Bukta és társai kontra Magyarország ügyében

Az Emberi Jogok Európai Bírósága (Második Szekció) az alábbiakból álló:
F. TULKENS úrhölgy, elnök,
A. B. BAKA úr,
I. CABRAL BARRETO úr,
V. ZAGREBELSKY úr,
A. MULARONI úrhölgy,
D. JOÈIENÉ úrhölgy,
D. POPOVIÆ úr, bírák
és S. DOLLÉ úrhölgy, Szekciójegyzõ,

kamaraként ülésezve, zárt tanácskozáson, 2007. június 26-án az alábbi ítéletet hozza meg:

ELJÁRÁS

1. Az ügy egy a Magyar Köztársaság ellen az Emberi Jogok Védelmérõl és Alapvetõ Szabadságáról szóló Egyezmény ("az Egyezmény") 34. cikkelye alapján három magyar állampolgár, Bukta Dénesné úrhölgy, Laczner Ferdinánd úr és Tölgyesi Jánosné úrhölgy kérelmezõk által 2004. április 13-án a Bírósághoz benyújtott beadványból (25691/04.) ered.
2. A felpereseket egy Budapesten praktizáló ügyvéd, Dr. Grespik László úr képviselte. A magyar kormányt ("a Kormány") Dr. Höltzl Lipót úr, ügyintézõ, Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium, képviselte.
3. A felperesek azt állították, hogy békés tüntetésüket a rendõrség az Egyezmény 10. és 11. Cikkelyének megsértésével feloszlatta.
4. 2006. szeptember 4-én a Bíróság úgy döntött, hogy a Kormány részére értesítést küld a beadványról. Az Egyezmény 29. cikkelyének 3. §-ának kikötései alapján a beadvány fõ szempontjait befogadhatóságával egyidõben vizsgálja.

A TÉNYEK

5. A felperesek magyar állampolgárok, akik 1943-ban, 1945-ben és 1951-ben, ebben a sorrendben születtek és Budapesten laknak.

A. Az ügy körülményei

6. Az ügy tényei, ahogy azt a felek benyújtották, az alábbiak szerint foglalhatók össze.
7. A román miniszterelnök 2002. december 1-én hivatalos látogatást tett Budapesten és Románia nemzeti ünnepe alkalmából egy fogadást adott. Ez utóbbi az 1918-as gyulafehérvári nemzetgyûlésnek állít emléket, amely az addig Magyarországhoz tartozó Erdély Románia által történõ bekebelezését deklarálta.
8. A magyar miniszterelnök úgy döntött, részt vesz a fogadáson és ezt a szándékát az eseményt megelõzõ napon hozta nyilvánosságra.
9. A felperesek azon a véleményen voltak, hogy tekintettel a gyulafehárvári nemzetgyûlés negatív jelentõségére a magyar történelemben, a magyar miniszterelnöknek tartózkodnia kellene a fogadáson történõ részvételtõl. Úgy döntöttek ezért, hogy egy tüntetést szerveznek Budapesten a Kempinski Szálloda elé, ahol a fogadást megrendezték. Szándékukról nem tájékoztatták a rendõrséget.
10. A Szálloda elõtt 2002. december 1-e délutánján körülbelül 150 személy gyûlt össze, beleértve a felpereseket is. A rendõrség szintén jelen volt. Volt egy éles csattanás, amiért is a rendõrség, tekintettel arra, hogy a fogadás biztonságára nézve az kockázatot jelentett, gyülekezés feloszlatása mellett döntött. A rendõrség visszaszorította a tüntetõket egy a szálloda melletti parkba, ahol egy idõ után szétoszlottak.
11. A felperesek 2002. december 16-án a rendõrségi akció törvényességi felülvizsgálatát kérték, keresetlevélben kérve a Pesti Központi Kerületi Bíróságot, hogy azt minõsítse törvénytelennek. Megerõsítették, hogy a tüntetés teljes mértékben békés volt és egyetlen célja véleményük kifejezése volt. Ezen felül a felperesek rámutattak arra, hogy nyilvánvalóan lehetetlen volt a rendõrséget a gyülekezésrõl azt 3 nappal megelõzõen tájékoztatni, ahogy azt "A gyülekezési jogról" szóló 1989. évi III. törvény (Gyülekezési Törvény) elõírja, mert a miniszterelnök a fogadáson történõ részvételi szándékát csak az azt megelõzõ napon jelentette be.
12. A Kerületi Bíróság 2003. február 6-án elutasította a felperesek keresletét. Az esemény körülményeire való tekintettel megjegyezte, hogy a tüntetés azt követõen került feloszlatásra, hogy egy kisebb detonációt hallottak.
13. A Kerületi Bíróság megjegyezte azt is, hogy a rendõrség egy tervezett gyülekezésrõl történõ értesítésének 3 napos idõkorlátját nem volt lehetséges betartani, ha a tüntetést létrehozó ok azt kevesebb, mint 3 nappal megelõzõen keletkezett. A bíróság nézete szerint a Gyülekezési Törvény esetleges hiányosságai jogalkalmazó által nem orvosolhatók. A rendõrség az ilyen összejövetelekrõl történõ tájékoztatásának kötelezettsége minden típusú tüntetésre alkalmazható, beleértve a spontán tüntetéseket is. A bíróság megjegyezte azt is, hogy az ilyen események vonatkozásában szükség lehet pontosabb és kifinomultabb szabályozásra, azonban ez a törvényalkotó feladata, nem a bíróságé.

Teljes dokumentum: http://www.fw.hu/nemzetihirhalo/htmlkeret/Strasbourgi_itelet.doc