A püspökök tudják

2005. július 13. szerda hvg
Nyomtatás
A múlt héten "kiragadott idézetek jelentek meg" abból a levélbõl, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nevében Veres András püspök intézett az Oktatási Minisztérium államtitkárához némely tervezett rendeletmódosítások miatt. Er
A múlt héten "kiragadott idézetek jelentek meg" abból a levélbõl, amelyet a Magyar Katolikus Püspöki Konferencia (MKPK) nevében Veres András püspök intézett az Oktatási Minisztérium államtitkárához némely tervezett rendeletmódosítások miatt. Erõs szavakkal kárhoztatja Veres, hogy az általános iskola elsõ három évében nem buktatják meg azt a lusta, haszontalan, vagy csak elmaradott gyereket, aki például nem tanul meg olvasni. Olyan alsófokú intézményekrõl vizionál, amelyek "az analfabetizmus, a deviáns és agresszív magatartásformák és a mûveletlenség melegágyai lesznek". Megerõsíti, hogy az egyház a rendpárti, szigorú, teljesítménycentrikus, konzervatív, következetesen büntetõ és jutalmazó oktatást várja el az államtól, és ezt kívánja megvalósítani saját iskoláiban. Ez eddig nem hat a meglepetés erejével. Annál inkább az a pont, ahol a levél a szociálisan hátrányos helyzetû gyerekek "erõszakos integrációját" kifogásolja. A püspökök tiltakoznak, mert szerintük az integráció - vagyis hogy a hátrányos helyzetû gyerekek egy osztályban tanuljanak a többiekkel - "a fejlesztendõ gyermek képességeit és tanulási kudarcait, fejlõdési és pszichikai hátrányait csak növelni és elmélyíteni fogja, ugyanakkor gátló tényezõként fog hatni a szellemileg, lelkileg egészséges tanulók képességeinek kibontakoztatására, fejlõdésére". Akár azt is hihetnénk, módfelett ravasz, kifinomultan beugratós levélrõl van szó, célja vitát kezdeményezni a kereszténység olyan értékeirõl, mint a szeretet, a tolerancia, az elfogadás, az egyenlõség. Ám tudjuk, az MKPK nagyon komolyan veszi magát, állásfoglalásaival rendszeresen eligazít az élet nehéz kérdéseiben. A püspöki kar úgy véli, beleszólhat az élet minden dolgába, hogy annak nemcsak a katolikus egyházra, hanem az egész országra vonatkozó érvénye legyen. Miért is ne nyilváníthatnának véleményt a katolikus püspökök, különösen, ha intézmény-fenntartói minõségükben erre fel is kéri õket a tárca? Csak célszerû, ha mindeközben szem elõtt tartják, hogy a vallásos katolikusok (nem a népszámlálásban magukat katolikusnak vallók!) a társadalom szerény kisebbsége, s a többieknek a püspöki intés alig több, mint valamely párt vagy nagyobb egyesület felhívása a nemzethez. Továbbá figyelembe veszik azt is, hogy ezúttal - immár többedszer - kifejezetten szakmai kérdésben nyilvánulnak meg. Alapos szakirodalmi tájékozódás, mély pedagógiai, pszichológiai tudás birtokában esetleg meg lehet kockáztatni állításokat a szegregáció-integráció hatásáról. (A püspöki véleményben, talán szemérmességbõl, nem fordul elõ a roma szó - holott a Hátrányos Helyzetû és Roma Gyermekek Integrációjáért Felelõs Miniszteri Biztos Hivatala is dolgozott a szóban forgó rendeleteken. Tehát ne legyenek kétségeink, a "szegregáció" voltaképpen romaelkülönítést jelent.) Nem, a püspökök mindezt nem tudományos szakkérdésként kezelik, úgy gondolják, õk amúgy is tudják, mi kell az embereknek. Ki is szolgálják híveiket, azt mondják nekik, amit azok hallani szeretnének. Vajon tényleg valamennyi katolikus püspök úgy véli, hogy "a tanuló szociális helyzetébõl és fejlettségébõl eredõ hátránya" "a szellemileg-lelkileg egészséges tanuló" helyzetével állítható szembe? A szociális helyzet tehát betegség? Jaj, tessék mondani, el lehet kapni a romaságot? Az az egészséges, akinek rendben van a szociális helyzete, és eléggé fejlett? Az egészség kontra betegség (értsd: jómódú, fejlett, fehér kontra szegény, lassabban fejlõdõ, roma) különbségtételnél aligha lehet kevésbé keresztényi dichotómiát elképzelni. Veres püspök egy pillanatra sem visszakozik, a címére érkezett kifogásokat egyebek között így kommentálja: "Sajnos hazánkban tudatos egyházellenes politikai hangulatkeltés zajlik." Akkor volna igaza, ha a katolikus egyház valóban azonosulna püspökei keresztényellenes vélekedésével. De ha máshonnan nem, Latin-Amerika példájából tudható, van a szegények és elesettek mellé álló katolicizmus, olyan egyház, amely nem osztja a magyar püspökök titkárának véleményét. KÁLMÁN C. GYÖRGY (A szerzõ irodalomtörténész)
Módosítás dátuma: 2005. július 13. szerda