FotoMedia

2015. március 30. - Tavaly már úgy tűnt, hogy megoldódik a magyar pszichológusszakma súlyos, a rendszerváltozás óta húzódó problémája, s lesz végre kamarája.

Ezzel együtt központi nyilvántartása és jogi szabályozása. A pszichológusok bíztak benne, hogy törvényes rend teremthető a jogosítványok körül, megtisztítható a szakma a végzettség és képzettség nélküli, a feketegazdaságot növelő, pszichológiai szolgáltatásokat nyújtó sarlatánoktól. Bizakodásuk máig hiábavalónak bizonyult.
Részt vettem tavaly június 17-én a pszichológus-összefogás napján, ahol már második éve álltak ki egységesen a pszichológusok a szakmai kamara szükségessége mellett. Tudomásom szerint Balog Zoltánnak, az emberi erőforrások miniszterének indítványa nyomán mintegy két év alatt el is készült a kamarai törvény tervezete. Sőt, arról is értesültem, hogy már a társadalmi vitán is átment a tervezet, és jóváhagyták – mondta lapunknak Bagdy Emőke pszichológusprofesszor, aki öt társával együtt miniszteri megbízás alapján a kezdetektől részt vett a kamarai törvény előkészítésében.
Ám a jogszabály azóta sem született meg. Bagdy Emőke szerint sajnálatos, hogy a kamarai törvény sorsáról sem ő, sem a Magyar Pszichológiai Társaság nem tud. Pedig a szakma számára egyre sürgetőbb lenne a jogszabály, a Magyar Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete országos felmérést készített, hogy név szerint ki kívánja a kamara létrejöttét, és ki ellenzi. Az eredmény: döbbenetesen egybehangzó szakmai közakarat.
Ezért a Magyar Pszichológiai Társaság és a Pszichológusok Érdekvédelmi Egyesülete ez évi január eleji közgyűlésén megerősítő kérelmet fogalmazott meg a kormányzattal szemben a kamara mielőbbi létrehozására vonatkozóan, hogy ezzel ismét kifejezze a szakmai közakaratot.
A szakma úgy értesült, hogy a kormány alapvetően egyetért a szabályozás szükségességével, s csak azért késlekedik a törvény Országgyűlés elé terjesztése, mert néhány jogi megfogalmazásban kisebb módosítások szükségesek. Ám információnk szerint a tervezet azóta is az Emberi Erőforrások Minisztériumában (Emmi) van.
– Ha csakugyan csupán ennyi az akadály, akkor magam is azt kérdezem, vajon melyik minisztériumi osztály fiókjában vár a tervezet a kisebb korrekciókra és vajon miért nem történik meg ennek elvégzése? Mi csak reménykedünk, hiszen a szakmánk a reménység legfőbb közvetítője ma Magyarországon, pedig nekünk is akad tengernyi gondunk – szögezi le Bagdy Emőke. A gondok között a professzor asszony az ország lakosságának lelki ellátatlanságát tekinti elsődlegesnek. Egy másik, névtelenséget kérő szakember szerint akik ma a szolgálati területeket birtokolják, alulképzettek egy pszichológus felkészültségéhez képest.
Ha működne a kamara, egyértelmű, hogy az állam számára fogyasztóvédelmi, minőségbiztosítási szinten előrelépés történne, ellenőrizhetőbbé válna az adózás – véli Bagdy Emőke. Ha megbízhatóbb az ellátás, növekszik a szolgáltatás iránti bizalom. Az egészségmegőrzésben végre megfelelő hatékonysággal dolgozhatnának. Mindez a társadalombiztosításban forrásmegtakarítást eredményezne.
Megtisztulna a „pszichópiac”, a szakemberi hozzáértéssel a fogyasztók is jól járnának, akiknek a „tiszta” szolgáltatások igénybevételével javulhatna a mentális egészségük, amire egyre nagyobb szükség van. Problémát jelent az is, hogy a szakképzéseik önköltségesek, például az orvosok ingyenes szakképzéséhez képest esélyhátrányt jelentenek. Mégis azonnali szolgálati készültségben várnak és reménykednek. Persze kérdés, miért van több mint tízezer pszichológus, ha nincsenek álláshelyek, munkalehetőségek…
A segítő szakmák közül a pszichológusok vannak a legrosszabb jogi és szakmai helyzetben; szakértelmük kihasználatlan. – A pszichológiáról mindenki úgy beszél, mintha értene hozzá. A szakértelem nem jut kellőképpen szóhoz. Nagyon sok a jogtalanság, az esélyegyenlőségi küzdelemben mi maradunk alul más, erősebb szakmákkal szemben – sorolja a problémákat Bagdy Emőke.
Megtudtuk, hogy az egészségügyben már csak 282 pszichológus dolgozik, ebből 67 a pszichiátriai gondozókban. Az önköltséges magánszektorba kényszerített pszichológusoknak alig fizetőképes kereslet viszonyai között kell talpon maradniuk. Sajnos hazánkban luxustermékké vált az egészség.
A pszichológiát már rég nem csupán az egészségügy foglalkoztatja, sőt, talán ott vannak a legkevésbé a helyükön, mert nem termelnek elég pontszámot, vagyis forintot. Egyre több területen tartanak igényt a pszichológiai ténykedésre, a reklámszakmában, a sportban, illetve szakvéleményekre például a gyermekelhelyezési perekben, büntetőbírói gyakorlatban, fegyverviselési engedélyezésnél.
A pszichológusok több nagy területre szakosodtak: például iskolapszichológia és nevelési szakszolgálat, munka- és szervezetpszichológia, munkaalkalmasság, egészségügy, prevenció és egészségfejlesztés, egészséglélektan, addiktológia, drog- és alkoholprevenció, krízis- és katasztrófa-lélektan.
Az Emminél lapzártáig nem kaptunk választ kérdéseinkre. Velkei Tamás