Főoldal Krónika Galócát evett a spanyol királyból lett magyar uralkodó (origo.hu)

Galócát evett a spanyol királyból lett magyar uralkodó (origo.hu)

E-mail Nyomtatás PDF

2015. október 2. - Háromszázharminc éve, 1685. október 1-én született III. Károly, a Habsburg-ház női trónöröklését szabályozó Pragmatica Sanctio „atyja”, aki – eredeti szándékai ellenére - a spanyolról ült át a magyar trónra. III. Károly a merev spanyol udvari etikettet megkövetelő barokk fejedelem, elődeinél sokkal felvilágosultabb politikát folytatott magyar királyként.
Spanyol trón és évtizedes hadakozás
III. Károly a Habsburg-ház sarjaként, mint I. Lipót német-római császár és magyar király (uralkodott 1657 és 1705 között) valamint Eleonóra császárné, Pfalz – Neuburgi hercegnő harmadik fia látta meg a napvilágot Bécsben, 1685. október 1-én.  
A beköszöntő 18. század  az ifjú Károly herceg és egész Európa életében gyökeres változásokat hozott. Az 1700. november 1-én elhunyt utolsó spanyol Habsburg uralkodó, II. Károly, fiú utód nélkül szenderült jobblétre.
A beteges és szerény képességű II. Károlyban nem igazán tengett túl a rokoni szeretet,
ugyanis befolyásos jezsuita tanácsadói hatására a fényűző pompát kedvelő francia uralkodó és a Habsburg-ház esküdt ellensége, XIV. Lajos, a Napkirály unokáját, Anjou Fülöpöt tette meg utódjául.
A magát V. Fülöp névvel felruházó ambiciózus  unoka igyekezett is minél előbb elfoglalni a spanyol trónt, komolyan bízva a katonai támogatásra konvertálható nagyapai szeretetben.
Bécsnek nem tetszettek a Napkirály praktikái
A bécsi kuzinokat azonban nem igazán ragadtatta el a megtévedt rokon és a Napkirály trónutódlási szerződése; nem akartak csak úgy egyszerűen lemondani a tengerentúli aranybányákat is megtestesítő spanyol koronáról.
E makacs ragaszkodás jegyében robbant ki 1701-ben a világtörténelembe csak spanyol örökösödési háborúként bevonult, több mint egy évtizedig tartó hadakozás, amelynek végére gyökeresen átrendeződött az addigi európai hatalmi rend. Károly főherceg, mint spanyol ellenkirály 1704-ben szállt partra seregeivel Lisszabonnál, hogy érvényt szerezzen a saját magának vindikált uralkodói jogoknak.

Szerencséjére, a katalánok és az aragóniaiak nem igazán kedvelték meg a piperkőc francia uralkodójukat, ezért Károly mellé álltak, aki támogatásukkal 1706-ban meg is szerezte a spanyol koronát.
A vesztésre álló franciák miatt úgy tűnt, hogy az ifjú király a napfényes Madridban fogja leélni hátralévő életét. A sors azonban máként akarta; testvérbátyja, I. József német-római császár és magyar király (uralkodott 1705 és 1711 között) 1711. áprilisában váratlanul elhunyt Bécsben, és a trónöröklés rendje miatt Károly lett az utóda.
Még ebben az évben fejére került a Szent korona, és e néven III. Károlyként foglalta el a magyar trónt, 1711 decemberében pedig VI. Károlyként a német rendek német-római császárrá koronázták.
Törökverő uralkodó, aki kiegyezett a magyar nemességgel
Károlyra hárult a bátyja által már előkészített, és a Rákóczi szabadságharcot lezáró 1711-es szatmári béke aláírása.  Noha a kor szokásainak megfelelően ő is abszolutista uralkodó volt, azonban a magyar szabadságharc leverése után nem azt a megtorló politikát folytatta mint apja, az 1666-os Wesselényi-féle főnemesi összeesküvés után.
III. Károly a vele kiegyezett magyar főnemességre és a 17. század végi törökellenes visszafoglaló háborúk után Magyarországon letelepedett külföldi, zömében német nagybirtokos arisztokratákra támaszkodva uralkodott.  A katonailag sikeresen megvívott spanyol örökösödési háború győzelmei ellenére,
a hadakozást lezáró 1714-es rastatti béke diplomáciai kudarccal járt a Habsburg-ház részére.  
Sem Anglia, sem pedig Hollandia nem támogatta a gyarmatosító politikájukat veszélyeztető Habsburg restaurációt, így az évtizedes hadakozásban kivérzett Habsburgok kénytelenek voltak lemondani a spanyol trónról, és tengerentúli területeikről.
(Sovány vigaszként Németalföld, Nápoly, Szardínia és Toszkána, valamint a Milánói Hercegség egyelőre még a kétfejű sas birtoka maradt.)
A spanyol trón elvesztése után III. Károly számára felértékelődött Közép-Európa, és benne a Magyar Királyság.
A spanyol etikett szigorú rendjét és a főúri barokk pompáját Bécsben is meghonosító uralkodó királyi szemét zavarta, hogy  a Magyar Királyság déli határvidékét még egy jókora, a török félhold uralma alatt álló, és magyar területekre beékelődő terület csúfítja el.
Apjától, Lipót császártól eltérően nem volt rest az előnytelennek minősített karlócai békét (1699) sutba vágni, és az 1716-1718 közötti zajló török háborúban felszámolni az iszlám seregek utolsó magyarországi hadállásait.
A legendás törökverő hadvezér, Savoyai Jenő herceg parancsnoksága alatt, az osztrák-magyar haderő felszabadította Temesközt és a Bánátot a török rabiga alól, valamint visszafoglalta Nándorfehérvárt is.
A Pragmatica Sanctio atyja, aki ferdén nézett a protestánsokra
Jóformán még meg sem kezdődött a török elleni háború, amikor Károlyt szörnyű csapás érte; egyetlen fia, Lipót János,  a trónörökös 1716-ban elhunyt.  Noha I. Lipót uralkodásának utolsó éveiben, 1703-ban kidolgozott öröklési pátenssel újraszabályozták a Habsburg-ház öröklési rendjét, kimondva a leányági trónöröklést és a királyi birtokok feloszthatatlanságát, ez azonban a magyar történelmi alkotmány alapján nem kötötte a magyar rendeket.
Félő volt tehát, hogy Károly halála esetén a nemzeti királyválasztás joga visszaszáll a magyar országgyűlésre, és a Habsburgok mindörökre elveszítik a „rebellis tartományt”. Ezért a nőági öröklést még el kellett fogadtatni a magyar rendekkel is.
A török kiveréséért hálás magyar nemességet 1723-ra sikerült meggyőznie az uralkodónak,
így az országgyűlés 1723-ban törvénybe iktatta a Habsburg-ház nőági trónöröklési rendjét szabályozó Pragmatica Sanctiót, ami 17 évvel később lehetővé tette Károly leánya, Mária Terézia főhercegnő magyar királlyá koronázását.
Károly abszolút uralkodó volt; Bécsből a magyar kancellária útján kormányozta az országot. Hithű és buzgó katolikusként 1731-ben hatályba léptetette a  Carolina resolutio-t, amely súlyos büntetést helyezett kilátásba a protestáns hitre áttértek számára, és a protestánsokat kitiltotta az állami hivatalviseléséből is, ugyanakkor megerősítette az 1681-es soproni országgyűlés protestánsok vallásgyakorlásáról szóló cikkelyeit.
A svábok és a gyilkos galóca
Károly volt az első Habsburg uralkodó, aki a hódoltság alatt elnéptelenedett területekre a birodalomból tömegesen telepített be németeket.
A „svábokat” elsősorban Tolnában, Baranyában valamint Somogyban telepítette le, de Budára és környékére is érkeztek németek.  
A németek számára kijelölt területekre tilos volt magyaroknak letelepedniük, ezt a szigorú szabályt később leánya, Mária Terézia királynő hatálytalanította.

Károly nevéhez fűződik az állandó hadsereg, valamint a pozsonyi székhelyű Helytartótanács felállítása is, 1723-ban.
Uralkodása alatt nagyszabású építkezések folytak az egykori, pusztasággá változott hódoltsági területeken,
és uralma a vérzivataros 17. század évtizedeihez képest, békés periódus volt az ország történetében. A vadászatot különösen kedvelő uralkodó 1740 októberében, egy Féltorony környékén (ma Halbturm, Burgenland) rendezett udvari vadászaton hirtelen rosszul lett. Károlyt Bécsbe szállították, azonban már nem tudott kikelni betegágyából; 1740. október 20-án, 55 éves korában váratlanul elhunyt.

Halálát legnagyobb valószínűség szerint galócamérgezés okozta.  Halálára nem volt felkészülve  a birodalom,
23 évesen örökébe lépett leányának Mária Teréziának egy, a megválasztásával ellenséges Európával kellett szembenéznie.
III. Károlyt a Habsburgok tradicionális temetkezési helyén, a bécsi kapucinusok kriptájában helyezték örök nyugalomra. Elter Tamás

 

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 393 vendég böngészi