FotoMedia

 Somogyi Tibor felvétele Megnyílt Juhász R. József és Téglás Attila közös kiállítása a dunaszerdahelyi Art MA Galériában Téglás Attila tavaly szerepelt elsõ ízben Dunaszerdahelyen installációval, ám a közönség más munkáit is megtekinthette már, például a komáromi Limes Galériában. Az Art MA legújabb tárlatán egy nagyméretû leporellóval fogadja a látogatót a galéria kertjében, amelynek minden lapján egy-egy betû látható, s ezekbõl az „Indul a görög aludni” szöveg olvasható össze. Talány a mû, ám a könyvvilágra való utalás felfedi elõttünk, hogy a mûvész napjaink nagy tömegeket szavazásra mozgósító tévémûsoraira, azaz mûvészetszociológiai jelenségre reflektál könnyed, ironikus stílusban. E mû jól illusztrálja, hogy a ’90-es évek második felében pályára lépett mûvésznemzedék aktuális társadalmi tartalommal telíti ezt a mûfajt, s nem riad vissza a pop-art óta ismert stratégiától, hogy a fogyasztói életmódot és felszínességet saját eszközeivel bírálja. Tudjuk már, a népképviseleti parlamenti demokrácia sem szeplõtlen. A mûvészettel viszont még összetettebb a helyzet, hiszen a mûvészeti minõséget nem lehet népszavazással vagy akár a mûkereskedelem profitorientált szemléletével fel- vagy leváltani. A mûvészeti alkotás értéke, mûtörténeti jelentõsége nem a nézettségi index és nem a szavazatok mennyiségének függvénye – minden mûvészeten kívüli szempont erõltetése zsákutcába vezet. Sokszor, sokfelõl halljuk, hogy a szabadság, az alkotói én önmegvalósítása ma már korlátlan, sõt azt is állítják, hogy a mûvészek visszaélnek ezzel a nagy adománnyal. Warhol négy évtizeddel ezelõtt meghirdetett popkultúra-programja – miszerint mindenki lehet mûvész, illetve sztár – már-már a tökély szintjén látszik megvalósulni a szuper-, a mega- és még ki tudja milyen sztárokat keresõ produkciókban. Ha egyesek kételkednének abban, hogy mindez csak átverés, tekintsék meg Téglás Attila és Juhász R. József közös mûvét, a számítógépként mûködõ ódon írógépet. Kiderül, hogy ebben a látszatdemokráciára, tömeghisztériára és fogyasztói magatartásra fókuszáló felszínes, médiák által uralt világunkban milyen könnyû felfedni a manipulációt. Ami elénk tárul, az korunk tükre. Olyan alkotóktól származik, akik külföldi tapasztalataik révén akár kívülrõl is szemlélhetik ezt a kommersz és giccs által uralt Új Európát. Juhász R. Józsefet a közönség fõképpen költõként, vizuális költõként, performerként és akciómûvészként, valamint fesztiválszervezõként ismeri. Juhászról ma már minden túlzás nélkül állítható, hogy a ’80-as évek második felétõl aktív formálója volt a csehszlovákiai mûvészeti életnek. Ezek voltak azok az évek, amikor az installáció mûfaja megjelent a huszon- és harmincévesek körében, amikor új mûvészetstratégiák – pl. a „más kreativitás” mûvészete – megfogalmazódtak. Juhász az akkoriban jelentõs szerepet betöltõ Iródia tagjaként paradigmaváltást kezdeményezett a mûvészetrõl való gondolkodásban a csehszlovákiai magyar közegben, valamint országos kontextusban új lehetõséget teremtett – nemzetközi fesztivált szervezett, az elsõt a volt Csehszlovákiában – az experimentális, nem hagyományos mûvészeti eszköztárat alkalmazó alkotók számára. Tevékenysége ennek következtében legalább két szempontból mûtörténeti jelentõségû. Szûkebb világunk számára azzal a tanulsággal jár, hogy csak egyetemes mûvészet létezik, nem alkalmazhatók sajátos regionális vagy kisebbségi kritériumok, a békaperspektíva az önámítás eszköze. Országos jelentõségû tette pedig az akciómûvészet és intermedialitás felvállalása a szocialista Csehszlovákiában. E két meghatározó mozzanat eredményezte, hogy Juhász, aki a középnemzedékhez tartozik, már most a 20. századi szlovákiai mûtörténet részévé vált. Ez rajta kívül 1945 után csak Jakoby Gyulának, Bartusz Györgynek, Rónai Péternek, Németh Ilonának, Varga Emõkének és Szentpétery Ádámnak sikerült a magyarok közül. Amit Juhásztól most láthatunk, az nem egy új alkotói periódus kezdetét jelenti, hanem „a más kreativitás” jegyében született. Kiállított tárgyai, objektjei bizonyítják, hogy egy gondolat több mûfajban, akár különbözõ mûvészeti ágak kifejezõeszközeit alkalmazva is megjeleníthetõ. Ami a tárlaton elénk tárul, az akár a technika történetének újraértelmezéseként is értékelhetõ. A klasszikus írógép személyi számítógép billentyûzeteként mûködik, a háztartási gépek pedig az új közegben új funkciót nyernek. Mind a korábbi Juhász-performanszok kellékei ezek, ám ez esetben önálló életre kelnek, preparált objektekké válnak. Egy-egy fotóprint segít abban, hogy láthassuk, miként alkalmazta õket alkotójuk egy másik közegben és mûfajban. Az objekteket Juhász korábbi mûveinek keresztmetszete egészíti ki, bemutatva egyben azt is, hogy milyen az a mûvészetszemlélet, amelyet immár három kontinens több mint félszáz országa fogadott el az elmúlt két évtizedben. (Juhász R. József – Téglás Attila, Art MA Galéria, Dunaszerdahely, 2005. 8. 10–18.) HUSHEGYI GÁBOR