Főoldal Soproni Arcok Anno Politikusok Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857)

Felsőbüki Nagy Pál (1777-1857)

E-mail Nyomtatás PDF


Felsőbüki Nagy Pál (Nagy Pál Xav. Ferenc) liberális nemesi politikus, országgyűlési követ, az MTA igazgatótanácsának tagja 1777. október 7-ikén született Fertőszentmiklóson.

Édesapja Nagy Sándor, édesanyja Somogyi Erzsébet. A szülőháznál kezdte tanulmányait, később a soproni gimnáziumban, majd a pozsonyi Akadémián tanult. Később Pesten volt joghallgató, nagybátyja, Nagy József királyi személynök mellett hites jegyző volt, és itt szerzett ügyvédi oklevelet is.
Az 1797. és 1805. évi nemesi felkelésekben kapitányi és később őrnagyi rangot viselt. Ezután a megyei közélet és gyűlési szereplés nyilvános pályájára lépett és csakhamar kitűnt szónoki tehetségével és rettenthetetlen bátorságával. Először 1805-ben jelölték országgyűlési követnek, majd 1807-ben egyhangúlag meg is választották. Nemes tűzzel emelt szót már akkor is a nép terheinek enyhítése és állapota javítása mellett; merészen ostorozta a lefelé dölyfös, felfelé szolgai, önző oligarchiát, az úrbéri visszaéléseket, a fosztogató adórendszert, a tisztviselők zsarnokságát és a megyei nepotizmust. A monarchia terhes és zilált pénzviszonyai bírálásában is úgy kitüntette magát, hogy a következő országgyűlések is jónak látták e tárgyban az általa kijelölt úton járni. Beszédei többnyire rögtönzöttek voltak. Főként a magyar nyelv ügye és a jobbágyság terheinek enyhítése szolgáltak felszólalásainak témájául.
A nemzetiséget az alkotmánynál is fontosabbnak tartotta. Az országgyűlés alatt erősebb kifakadásaiért Bécsbe is idézték: «ad audiendum verbum regium». Ezen országgyűlésen írta Idea című emlékiratát, mely a királyi propozíciók tárgyában a királyhoz intézendő felirat alakjában van tartva. Az országgyűlés befejezése után visszatért Sopron megyébe, ahol tovább is folytatta népszószólói szerepét. Hogy mennyire köztiszteletű és népszerű volt ekkor, tanúsítja Berzsenyi Dánielnek ez időtájban hozzá írt lelkes ódája. Kazinczy Ferenctől (1811. február 5.), Széphalomról üdvözlő és hódoló hangú levelet és minden oldalról magasztaló magyar és latin költeményeket kapott; tisztelői pedig megfestették arcképét.
Az 1809. és 1813. évi nemesi felkelésekben szintén részt vett és eközben aranysarkantyús vitéz is lett. De a kormány utasítást adott Eszterházy herceg Sopron megyei főispánnak, hogy követté választatását minden áron gátolja meg, és így az 1808. és 1812. évi országgyűléseken nem vehetett részt.


1825-ben, minden ellenzés dacára, Sopron rendjei őt kiáltották ki országgyűlési követül. Leginkább az ő érdeme volt ekkor az a határozat, amely az úrbéri nemességet adó alá rendelte íratni. Védte a magyar alkotmányt és megtámadta kinövéseit. Az elsőleges sérelmek összeállítása nagy részben az ő hatása alatt készült. Főképpen az ő lángszavainak köszönhető, hogy a Magyar Tudományos Akadémia eme országgyűlés folytán, Széchenyi István és társainak nagylelkű ajánlata alapján létrejött. A november 23-ai kerületi ülésen tartotta azt az elragadó beszédet, mely az akadémiát eredményezte. Az 1830. évi országgyűlésen ismét jelen volt, de itt már úgy látszik megdöbbenve állott meg a rendszerén messze túl menő eszmék áramlatával szemben, és ettől fogva mindinkább konzervatív és mérséklő úton kezdett járni, és több ízben határozottan fellépett a demokrata eszmék ellen, és a kormányt támogatta. Ennek hatására sokan elfordultak tőle, Nagy Pál pedig fokozatosan a háttérbe húzódott. Az 1832-36. és 1839-40. évi országgyűléseken népszerűségét már teljesen elvesztette. Az 1840. évi országgyűlés után, melyen még egész bécsi befolyását felhasználta a politikai elítéltek megmentésére, végképp visszalépett a közpályáról, és olykor csak a Sopron vármegyei gyűléseken hallatta éles bírálatát a nem tetsző állapotok felett. Az 1848-49-es mozgalmakban nem szerepelt. Az erre következő abszolút rendszer ellen azonban, a döblingi prófétával együtt, a nem kompromittált hazafi bőven szórta élcei találó nyilait. Falusi birtokán és Pozsonyban élt Pálffy gróf zárgondnokának minőségében; élete végső éveit pedig Bécsben és a Bécs melletti Inzersdorfban élte át.
1857. március 26-án hunyt el Bécsben.
A Magyar Tudományos Akadémiában 1874. január 26-án Tóth Lőrinc tartott fölötte emlékbeszédet. A büki katolikus templom parkjában nyugszik, sírhelyét a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság „A” kategóriában a Nemzeti Sírkert részévé nyilvánította.
Forrás: Wikipédia

 

Módosítás dátuma: 2015. március 15. vasárnap  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 131 vendég böngészi