FotoMedia

 Hatvan esztendeje hunyt el New Yorkban a huszadik század legzseniálisabb magyar muzsikusa Nem méltatlan ajándék volt ez. A város rászolgált hagyományaival, élénk zenei életével, kitûnõ zenetanáraival. A korán megözvegyült Bartóknénak épp ezért esett rá a választása. Itt nem kisebb pedagógusra bízhatta a kis Bélát, mint Erkel Ferenc fiára, Lászlóra. Maga Erkel Ferenc is itt kezdte zenei tanulmányait, itt írta elsõ szerzeményét. A tizenegy éves Bartók akkor már rég túl volt elsõ kompozícióin, de mégis Erkel Ferenc nyomdokába lépett: azt kapta, amit egykor Erkel kapott a mesterétõl, Klein Henriktõl, a Pozsonyban letelepedett jeles morva komponistától és pedagógustól. Erkel Ferenc az õ tanítását továbbította a saját fiainak, László pedig továbbadta a tanítványainak, köztük Bartóknak. Egyévi megszakítással, amikor édesanyját áthelyezték Besztercére, Bartók 1892-tõl 1899-ig a pozsonyi katolikus fõgimnázium diákja volt. Az iskola kiváló tanári karral büszkélkedhetett. A minden új iránt nyitott, sokoldalú pedagógus mintaképe volt Dohnányi Frigyes, a gimnázium matematika- és fizikatanára, egy nemzetközi gyorsírási rendszer kidolgozója, kiváló csellista, aki Liszt Ferenccel is kamaramuzsikált. Õ ismertette meg a negyedikes Bartókot három évvel idõsebb fiával. A ragyogóan zongorázó Ernõ azonnal felismerte a halk szavú, törékeny fiú tehetségét, és sokat foglalkozott vele. Dohnányiéknak különösen megtetszett Bartók A Duna folyása címû kompozíciója, az õ kezdeményezésükre mutatta be nagy sikerrel a gimnázium igazgatójának névnapi ünnepségén. Ugyanabban az évben, 1896-ban a városi színházban is fellépett, egy melodráma zongoraszólóját játszotta, ez volt elsõ nyilvános szereplése a nagyközönség elõtt. Erkel László még tanúja lehetett sikerének, ez volt utolsó öröme, mert rövidesen meghalt. Bartók Hyrtl zenetanárnál folytatta tanulmányait, és továbbra is sokat gyakorolt Dohnányi Ernõvel. Mi sem mutatja jobban a századfordulós Pozsony zeneszeretetét és tehetségfelkaroló buzgalmát, mint az, hogy színházi szereplésének köszönhetõen Bartók kedvezményes áron vásárolhatott jegyet az operaelõadásokra és a hangversenyekre. Gyakran hívták muzsikálni, és már tanítványai is akadtak. Miután Dohnányi leérettségizett, és a pesti Zeneakadémián tanult tovább, vasárnaponként õ orgonált a klarisszák rendházából lett gimnázium templomában. Átvette Dohnányi tútori szerepét is: most már õ foglalkozott tehetséges fiatalabb diáktársaival, fõleg Albrecht Sándorral és Mórotz Károllyal. 1898-ban, a szabadságharc 50. évfordulóján díszhangversenyt rendeztek a megyeháza nagytermében. Bartók Tausig rapszódiáját, majd két hegedûssel és egy gordonkással saját zongorakvartettjét adta elõ, Brahms Magyar táncai is az õ hangszerelésében kerültek bemutatásra. Az ifjú muzsikus óriási tapsot kapott. Édesanyja ösztönzésére egy évvel az érettségi elõtt bemutatta zongorajátékát és néhány szerzeményét a bécsi konzervatóriumban, ahol nyomban felajánlották, hogy tandíjmentesen felveszik. Bécs zenei hírneve, közelsége Pozsonyhoz, a tandíjmentesség egyértelmûen a bécsi konzervatórium mellett szólt. A hazalátogató Dohnányi Ernõ hatására Bartók mégis a budapesti Zeneakadémia mellett döntött, miután barátjától megtudta, hogy ott Liszt kedvenc magyar tanítványánál, Thomán Istvánnál tanulhatna, ugyanazon a zongorán, amelyen Liszt játszott. agy került Thománhoz zongora szakra és az annak idején még Liszt által Budapestre hívott Hans Koesslerhez zeneszerzés szakra. Döntéséhez hozzájárulhatott a pozsonyi Liszt-kultusz is. A város tele volt Liszt emlékével, még ott járt-kelt Liszt barátja, a levéltáros Batka János, Zichy Géza, a félkarú zongoravirtuóz, akivel Liszt háromkezest játszott, és megannyi pozsonyi, akiknek Liszt élénken élt az emlékezetében. Bartók azt is tudta, hogy aki Liszt tanítványától tanul, rásugárzik valami Beethovenbõl is, hiszen Lisztnek Beethoven tanítványa, Czerny volt a mestere. Nem véletlen, hogy Bartók Lisztnek szentelte 1936-ban tartott akadémiai székfoglalóját is, ahol rámutatott: „Az újabb magyar zenei mûvek akárhányában biztonsággal tapinthatók ki a Liszt-örökség nyomai.” Ennek az örökségnek legzseniálisabb folytatója, Liszt zenei végrendeletének végrehajtója épp õ maga volt. Talán nem szerénytelenség a pozsonyiaktól, ha a Bartók-emléktábla elõtt elhaladva arra gondolnak, hogy ebben az õ városuknak is volt némi szerepe. VOJTEK KATALIN