Főoldal színház Mesefantázia, tomboló erotikával

Mesefantázia, tomboló erotikával

E-mail Nyomtatás PDF
Kerekes Éva és Debreczeny Csaba.

 Kerekes Éva és Debreczeny Csaba. Fotó: Hegedûs Márta
Kárpáti Péter beleszeretett a mesékbe, és úgy maradt. Sokadik darabját írja felnõtteknek szóló mesékre alapozva. Az Országalmában és a Pájinkás Jánosban a fineszes, kópés cigányhistóriákra épített, A negyedik kapuban a bölcs humorú zsidó legendákra; a Tótferiben Krisztus-történeteket vegyített vérbõ paraszti hagyománnyal. Most pedig az Elsõ éjszaka, avagy utolsó címû mûvében az Ezeregyéjszaka közismert meséinek "rontott" neki. Szája íze szerint átszabta õket. Vaskosságot ötvözött sármmal, régiességet mai szlenggel, frivol humort költõiséggel. Jól összekeverte a különbözõ alkotóelemeket, és egy vége nincs mesefolyamot alkotott belõlük. Az egyes mesék egymásba oldódnak. Még nincs vége az egyiknek, de már ácsingózik a másik. Akár több mese szereplõi is tolonghatnak egyszerre a színen. Kárpáti mesefantáziát írt, áradó humorral, érzékien tomboló erotikával. Novák Eszter rendezõ – szokása szerint – belebolondult a szövegbe, nem nyeste le a mellékhajtásait, túlburjánzó oldalágait, meghagyta a fantáziadús, de már hosszadalmas kacskaringókat.

Poétikus, szívmeleg, virgonc humorral teli, de a végtelenbe nyúló elõadás született az Örkény Színházban. Megpróbálnak minket kitépni a huszonegyedik század szédült tempójából, és lassúbb, édesdeden hömpölygõ, ráérõsebb világba áttelepíteni. Amiben még figyelnek egymás történeteire az emberek, sõt annyira fontos lehet a mese, hogy a király rendszeresen elhalasztja a nyakazást, hogy a kiszemelt áldozattól nap mint nap meghallgathassa a história folytatását. Átütõ ereje van a nem mindig drámai feszültségû, gyakran epikusan terjeszkedõ szövegnek, melyben remek figurák, különös fazonok, izgalmas lények "tenyésznek." Nincsenek fergeteges összecsapások a deszkákon, de van izgalmas emberi fauna, vannak kedves lököttek, monomániásan flúgosak, mohón szexmániásak, tulajdonképpen mindegyikük szerethetõ. Ez Kárpáti legnagyobb rafinériája, megmutatja, hogy mindenki dilis, mindenki a saját rögeszméit hajkurássza, de mégiscsak van valamiféle közösség, amelynek táptalaján a közös támpontot jelentõ mesék teremnek.

A színészek mohón kapnak a mókázásba oltott, remek figurateremtési lehetõség után. Vannak, akik egyszerre több alak bõrébe is bújnak. Kerekes Éva cserfesen erotikus bájjal dumálja ki magát végveszélyben Seherezádként. Debreczeny Csaba vérengzõ, de állandóan szerelemittas királyként beveszi a csalit. Czukor Balázs idegzsába, kaszáló kezû, beesett arcú, kedves srácként sóvárog. Járó Zsuzsa Átikaként próbára teszi, majd megérti a sóvárgót. Pogány Judit minden hájjal megkent, örökösen zsizsegõ, mesteri kerítõnõ. Bíró Kriszta, Fazekas István, Honti György, Derzsi János, Csuja Imre, Dömötör András, Széles László szintén beleadnak apait, anyait.

Az üresjáratokat leszámítva, az Elsõ éjszaka, avagy utolsó elõadása szép színházi este.

Bóta Gábor



Kárpáti Péter: Elsõ éjszaka, avagy utolsó

Örkény Színház

Rendezõ: Novák Eszter
Módosítás dátuma: 2005. október 10. hétfő  

  • Increase font size
  • Default font size
  • Decrease font size

Olvasnak bennünket

Oldalainkat 230 vendég böngészi