2013. május 24. - Id. Dorffmeister István főleg Magyarországon alkotott osztrák festő Pozsonyban született, 1729-ben.
Szülei Johann Christof Georg Dorffmeister és Elisabeth Josefa Millner. A bécsi képzőművészeti akadémián tanult, ott ismerkedett meg az osztrák és az olasz dekoratív festészettel.
1761-ben települt Magyarországra. 1762-től Sopronban lakott, de az egész Dunántúlon alkotott és vált a 18. század egyik legtermékenyebb hazai festőjévé. Elsősorban azoknak a megrendelőknek dolgozott, akiknek nem volt elég pénzük a divatos bécsi mesterek megfizetésére, de azok alkotásaival összevethető műveket szerettek volna festetni, így Dorfmeister művei fontos szerepet játszottak a bécsi Akadémián kialakított művészeti köznyelv elterjesztésében. Színezését, típusainak karakterformálását a rokokótól előnyösen befolyásolt akadémiai stílus színes, vonzó dekorativitása határozta meg.
Témáit többnyire a magyar történelemből, de gyakran a Bibliából (főleg az Ószövetségből) vette.
1797. május 29-én hunyt el Sopronban.
Ismertebb munkái
a sárvári vár dísztermének freskói (1769),
a császári plébániatemplom freskói (1775? 1776?),
a soproni bencés rendház lépcsőháza (1779),
Szentgotthárdon az apátsági templom kupolafestménye (a szentgotthárdi csata, 1788, fiával közös munka),
Lentiben a Szent Mihály-templom főhajójának mennyezetképe (1807),
a szigetvári plébániatemplom kupolafestménye (Zrínyi halála, 1788),
a szombathelyi püspöki szemináriumnak készített munkái (1791–92),
a szombathelyi székesegyház szentélyének boltozati képe.
Egyéb művei:
Phaeton bukása (1769),
Szent József a kis Jézussal (1769),
Házaspár képmása.
Több képét például a Szigetvár ostromát, A mohácsi csatát a Szépművészeti Múzeumban állították ki, másokat a soproni Liszt Ferenc Múzeumban.
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
|