munkatárs elvárt ismereteit, álláskeresõ esetében a kínált ismereteket fejezik ki gyakran ilyen módon, például: Keresünk épületgépészt német nyelvismerettel; Hivatásos vadász nagyvadas területen állást keres 9 év gyakorlattal, technikus végzettséggel; stb. Emellett azonban természetesen a minõségjelzõs szerkezetet tartalmazó hirdetések is gyakoriak: Gyakorlattal rendelkezõ ács Budapest területén állást keres; Virágüzletbe gyakorlattal rendelkezõ, nem dohányzó virágkötõt felveszünk. A választott szerkezet egyrészt attól függ, mit tart kiemelésre érdemesnek a hirdetõ: a hátravetett jelzõt tartalmazó szerkezet esetében mindjárt a szöveg elején megtudjuk, milyen munkatársat keres az adott cég, illetve ki az álláskeresõ, továbbá ez a szerkezet alkalmasabb hosszabb, tartalmasabb hirdetések megfogalmazására, pl. 27 éves nõ közgazdász egyetemi végzettséggel, angol nyelvismerettel, 3,5 éves, költségvetési szervnél pénzügyi területen eltöltött gyakorlattal, számlaképesen pénzügyi jellegû munkát keres Gyõrben. Másrészt ez a megoldás tipikusan olyankor fordul elõ, amikor a jelzõt további jelzõ bõvíti, l. pl. német nyelvismeret(tel), 9 év gyakorlat(tal). Ha viszont a jelzõi szerepû fõnév elõtt (pl. a gyakorlat) nem áll jelzõ, a magyarban gyakoribb a „szabályos” jelzõs szerkezet, l. gyakorlattal rendelkezõ ács.
Jól érezte tehát a hirdetésfelvevõ munkatárs, hogy a szóban forgó esetben meg kell változtatni a szórendet: a gyakorlattal szó az ács fõnév elõ kerül, s egy melléknévi igenév (rendelkezõ) beiktatásával hozzuk létre a minõségjelzõs szerkezetet.
SzabómihÁly Gizella

Módosítás dátuma: 2005. december 05. hétfő  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 381 vendég böngészi