FotoMedia

Belügyi jelentések a magyar rockzenében Izgalmas dokumentumkötet látott napvilágot a hazai pop- és rockzenében 1960 és 1990 között keletkezett belügyi aktákról. "Nyilván tartottak". A cím utalás a Kontroll Csoport egyik dalszövegére: „Nyilvántartanak; nyilván tartanak tõled”; s ez az idézet magába sûríti mindazt, amirõl a könyv szól. A kötet szembesítés, szól a hazai populáris zene titkos történetérõl is, de leginkább arról, miben is éltünk évtizedekig. A hvg.hu a kötet szerzõjét, Szõnyei Tamást, a Magyar Narancs újságíróját kérdezte. hvg.hu: Nyolcszáz oldalas, vaskos kötetbe rendezte mindazt, amit talált a magyar rock körüli titkos adatgyûjtésrõl. Miért érdekli ez a téma? Szõnyei: Két alapvetõ oka van. Az egyik személyes kíváncsiság, vagyis, hogy megismerjem azt a részét a rock-, vagy poptörténetnek, amit nem ismertünk eddig. Csak szóbeszédek, történetek járták, hogy kit és mit figyeltek meg, de kevés volt a bizonyíték, a papír. Megpróbáltam utánajárni mindezeknek. Ez volt a közvetlen ok. A másik pedig az, hogy reménykedtem abban, hogy ez a munka is hozzájárulhat ahhoz, hogy jobban átlássuk, mi is az, ami ebben az országban történt. Egy szûk, de nagyon izgalmas terület példáján keresztül. hvg.hu: Mintha a rendszer nem is igen tudott volna mit kezdeni e terület sokféleségével. A belügynél felhalmoztak rengeteg információt, de néha nehezen érthetõ, mi volt ebbõl az õ számukra hasznos? Szõnyei: Sejtem a logikájukat. A lehetõ legnagyobb hálót kell kivetni, mert valahol benne lesz az, ami majd késõbb fontos lehet. Ki is rajzolódik, melyek azok az esetek, kik azok a személyek, akik illetve amelyek körül sûrûsödnek az információk, hol vannak a csomópontok. hvg.hu: Melyek ezek a nagyobb csomópontok? Szõnyei: Amikor elindul a "beatmozgalom", õk is elkezdték felmérni, mivel állnak szemben. Lassan kialakulnak ezek a csomópontok: a Kex együttes, az Illés együttes, Radics Béla körül; 1968 és 73 között itt volt a legnagyobb aktivitás. Õket le akarták rendezni. Baksa Soós János, Bródy János, Radics Béla; õk külön dossziét kaptak, nagyjából ugyanazokat a besúgókat alkalmazták rájuk. Ez éveken át tartott. Aztán a következõ csomópont a hetvenes-nyolcvanas évek fordulója, a rock korszak, a Hajógyári szigeti - amúgy KISZ szervezésû - Fekete Bárányok fesztivál ideje. A Beatrice, a Hobo Blues Band, a P. Mobil álltak leginkább a célkeresztben. A nyolcvanas évek elejétõl pedig az egész underground színtér, a Kontroll Csoporttól az Európa Kiadón, a VHK-n, a Neuroticon, a Bizottságon át egészen a legamatõrebb gimnazista zenekarokig. Ezt az egész szférát rendkívül veszélyesnek érezték, ezért minden nevet be akartak gyûjteni. hvg.hu: Az is kimutatható, hogy karrierekbe, életekbe direkt módon beavatkoztak? Mondjuk Radics, vagy a Beatrice esetében igaz az, hogy a belügy vágta el õket a nyilvánosságtól? Szõnyei: Ez leegyszerûsítés volna. Arra nem láttam papírt, hogy Radics Bélának azért nem lehetett lemeze, mert a belügy nem akarta. Ugyanakkor ebben az országban minden a monokultúra elvei szerint mûködött; egy párt, egy ifjúsági szervezet, egy televízió, egy rádió, egy lemezkiadó (Magyar Hanglemezgyártó Vállalat; MHV), egy hazai- és egy nemzetközi koncertiroda (Országos Rendezõ Iroda; ORI, illetve Interkoncert). Itt mindenhol szûrõk mûködtek; ez a dolog látható része. De volt egy láthatatlan része is; igenis dolgoztak ezekre a zenekarokra, igenis megoldandó probléma volt számukra, hogy társaságokat hogyan bomlasszanak szét. A besúgóknak ez volt az egyik feladatuk, hogy a meglevõ konfliktusokra ráerõsítsenek, és felgyorsítsák mondjuk egy zenekaron belül a bomlási folyamatokat. hvg.hu: Az az egyik legmegdöbbentõbb ebben a kötetben, hogy mekkora veszélyt láttak minden apróbb csoportosulásban. Hogy például a Sebõ együttes táncházaira milyen energiával száll rá a belügy. Vagy korábban Cseh Tamás baráti társaságára, amelynek még csak politikai színezete sem volt. Szõnyei: Nekem is ez volt az egyik legmegrázóbb élmény a kutatás során; amikor egyik papír a másik után jön elõ és mutatja ezt a következetességet. Cseh Tamás mondott nekem valamit, amitõl leesett a garas, hogy hát a hatvanas évek még nagyon közel vannak 1956-hoz. Nyolc-tíz év még nagyon közeli. Abban a pillanatban, ha két-három fiatalember összejön, bármi lehet. És ez független attól, hogy valójában mit is csinálnak, egy zenekarhoz tartoznak-e, vagy egy gimnáziumi osztályhoz, vagy házibulikba járnak, vagy csak a presszóban ülnek és a nõkrõl beszélgetnek. Aztán politikai motívumokat is rendelnek hozzá, a pol-beatesek esetében egybõl megvan az „ügy”, vagyis hogy némelyikük balról kritizálja a rendszert. A folk mozgalomra azonnal a nacionalista fenyegetés pecsétje kerül. Az undergroundnál pedig ott az egész magatartás, a politikai rendszer tagadása, meg a kapcsolat az ellenzékkel. És ezt aztán kimutatják egészen a beszédfordulatok szintjéig; akkor is, ha például valaki azt mondja, ebben a rendszerben nem lesz soha egy rohadt lakásom. SZÖVEGEK A PÁRTKÖZPONTBA 2|3 hvg.hu: A közönség egy része leleplezéseket vár. Szõnyei: Nem a szenzációgyártás volt a célom; a szereplõket ugyebár annak idején nem én mozgattam, én csak azt írhattam le, amirõl papírt láttam. De sok besúgó meg van nevezve, az olvasó megkapja ezt is, de ehhez végig kell menni a szálakon. Minden egyes történetben, ahol a sztori logikája kiadja és dokumentum támasztja alá, ki is a besúgó, megnevezem õket. Nem az volt a célom, hogy én is listákat gyártsak. Ám az tény, hogy, ezeknek a neveknek egy része ismertebb figura, fotóriporter, disc-jockey, zenész, mûvészeti ember. Megkaptam hatos kartonokat, vagyis a beszervezés tényét bizonyító papírokat is, de az együttmûködés motivációiról, hogy ki miért tette, amit tett, nagyon kevés információ van. hvg.hu: Nem akarta megszólaltatni õket a könyvben? Szõnyei: Nem. Nem tudnám ellenõrizni, amit elmondanának, és nem szeretnék beszállni abba a játékba sem, hogy közösen megszépítsük a múltat. Vikidál Gyula például, miután kiderült a szerepe, azt nyilatkozta, hogy õ soha nem adott írásbeli jelentést, csak elbeszélgetett egy hadnaggyal. Én négy kézírásos jelentést láttam tõle. Ez aztán rengeteg további kérdést vetne fel, de ezekbe nem akartam belemenni. Úgy döntöttem, ebben a könyvben a papírok beszéljenek, ne azok, akik gyártották õket. hvg.hu: Megfigyeltek viszont megszólalnak, Nagy Ferótól Sebõ Ferencig, Pajor Tamásig. Földes László például olyasmirõl beszél, amirõl eddig kevésszer; összeütközéseirõl a rendszerrel, az apjával való viszonyáról, aki meggyõzõdéses kommunista és a rendszer embere volt. Szõnyei: Amit elmondtak, annak nagy része nekem is újdonság volt. Nagyon érdekesek azok a történetek, amelyek beszervezési kísérletekrõl szóltak, s noha ezeket sem tudom ellenõrizni, valahogy személyes hitelük volt a beszámolóknak; Menyhárt Jenõ élete valószínûleg legnehezebb másfél órája lehetett ez a beszervezési kísérlet. Vagy Legát Tibor beszámolója egy koncertrõl a Kassák Klubban, amelynek végén a közönség összes tagját igazoltatták. Tudtommal ez az egyetlen ilyen eset, legalábbis amirõl papírt is találtam. Ezek új megvilágításba helyezik a popzene eseménytörténetét is, éppúgy, ahogy a konkrét betiltásokról szóló dokumentumok. Sok szóbeszéd járta, amelyrõl aztán írásos dokumentumot találtam; például, hogy meg kell akadályozni, hogy a VHK fölléphessen. Ezek kis ügyek, de a hatalom nem akart igazán nagy ügyeket kreálni a zene körül, ahogy mondjuk Csehszlovákiában tették. A punk-perek ellenére a magyar rendszer azért lazább volt. De kiszámíthatatlanabb is. Az is érdekes, kikrõl nem találtam jelentéseket, vagy csak keveset. Nagy nevek, mint a Locomotiv GT, vagy az Omega tartoznak ide. Pedig lehet tudni, hogy a zenei intézményrendszer velük is kekeckedett, számtalan piszlicsáré akadályt gördített eléjük. De papírokat, jelentéseket nem találtam. hvg.hu: Említ két nevet, két nagy, negatív legendárium kapcsolódik hozzájuk. Erdõs Péter és Bors Jenõ a lemezkiadás két szocialista kori mindenhatója. Szõnyei: Nem lehet egyértelmûen negatív szerepet tulajdonítani nekik, mert ez ennél bonyolultabb. Olyan, mint maga a rendszer, amelyben mûködtek. Nem lehet tudni, hogy mi van, ha nem Bors áll az MHV élén. De az is biztos, hogy mint minden vezetõ poszton, itt is fontos volt a politikai megbízhatóság. De közben ezek az emberek a gondjukra bízott vállalatból minél többet ki akartak hozni. Százezres eladásokat akartak produkálni, minél kevesebb politikai ütközéssel. Mindenesetre az egyik legérdekesebb dokumentum az volt, amelyet az Országos Levéltárban találtam az MSZMP iratok között. Ebben az MHV négy Beatrice dalszövegeket küld fel tájékoztatásul a pártközpontnak. Kézírásos jegyeztek is vannak mellettük: "Nem!", meg "Meghallgatni!", és kérdõjelek. Valószínûleg csak a saját nemleges döntésüket akarták láttamoztatni a párttal. Azonban feketén-fehéren mutatja a közvetlen párt-beavatkozást. És utal a szisztéma egészének mûködésére. TITKOS SZEREPLÕK 3|3 Noha a dokumentumkönyv célja nem az, hogy újabb neveket dobva fel, beszálljon az „ügynöközésbe”, a figyelmes olvasó megtalálhatja a történetek titkos szereplõinek nevét. Emlékezetes, hogy a rockzenében foglalkoztatott hálózati személyek közül 'Dalos' (Vikidál Gyula) és 'Dejkó' (Arató András) neve is nyilvánossá vált az utóbbi idõben. Ahol tudható, ott a Nyilván tartottak címû kötet sem hallgatja el a neveket, s ebben a sorban olyanok is találhatók, amelyek eddig még nem váltak ismertté. A hálózati személyek néhol egyszerû "civilek", vagyis nem a zenészvilág tagjai, hanem éppenséggel a közönségé. Néhol újságírók, a zenével foglalkozók, neves, vagy kevésbé ismert muzsikusok, mûvészeti emberek. Néhányat most megidézünk a szereplõk közül. ’Gara’ néven Fogarasi János, a Syrius és a Metró együttesek egykori tagja, a hazai beat-, késõbb jazz színtéren mûködõ zongorista jelentett. Munkadossziéját 1966-ban nyitották meg, kezdetben ügynökként, majd titkos megbízottként foglalkoztatták. Szõnyei Tamás könyve szerint egyik elsõ jelentését saját feleségérõl, Fábri Éva énekesnõrõl adta. A belügynek azonban nem ezért volt fontos Gara személye. Miután külföldi tartózkodásáról visszatért, 1970-tõl játszott a Metró zenekarban; rajta keresztül sokat tudtak meg a magyar beat zenekarokról, különös tekintettel a Metró, Kex és Illés együttesekre. Fogarasit kitûnõ zenésznek ismerték, sokan tisztelték, sokakkal állt jó kapcsolatban. Az Illés zenekar tagságával is személyes, már-már baráti viszonyt tartott fenn, így térképezve fel az együttesen belüli emberi viszonyokat. A kötet tanúsága szerint a szolgálat sokszor elégedetlen volt jelentéseivel, egy ponton az õ lakását is bemikrofonozták. A ’Farsangi’ név Fábián Tibort takarja (nem azonos azzal a Fábián Tiborral, aki a nyolcvanas években popmenedzserként, többek között a Bonanza Banzai együttes mellett dolgozott). Farsangit, aki több zenekarban is megfordult, 1968-ban szervezték be, a hetvenes évek elején egy ’Papp Ferenc’ fedõnevû másik ügynökkel éppen azonos zenekarban játszottak és – a megbizatás diszkrét bája – egymást is figyelték. Farsangit, vagyis Fábiánt többek között Radics Béla gitárosra, a korai magyar progresszív rock egyik késõbb mitikussá nõtt alakjára állították rá. A ’Papp Ferenc’ fedõnevû ügynök muzsikusként, késõbb zenekari technikusként dolgozott és szintén a progresszív színtér, késõbb pedig a kemény rock zenekarok megfigyelése volt egyik feladata. Õ Elekes Zoltán szaxofonos, a Sámson, majd a Metró zenekar egykori tagja, akit 1965-ben vettek át a katonai elhárítástól informátorként a BRFK III/III B Alosztályához. ’Dobos’ fedõnéven Dán György zenész, a fõleg a vendéglátóiparban mozgó egykori Continental együttes dobosa jelentett, elsõsorban a Piramis, a P.Mobil és a Beatrice zenekarokkal kapcsolatban. 23 éves volt, amikor 1973-ban Bárány Károly hadnagy beszervezte, hazafias alapon, a belsõ elhárítás ifjúságvédelmi vonalára, a BRFK III/III-A Alosztályára. Dobos 1984-ig adott jelentéseket, eleinte fõleg galerigyanús bel-budai társaságokról, késõbb inkább rockzenészekrõl. ’László Péter’ néven Vankó Magdolna jelentett. A nyomdai fényszedõként dolgozó Vankót 1983-ban, 20 évesen szervezte be Gábor Tamás, a Pest Megyei RFK III/III-as Osztályának századosa. Feladata fõleg az alternatív békemozgalmak megfigyelése volt, így például a Dialógus Békecsoportról és a John Lennon Béke Klubról jelentett. 1985-tõl újságíróként dolgozott, alkalmanként zenészekrõl is jelentett, így Dinnyés Józsefrõl, és egyszer a Kontroll Csoportról is. Vankó Magdolna 1994-98 között az MSZP parlamenti képviselõje volt, érintettségét az átvilágítási törvény értelmében nyilvánosságra hozták, s ezután lemondott. ’Tompa’ Gerdesits Ferenc fedõneve volt. Az énekest 26 évesen, 1973-ban szervezte be Sebestyén Ferenc, a BRFK III/III B Osztályának századosa. Gerdesits 1970-ig a Sámson együttesben, 72-74 között a Ferm-ben, 74-76 között a Non Stopban énekelt, majd késõbb operaénekesként mûködött. Az õ nevéhez fûzõdik az elsõ olyan hazai nagylemez, amelyen operaénekes rock-klasszikusokat ad elõ. Titkos megbízottként a jazz és a rock színtér figyelése volt a feladata, de megfordult folk zenekarok koncertjein is. Dossziéját 1990. január 3-án zárták le. ’Havasi Zoltán’ néven az a Szokolay Zoltán jelentett, aki 1988-89-ben a Fidesz, 89-93 között az MDF, 1997-tõl a Kereszténydemokrata Néppárt tagja volt. 1990-92 között parlamenti képviselõi is volt, a nemzetbiztonsági bizottság alelnökeként, majd a belügyminisztérium kabinettitkáraként dolgozott. Képviselõi mandátumáról azután mondott le, hogy egy képviselõtársa helyett nyomta meg a szavazógombot. Ez még az átvilágítási törvény 1994. július 1-i hatályba lépése elõtt történt, tehát egykori titkosszolgálati szerepéhez e lemondásnak még nem lehette köze. ’Havasi’, vagyis Szokolay íróként indult, 1984-ben szervezték be éppen az irodalmi színtér progresszívabb mozgásainak figyelésére. Jelentett a JAK és az Írószövetség eseményeirõl is, de többek között Cseh Tamásról és Csengey Dénesrõl is. (Forrás: Nyilván tartottak)