FotoMedia

A KORÁN ÉS AZ ERÕSZAK Egy nemrég alakult magyar iszlámellenes csoport állítólagos szakértõkre hivatkozva azt hangoztatja, hogy a Korán bûnözõi kézikönyv, az iszlám pedig bûnözõ vallás. A hvg.hu most arra keresi a választ, hogy elemezhetõ-e önmagában a Korán alapján az iszlám és az erõszak viszonya. Korábban már beszámoltunk arról, hogy nem indít nyomozást a rendõrség a titokzatos iszlámellenes csoport ügyében. Az anonim ITT nevû csoport meggyõzõdése, hogy a Korán egy bûnözõi kézikönyv, az iszlám pedig egy bûnözõ vallás. A nézeteit színes nagy plakátokon hirdetõ csoport tevékenységérõl már beszámoltunk (lásd. keretes írásunkat), s ennek apropóján most arra keressük a választ: Elemezhetõ-e önmagában a Korán alapján az iszlám és az erõszak viszonya? Kell-e tartani az iszlám hazai követõitõl? Sokak szerint azért erõszakos vallás az iszlám, mert röviddel születése és a muszlim jogrendszer kialakulása után már az iszlám világára (dár al-iszlám) és a háború világára (dár al-harb) osztotta a világot. Míg elõbbibe az iszlám uralma alatt álló területeket sorolta, a világ többi részét ellenséges területként határozta meg. Ugyanakkor e két kategória egyike sem szerepel sehol a Koránban. Amikor egyértelmûvé vált, hogy az iszlám nem képes a teljes világot meghódítani, egy újabb kategóriát vezettek be. A „fenyvernyugvás” vagy a „szerzõdés” világa (dár asz-szulh vagy dár al-ahd) egy köztes megoldást jelentett, és az iszlámmal szerzõdéses viszonyban álló nem muszlim területeket jelölte. Ami a Koránt illeti, van benne harcra, küzdelemre utaló kifejezés, legalább 60 helyen. Az egyik – és a nem muszlimok számára is minden bizonnyal legismertebb – kifejezés a dzsihád, ami az arab „erõfeszítés”, „törekvés” tõbõl származik. Az iszlám tudósok és jogászok már az iszlám születése óta vitatkoznak a dzsihád pontos jelentésén. Mohamed kétféle dzsihádot különböztetett meg. A nagyobbat, amelyet az ember önmaga ellen folytat, és a kisebbet, amelyet mások ellen. De a dzsihád nem feltétlenül jelent „szent háborút”, ahogyan sokan nyugaton értelmezik. A másik, a Koránban erõszakra utaló, ám kevésbé ismert kifejezés a kitál, ami a „gyilkosság” tõbõl származik. Ha a Koránból indulunk ki, leginkább az ún. kard verssel (9. szúra 5. verse) példálózhatnánk azzal, hogy az iszlám a természeténél fogva erõszakos vallás: „Öljétek meg a pogányokat, ahol csak föllelitek õket!”. Azonban ehhez azt is illik hozzátenni, hogy a Korán-értelmezések többsége szerint ebben az esetben csak azokról a többistenhívõ vagy bálványimádó arab törzsekrõl van szó, amelyek korábban szerzõdést kötöttek a muszlimokkal, de ezt megszegték, illetve akik rátámadtak a muszlimokra. Egyébiránt a Koránban a hitetlenek megölésére vonatkozó részek (4:74-76; 9:13-14; 9:29-30 stb.) kizárólag azokra vonatkoznak, akik maguk kezdtek harcot a muszlimokkal. Ennek ellenére nem véletlen, hogy 2001. szeptember 11-e után sokan a Koránt kezdték el hibáztatni. Noha a 8. szúra 60. versében („És készítsétek föl ellenük ami fegyveres erõt és csatamént csak tudtok, hogy félelmet keltsetek általuk Allah és a ti ellenségeitekben és rajtuk kívül másokban, akiket ti nem ismertek, de Allah ismeri õket!”) egy eredeti arab kifejezés, a „turhibúna” a Simon Róbert-féle magyar nyelvû Koránban „félelmet keltsetek”-ként van lefordítva, a mai arab nyelvhasználatban azt is jelenti: terrorizáljatok. Sõt vannak olyan Korán-fordítások, amelyekben eleve a terrorizáljatok kifejezés szerepel. Ugyancsak az iszlám erõszakosságát példázhatná a 47. szúra 4. verse, ami így szól: „Amikor összetalálkoztok a hitetlenekkel, akkor vágjátok el a nyakukat! Mikor azután nagy rontást tettetek bennük, akkor szorosan kötözzétek meg õket.” A kard versek a hatalmas és terjeszkedõ Omajjád és Abbászida kalifátus idején a „szövegmagyarázók” szerint felülírták a korábbi, békésebb Korán utasításokat, míg a mai mérsékelt muszlimok szívesebben idézik a korai verseket. A szélsõségesek azonban azt hangoztatják: az agresszívebb versek éppenhogy a békés régi verseket írták felül. 2002-ben egy Nagy-Britanniába emigrált szaúdi ellenzéki, Mohamed al-Masszari például cáfolta a mérsékelt muszlimok azon állítását, miszerint Oszama bin Laden és a szeptember 11-ei géprablók félreértelmezték a dzsihádot. Masszari szerint a mérsékeltek „fel akarják higítani az iszlámot, hogy keresztény és cionista gazdáik számára fogyaszthatóbb legyen”, noha – így Masszari – a dzsihád egyetlen helyes értelmezése „a harc Allah nevében…Az igazhívõket ettõl sosem lehet eltántorítani…A legmagasabb szintû dzsihád az, ha az ember kész a vérét áldozni.” ÉRTELMEZÉSI VITÁK Mindebbõl mégsem következik, hogy az iszlám erõszakos vallás lenne, bármennyire is szeretnék sokan a terrorizmus kapcsán bûnbakként beállítani az iszlámot. A Korán szúrái ugyanis olyan konkrét történelmi kontextusban keletkeztek, amelyek nélkül pontosan értelmezni sem lehet azokat. Ha ugyanis csak a koráni versek szövegét vennénk alapul, az iszlámot az erõszak ellenzõjének éppúgy tekinthetnénk, mint támogatójának. Persze vannak, akik szerint a régebbi versek a mai korra is vonatkoznak. „Vannak, akik az egészet kiterjesztik a mai helyzetre és úgy vélik, ma is érvényes, ezért végre kell hajtani” – magyarázta a hvg.hu-nak a muszlim jogból Bejrútban doktoráló Manyasz Róbert. Szerinte azonban azt sem szabad elfelejteni, hogy vannak olyan szúrák is a Koránban, amelyek kifejezetten tiltanak bizonyos csoportok elleni támadásokat. Mint mondja, éppen ezért butaság lenne azt állítani, hogy a Korán az erõszakra épül. A mecsetek többségében Manyasz szerint nem az agresszív értelmezés dominál. Problémát az jelent, hogy a muszlim országokban általában az államilag ellenõrzött iszlám mellett létezik egyfajta „underground iszlám” is, ami viszont rettenetesen radikális. „Az underground iszlám növekedése az, ami nem csak az ottani országok vezetését zavarja, hanem a Nyugatot is” – így Manyasz. A teljességbõl eredõ veszély Ha az iszlámban rejlõ esetleges veszélyeket nézzük, nem elsõsorban a Koránból, mint inkább a vallás természetébõl célszerû kiindulnunk. Az iszlám nyíltabban politikus vallás, mint a többi. Az iszlám segítségével viszonylag könnyû politikai sérelmeket megmagyarázni, vagy akár megoldást javasolni egy adott politikai helyzetre. A Korán és a hadísz (a szent szövegeket együtt nevezik így) egyszerre zárt, azaz megváltoztathatatlan, ugyanakkor nyitott is, hiszen végtelenül rugalmas: elvileg bármikor bármilyen helyzet megmagyarázására alkalmas. „A kérdés az, mennyire lehet az iszlámban a szekularizációt elvetni. Megoldás az lenne, ha a muszlimok nem akarnának több jogot az iszlámban, csak a személyi jogokat, mint például a házassággal kapcsolatos jogok. Az emberek gondolkodásában az iszlám totalitása továbbra is él, pedig ebbõl kellene lecsípni. De elképzelhetetlennek tartom, hogy erre bárki is képes lenne” – mondja pesszimistán Manyasz. Önmagában azonban a Korán alapján az iszlám és az erõszak viszonya sem elemezhetõ. Tény, a mérsékelt muszlimok ma többségben vannak, és ez nem csak egyfajta „nyugtatgató” szöveg a világ számos muszlim vezetõje részérõl. Oszama bin Laden és más iszlamista terroristák problémája éppen az, hogy a muszlimok nagy többsége együttérez ugyan a palesztinokkal, ellenzi az amerikai jelenlétet Irakban, megalázónak tartja az Egyesült Államok katonai jelenlétét Szaúd-Arábiában, aggasztja a Nyugat nagy civilizációs és politikai hegemóniája, de nem ért egyet a terroristák módszereivel és elutasítja a szélsõségeseket. Oszama bin Laden tudja, hogy hiába szimpatizál vele sok muszlim, ha viszonylag kevesen vannak közülük olyanok, akik cselekednének is. KELL-E TARTANI AZ ISZLÁM HAZAI KÖVETÕITÕL? A Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH), amely elsõ ízben 2004-es évkönyvében, a terrorizmust ismertetõ fejezetében mutatja be a magyarországi muszlim közösségeket, úgy ítéli meg, hogy a magyarországi muszlim közösség tagjai, illetve az általuk létrehozott szervezõdések nem folytatnak terrortámogató tevékenységet. Igaz azonban, hogy a közelmúltban - mint azt az évkönyv is megjegyzi - két, a nemzetközi terrorizmussal összefüggést mutató esemény is történt Magyarországon, „amelyek »negatív fõszereplõi« történetesen arab származású, muszlim vallású személyek voltak”. Az egyik esetben egy Pécsett élõ szír orvos akart pénzt átutalni az Iszlám Ellenállási Mozgalom számlájára, akit utóbb kiutasítottak az országból. A másik ügy bõ egy évvel ezelõtt, Mose Kacav izraeli államfõ magyarországi látogatása elsõ napján robbant ki, amikor kommandósok õrizetbe vették Saleh Tayseert, a Bartók Béla úton mecsetet mûködtetõ Iszlám Egyház adminisztrációs-gazdasági fõnökét. Tayseert terrorcselekmény elõkészületével gyanúsították, több hónapig elõzetes letartóztatásban volt, míg végül bizonyítottság hiányában megszüntették ellene a büntetõeljárást. Érdekesség, hogy Tayseer éppen egy évvel elõzetes letartóztatása elõtt fejtette ki a hvg.hu-nak álláspontját, miszerint egyetért Oszama bin Laden céljaival, de az eszközök számára elfogadhatatlanok. Jóllehet az NBH évkönyvében nem szerepel, egy külföldi iszlám szervezet részérõl korábban voltak törekvések arra, hogy - befolyást szerezve egy közösségben - Magyarországon élõ muszlimokat radikalizáljanak. Valamennyi itteni muszlim vezetõ személyesen ismerte például az egyik budapesti mecsetben tevékenykedõ szaúdi Sejk Huszeint, akit - állítólag éppen az NBH nyomására - 2002-ben utasítottak ki Magyarországról. A szélsõséges, vahabita nézeteket valló férfi állítólag az Egyesült Államokban tiltólistára került szaúdi al-Haramein Alapítvány embereként tevékenykedett Magyarországon. Huszein valószínûleg hatással lehetett néhány hívõre, az afganisztáni háború idején ugyanis muszlim körökben szóbeszéd tárgya volt, hogy fiatal magyarok budapesti arab pénzváltóknál próbálnak pénzt gyûjteni pakisztáni repülõjegyre és vízumra, hogy a tálibok oldalán harcolhassanak. A háború azonban végül hamarabb befejezõdött, mint hogy elindulhattak volna. A magyarországi iszlám közösségnek egyébként három hivatalosan bejegyzett egyháza is van, köztük korántsem felhõtlen a viszony. Az ingatlanvitákból adódóan folyamatosak a konfrontációk például az amerikai és indonéz muszlim szervezetekkel kapcsolatban álló Magyar Iszlám Közösség (MIK) és a szaúdi támogatásokat élvezõ Iszlám Egyház között. A MIK vezetõje, a magyar hatóságokkal és a MIK darfúri segélyakciói miatt már a szudáni kormánnyal is jó viszonyban lévõ Bolek Zoltán - Tayseer letartóztatását követõen - azt hangoztatta, hogy a Bartók Béla úti mecsetben hemzsegnek a szélsõséges elemek, míg a „bartókosok” többször támadták Boleket, mondván, nem is igazi muszlim. Iszlámellenes csoport A hvg.hu elsõként számolt be arról, hogy egy névtelenségbe burkolózó, ITT nevû társaság az interneten, sõt Budapest több pontján már plakátokon is hirdeti radikális nézeteit az iszlámról. Az anonim csoport szerint minden muszlin potenciális terrorista, a Korán pedig bûnözõi kézikönyv. A Magyar Iszlám Közösség elnöke múlt hét pénteken feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, de – mint azt ma megtudtuk – a rendõrség nem indít nyomozást az ügyben. A hvg.hu az ITT egyik tagjától korábban arról értesült, hogy a jövõben a csoport tagjai nem folytatják utcai plakátozási kampányukat, de más módon továbbra is propagálni kívánják nézeteiket. „Nem kültéri akcióra, hanem informális, multimédia anyagok elküldésére érdemes számítani” – közölte a csoport egyik képviselõje. Az eset akár diplomáciai bonyodalmakat is okozhat, mivel a rendõrség döntése kapcsán a Magyar Iszlám Közösség a muszlim országok nagykövetségeinek, valamint külföldi muszlim szervezeteknek is tiltakozó levelet szándékozik írni az ügyben.