Halálos utazás (magyaridok.hu)

2016. február 07. vasárnap Adminisztrátor
Nyomtatás


2016. február 6. - A Feldmár Intézet titkai

– „Azzal, hogy kutatod az igazságot, csupán nem akarsz szembenézni a tehetetlenséggel”

Török Szabolcs a 29. születésnapján, pontosan a megszületése percében meztelenül kivetette magát Budapest egyik luxusszállodájának ötödik emeletéről. A drogos öngyilkosságnak elkönyvelt eset körül több furcsaság is van. Vajon mit keresett a fiatalember apartmanjában Feldmár András sztárpszichológus és legközelebbi munkatársa, Büky Dorottya? És ha vele voltak, miért nem akadályozták meg a halálugrást?
Az intelligens, kedves fiatalember, Török Szabolcs rendezett, jó anyagi körülmények között nőtt fel háromgyermekes, szegedi családban. Ő volt az elsőszülött. Szegeden nősült, házassága azonban rövid volt és sikertelen, a válás után lelkileg megrendült, segítséget keresett. A legjobbat akarta, ezért a jó hírű Feldmár Intézethez fordult: 2012. május elején jelentkezett be. Egyéni terápiáját tízezer forintos óradíjért Büky Dorottya vállalta azzal, hogy a Kanadában élő Feldmár András lesz a szupervizoruk. A találkozás és a terápia is sikeresnek bizonyult. Szabolcs és Büky között gyorsan kialakult a bizalom, a fiatalember augusztusban munkaajánlatot kapott: legyen az intézet stratégiai igazgatója. Egy ideig távmunkában dolgozott, 2013 januárjában Budapestre költözött. Júniusban a szülők előbb azzal szembesültek, hogy fiuk furcsa állapotban érkezik a családi házba, majd közölte: terápiájához arra van szüksége, hogy megszakítson egy időre minden kapcsolatot a családdal. Szakított szegedi barátaival is, akik egyöntetűen állítják, hogy barátjuk mindig megvetette, kinevette, aki drogot használt.
Szabolcs nagyon megváltozott. A családból csak kisebbik húgának vette fel a telefont, budapesti albérlőtársai, barátai pedig arról számoltak be, hogy egyre több időt töltött a Feldmár Intézetben, idővel a ruháit is áthordta. 2013 júniusában egyik levelében azt írta volt feleségének: „Sok mindenen túl vagyok, intenzív terápiám volt idáig, aminek a végeredménye az, soha többé nem akarom látni a családom, megszüntettem minden családi-baráti kapcsolatomat.” Sok módszert kipróbált, írja, mire rájött, hogy ők gátolják. „Meditáció, holotrop légzés meg mi minden más után” látta, újra érezte, milyen borzalmak történtek vele gyermekkorában. „Sok-sok ilyen még, aminek a végén előjött bennem az egyéves kisgyerek, akiben tombol a gyűlölet és a düh, magyarázhatnám, mi ez, de a lényeg, hogy ez az a trauma, ott váltam le, és ahová a terápiának el kell érnie, akkor eredményes… soha nem akarok többé senkivel sem találkozni, senkiről sem hallani. Számomra ők nem léteznek. Majd csinálok magamnak olyan családot, amilyet szeretnék.”
Megtette.


Nevét Büky András Barnabásra változtatta egy „érdekes” keresztelő szertartás során: két névadója az új szülőpárja, Büky Dorottya és Feldmár András lett. Ettől kezdve a közvetlen környezete Szabolcsot Bandinak szólította.
Édesanyja 2013. augusztus elején találkozott utoljára fiával Budapesten. Próbált a lelkére beszélni, elmondta, mennyire szeretik és várják haza, megpróbálta elmagyarázni, hogy gyökerek, család nélkül nem lehet élni. Szabolcs azt felelte, majd átgondolja és jelentkezik. Október 31-én, a Jazzy rádió másfél órás élő adásában már mint Büky András Barnabás, a Feldmár Intézet stratégiai igazgatója két kollégájával lelkesen és elhivatottan hirdette Feldmár András tanait arról, hogy unatkozni bűn, az unalom istenkáromlás, és ha valaki hisz abban, hogy a léte isteni csoda, miért töltene egy percet is azzal, hogy nem élvezi a születés és a halál között eltöltendő időt.
Török Szabolcs 2013. november 23-án, szombaton 11 óra 30 perckor a budapesti luxusszálló, a Boscolo Residence szárnyának ötödik emeleti apartmanjából meztelenül kivetette magát az erkélyről. Tettének látszólag nem volt előzménye, a lakosztályt vasárnapig bérelte ki. Öngyilkossága idején vele volt a népszerű pszichológus, Feldmár András és legközelebbi munkatársa, Büky Dorottya, akik vallomásuk szerint nem vették észre, hogy a fiatalember öngyilkosságra készül, és azt sem látták, amikor leugrott az erkélyről. Az öngyilkosság egyik szemtanúja, egy középkorú hölgy viszont, aki látta a zuhanó testet, amikor felnézett, a magasban egy ősz férfit pillantott meg, aki az ablakon kihajolva követte a zuhanást, a becsapódás pillanatában viszont eltűnt. Leírta a férfi külsejét és az öltözetét is, amely megegyezett Feldmár András személyleírásával. Erről a rendőrségen telefonon bejelentést tett.


Sarlatánok pedig vannak
Szabolcs terapeutája, Büky Dorottya végzettségét tekintve magyar nyelv és irodalom–történelem szakos tanár, dolgozott könyvtárosként, 1993-tól SZDSZ-es országgyűlési képviselő, a 2006-ban létrehozott budapesti Feldmár Intézet egyik alapítója és vezetője. Bár a hazai pszichológiai piaci viszonyok rendezetlenek, gyorstalpalókon és fizetős tanfolyamokon lehet lelkitréner- és tanácsadói oklevelet szerezni, az alapszabályok rögzítettek. Szigorú feltételei vannak annak, hogy ki kezelhet beteget. Erre még az egyetemi mesterfokozat sem jogosítja fel a pszichológust, csak ha már igazolt négyéves klinikaiszakpszichológus-képzés, valamint kétéves pszichoterapeuta-képzés áll mögötte. Amennyiben erről nincs bizonyítványa, semmilyen pszichoterápiát nem végezhet, legfeljebb életvezetési tanácsokat adhat, de a pszichológusi diploma ahhoz is minimumfeltétel. A magyarországi praktizáláshoz feltétel még a működési engedély, továbbá hogy a pszichoterapeuta a Magyar Orvosi Kamara tagja legyen. És rögzítsük azt is, hogy pszichológus, még a legmagasabban képzett klinikai fokozatú sem adhat a páciensének gyógyszert – fájdalomcsillapítót sem, nemhogy tudatmódosítót! Nincs ugyanis orvosi diplomája.
Ezeknek a feltételeknek nemcsak a tanári diplomával rendelkező Büky Dorottya, de végzettségét tekintve a lélekgyógyászat itthon körülrajongott sztárja, a magát pszichoterapeutának tituláló Feldmár András sem felel meg. Az ugyanis nem elég, hogy jó előadó, sok követője van, sikeres könyvszerző, vagy hogy intézetének honlapján a fotókon a hazai szellemi élet jelesei a Feldmár-táborok előadójaként szerepelnek, ezzel is erősítve a messziről jött ember presztízsét, hitelét, tanainak igazságtartalmát. Az 1940-ben született Feldmár András Kanadában él, 1956-ban hagyta el Magyarországot, de nem politikai, hanem magánéleti, családi okokból: „Elmenekültem az anyámtól, Magyarországról Torontóba, mikor a szüleim megérkeztek Torontóba, akkor elmenekültem Vancouverbe” – nyilatkozta egyik interjújában. A Torontói Egyetemen matematikát, fizikát és kémiát hallgatott, ezekből alapfokú, BA képesítést szerzett, majd mesterfokozatot (MA) pszichológiából a University of Western Ontarión. Beiratkozott a doktori programra is, ezt azonban, mint írja, a témavezetője és a bizottság tagjaival keletkezett nézeteltérései miatt nem fejezte be. Tudományos elismerése nincs, az csak társadalmi cím, hogy tiszteletbeli tagja a Kanadai Pszichológiai Társaságnak. Vancouverben pszichoterapeutaként hirdeti magát, ezt Kanadában nyilván megteheti. Évente kétszer jön Magyarországra. Egy neves pszichológusunk, amikor Feldmár szakmai munkásságával kapcsolatban próbáltuk szóra bírni, csak annyit mondott: ha Kanadában jól megélne, nem járna haza.
Feldmár itthon is pszichoterapeutának nevezi magát; megfelelő végzettség hiányában nem praktizálhatna, igaz, hivatalosan ezt nem is teszi. A végzettségével kapcsolatos kérdést egyszerűen hárítja, egy interjúban azt mondta: a pszichológia nem tudomány, az szeretne lenni, de soha nem is volt és nem is lesz az. Feldmár azonban ezt a nem tudományt ügyesen fialtatja: a nevét viselő intézet különféle témakörökben pénzes tréningeket szervez egészen a mesekörökig, amelyek keretében a rabok megjavulását célzó mese- és dramaturgiai foglalkozásokat tartanak. Ez biztosítja intézetének jó kapcsolatát a rendőrséggel. Minden nagyon szabályos, állami elismerésekkel teleaggatva.
Csak következtetni lehet arra, hogy az intézetben nem kizárólag csoportos életvezetési tréningek folynak. Akik ugyanis benn vannak, nem beszélnek, akik kikerültek, tartják a titkot. Megkérdeztük tapasztalatairól egyik neves írónkat, aki már megszakította a kapcsolatát Feldmárral. Hosszas hezitálás után azt válaszolta: András a barátja volt, számára a barátság nagyobb dolog, mint a szerelem, és a barátairól nem beszél másokkal. Készségesebbnek bizonyult Hujber Ferenc színész, aki Szabolcs öngyilkossága után több sajtóorgánumnak is elmondta, hogy a fiú a csoport tartópillére, a társaság színjózan lelke volt, akin a színész soha nem látta, hogy drogot fogyasztott volna. Még ittas sem volt, egy pohár sört is visszautasított. A csoportterápiákon sem beszélt arról, hogy bármit szeretne kipróbálni. Hujber kérdésemre azt válaszolta: kétszer-háromszor találkoztak Szabolccsal, aki nagyon pozitív benyomást tett rá. A színész visszautasított minden feltételezést, hogy Feldmár vagy intézete droggal állhatna kapcsolatban, mert ez sohasem került szóba, még a közös performance-okon sem. Hozzátette: nagyon szereti Feldmárt, és látatlanban kiáll mellette. Az intézettől való eltávolodását azzal indokolta, hogy a lakásához közelebbi pszichiátert talált.
Szinte a lehetetlenre vállalkozunk tehát, mikor megpróbálunk belesni a Feldmár Intézet jól záródó ajtaja mögé. Itt van mindjárt egy elektronikus levelezés részlete, amely Török Szabolcs és Büky Dorottya között zajlott. A kapcsolatfelvétel 2012. május 2., amikor Büky jelezte, hogy egyéni terápiára várja a fiatalembert óránként tízezer forintos javadalmazásért, ő lesz a tanácsadó, Feldmár a terápia felett őrködő szupervizor. 2012. júniusban Szabolcs már arra kéri az asszonyt, vigye le transzba, amire azt a választ kapja: teljesen rendben, majd meglátjuk. Néhány nap múlva Szabolcs arról ír, hogy megtalálta magában a kicsit, amire trénere azt feleli: jó, hogy sokat sírsz. Amikor pedig a fiú 2012. augusztusban arról számolt be, hogy fizikai tünetei vannak – izomrángás, remegés, sírás –, azt a tanácsot adja a terapeutája, hogy szedjen magnéziumot, halolajat, zöld teát, és kap majd másfél órás terápiát is. Szakember számára ebből is világos, hogy valaki alaposan belenyúlt Török Szabolcs lelkébe, és nem életvezetési tanács szinten.
Egyik későbbi levelében Büky figyelmezteti is Szabolcsot, ne mondja el az intézetben egyik látogatójuknak, hogy ő – mármint Büky – „terápiát csinál”, elég annyi, hogy életmód-tanácsadás meg coaching. A látogató ugyanis pszichiáter, és nem szokták beavatni az intézet dolgaiba, ahogy a többieket sem. Szabolcs halála után a Feldmár Intézet kommunikációs munkatársa, Németh Bori azt nyilatkozta a Délmagyar.hu-nak, hogy a fiatalember az intézetben baráti beszélgetéseken, önismereti csoportokban, életvezetési tanácsadáson vett részt. Ápolással, kezeléssel ott nem is foglalkoznak. Ha valakinek segítségre van szüksége, pszichológus-, pszichiáter-szakembert ajánlanak neki.


A pszichedelikus inas
Ennek az írásnak nem célja, hogy összefoglalja, elemezze és értékelje Feldmár András könyveiben is terjesztett divatos nézeteit a szabadságról, a gyógyszermentes pszichoterápiáról vagy arról, hogy elmebetegség nem létezik, csak az agy megbetegedése, amelyet szeretettel lehet gyógyítani. Ám részletesebben kell foglalkoznunk igehirdetése egy fontos elemével, mely Török Szabolcs élete és halála szempontjából meghatározó lehet: a pszichedelikus terápiával és az ezzel kapcsolatos halálélménnyel. Szabolcs szervezetében ugyanis a boncoláskor tudatmódosító szereket találtak.
Feldmár az LSD-terápiával a hatvanas években találkozott először a Western Ontario Egyetemen, amikor Zenon Pylyshyn felügyelete alatt dolgozott. Az első LSD-trip hatására mélyedt el a különféle pszichedelikus szerek terápiás alkalmazásának a kutatásában. Azóta is harcosa annak, hogy a kábítószert legálisan lehessen használni a lélekgyógyászatban. Vancouverben később kollégáival kivételesen kapott is engedélyt, hogy poszttraumás stressztől szenvedő katonák, rendőrök és szexuális zaklatás áldozatainak egy kis csoportján kipróbálhassák, képes-e enyhíteni a tüneteiken az MDMA. Egyik előadásában taglalta, milyen a pszichedelikus terápia: „Szóval én azt gondolom, hogy az egyik legjelentősebb élmény, ami egy pszichedelikum hatása alatt megtörténhet velünk, az a halál és újjászületés folyamata, amelynek során tényleg meghalsz, és nem örülsz igazán, tényleg azt gondolod, hogy mindennek ellenére megmérgeztek, még akkor is, ha ezt remélted. Ha működik, akkor az aktuális pillanatban azt hiszed, hogy valódi, és megszűnsz létezni. Az elíziumi misztériumokról van szó. Nem titok, mert amikor elkezdesz visszaszivárogni önmagadba, amikor eljön a feltámadás a keresztre feszítés után, az hihetetlen. Hihetetlen, és egy dologra tanít meg, ami az, hogy élsz.”
Demetrovics Zsolt pszichológus, addiktológus, az ELTE Pedagógiai és Pszichológiai Kara Pszichológiai Intézetének igazgatója azt mondja, Feldmár András tanításaival az a baj, hogy részigazságokat csomagol szenzációnak. Hirdeti, hogy az elmebetegség gyógyszer nélkül is gyógyítható, csakhogy mestere, Laing, amikor nem adott gyógyszert a betegeinek, gondozta őket. Volt, aki meggyógyult, és volt, aki öngyilkos lett. A skizofrének harminc százaléka gyógyszer nélkül maga ellen fordul, gyógyszerrel viszont élhető életet kap. Ettől még lehet Laingnak is igaza, hiszen a gyógyszerek valóban tompítanak, elnyomják a konfliktusokat. Feldmár tehát, amikor erről beszél, valós konfliktust ragad meg, aztán egyoldalúan lezárja.
A pszichedelikus, hallucinogén szerek használata a gyógyításban az ötvenes években merült fel, tudjuk meg Demetrovics Zsolttól. Timothy Leary és sokan mások propagálták és gyakorolták ezt az irányzatot. Az LSD hatására a tér-idő élmény felbomlik, ezzel együtt a tudatalatti hozzáférhetőbbé válik. A pszichoterápia is hozza ezt az eredményt, csak sokkal lassabban. Életbevágó a terapeuta józansága, mert csak így tud segíteni a páciensnek feldolgozni a felszínre kerülő emlékeket, szorongásokat, konfliktusokat.
A felszínre kerülő traumába ugyanis a magára hagyott beteg bele is bolondulhat. Feldmár viszont nem csinál titkot abból, hogy az ő pszichedelikus terápiája páciens és terapeuta kettős utazása.
„A pszichedelikus terápiában soha nem veszik be az LSD-t egyedül. Azt mindig egy olyan valakivel veszik be, aki már nem fél tőle. […] Olyan helyzetben lehet bevenni, ahol az embernek biztonságérzete van. Ahol valaki jelen van, aki nagyon jártas ebben.” A pszichedelikus inas című előadásában kifejti: a terápia során el kell jutni oda, hogy a terapeuta és a gyakornok vagy inas is ugyanolyan mennyiséget vesznek be, nem döntik el, hogy ki vigyáz kire, és a nulla százalék felelősségtől eljutnak addig, hogy száz százalékban felelősséget vállaljanak magukért.
Az LSD gyógyászati használatának eredményeiről nem születtek alapos tudományos dokumentációk, a szert terjedése miatt 1971-ben betiltották, s így az ilyen irányú kísérletek is elhaltak, legfeljebb titokban folytatódhattak. A pszichoterapeuták az LSD-t helyettesítendő a hetvenes években rátaláltak az MDMA-ra, mely nem olyan erős hallucinogén, biztonságosabban lehetett használni. Enteogén szer, erősíti a kapcsolatot a terapeutával: segíti a nyitottságot, empátiát. A nyolcvanas években az MDMA használatát is betiltották, s a vele folyó terápiás kísérleteket sem lehetett folytatni, így ezekről is csak kevés, anekdotikus adat van.
Feldmár kísérletezése és tudatmódosító próbálkozása olyan jól sikerült, hogy 2007-ben kábítószer-fogyasztás miatt kitiltották az Egyesült Államokból. A beszámolók egy túlbuzgó határőr túlkapásaként próbálták beállítani az ügyet, aki az interneten rákattintott egy 2001-es publikációjára, amelyben Feldmár negyven évvel korábbi LSD-élményét írta le. Ezért kihallgatták, majd tájékoztatták, hogy narkotikum használata miatt a Nemzetbiztonsági Törvény (Homeland Security Act) alapján megtagadják tőle a belépést, és megtiltották, hogy a jövőben az Egyesült Államok területére lépjen. Talán más is lehetett ott azon a véletlen internetes kattintáson kívül.
Török Szabolcs szervezetéből a Semmelweis Egyetem Igazságügyi és Biztosítás-orvostani Intézetében a 2013. november 27-én a boncolást végző igazságügyi orvos szakértő, Dombai Gyula altatót (midazolam 6,2 ng/ml), kábítószert (MDMA 8,6 ng/ml) és fájdalomcsillapítót (tramadol 77,1 ng/ml) mutatott ki. Elek István, a Péterfy Sándor Utcai Kórház Klinikai Toxikológiai Osztályának vezető főorvosa kérésünkre értékelte Török Szabolcs toxikológiai leletét, pontosabban azt, milyen viselkedést válthatott ki nála a szervezetében talált anyagok együttes hatása. Mint mondja, ez függ attól, mennyire volt hozzászokva, aki ugyanis tréningben van, többet elbír. A Szabolcs szervezetében talált anyagok nem extrém nagyságúak. A midazolam altató hatású, amelynek minimális mennyisége azt mutatja, hogy korábban bevett gyógyszerről van szó, a hatóanyaga kiürülőben volt, a tramadol erős fájdalomcsillapító, amelyet rendszeres drogfogyasztók szoktak bevenni, ha nincs más. Mérsékeli az elvonási tüneteket és lassít. Az MDMA ezzel szemben felpörget, nem hallucinatív, de hatása alatt erősebbnek gondolhatjuk magunkat. Előhozhat pszichiátriai betegségeket is.
Bár Török Szabolcs boncolását négy nappal a halála után elvégezték, a szakvéleményen a 2014. június 5-i dátum szerepel, ezt követően a nyomozó hatóság, a BRFK V. Kerületi Rendőrkapitánysága véleménykiegészítést kért – ennek dátuma 2014. december 17. –, amelyben a szakértő rögzítette, hogy a halált közvetlenül a toxikus anyagok koncentrációja nem okozhatta. Az a zuhanás következtében keletkező sérülések következménye. A szülők a szakvéleményeket csak 2015 januárjában kapták meg, addigra az esetet közigazgatási eljárásban lezárták, mivel bűncselekmény és idegenkezűség gyanúja nem állt fenn.
Szabolcs édesanyja, Törökné Szél Anna úgy ítélte meg, hogy a késlekedéssel kizárták a szülőket az érdemleges beavatkozásból, egy éven keresztül nem tájékoztatták őket arról, hogy fiuk vérében kábítószert találtak, a hatóság nem tett meg mindent az események feltárására, nem vizsgálta, honnan kerülhettek a toxikus anyagok a fiú szervezetébe, azok milyen hatással lehettek pszichés állapotára, és nem derült ki Feldmár András és Büky Dorottya tanúkihallgatása során, hogy mi történt pontosan a szállodai szobában az öngyilkosságot megelőző együtt töltött két és fél órában. Mindezért felülvizsgálatot kezdeményezett, amelyet a Fővárosi Közigazgatási és Munkaügyi Bíróság 2015 novemberében fellebbezési lehetőség nélkül elutasított, mert úgy ítélte meg, hogy a hatóság eleget tett felderítési és tisztázási kötelességének.


„Könyvtáros anyag”
Rakjuk tehát mi össze a rendelkezésünkre álló mozaikokat, tegyünk kísérletet annak tisztázására, milyen előzményekkel hozható összefüggésbe Török Szabolcs halála, milyen viszony fűzte a Feldmár Intézethez és két alapítójához, akik tanúi lettek az öngyilkosságának, majd hogyan próbálták hárítani a felelősségüket, illetve milyen takarító munkát folytattak az öngyilkosság után!
Arra csak kevés bizonyíték van, hogy Szabolcs pesti időszakában drogot használt, ami gyökeres fordulat ahhoz képest, hogy korábban megvetette azokat, akik szerrel éltek. Csak az biztos, hogy a boncoláskor a szervezetében MDMA-t találtak. Korábbi levelezését áttekintve a drogokra legfeljebb gyanús utalásokat találunk, itt van például, amikor Feldmártól azt kérdezi: 105 kg-hoz mennyi az annyi? (Szabolcs magas, száz kiló körüli fiatalember volt), amire azt a választ kapja, hogy Bükyvel azt megbeszélték. Figyelemre méltó az az üzenet is, amelyben Büky azt írja Szabolcsnak: négy napra lelépnek Feldmárral, és szükségük lenne a „könyvtáros anyagra”, mint a múltkor.
Feldmár és Büky nem alkalmilag tévedtek a szállodába Török Szabolcs 29. születésnapjára. Meghívottak voltak. Szabolcs két éjszakára (péntek, szombat) vette ki az 51 négyzetméteres apartmant, melynek napi ára reggeli nélkül 105 euró. A kis lakás fürdőszobából, WC-ből, valamint egyterű nappali-konyhából és azzal egybenyitott, ajtó nélküli hálóból áll. A meghívás nem érhette váratlanul a két vendéget. Büky november 20-án azt írta Szabolcsnak: András azt szeretné, hogy Szabolccsal inkább a barátnője maradjon ott, miután ők elmentek, de ha nem akarja bevonni a barátnőjét, akkor marad ő. Mire Szabolcs azt felelte: „Jobb szeretném, ha Te lennél ott velem.”
A születésnapját megelőző éjszakát Török Szabolcs a szállodában a szintén a Feldmár Intézetben dolgozó barátnőjével töltötte, annak távozása után érkezett meg Büky és Feldmár. Büky utóbb azt nyilatkozta a sajtónak, SMS-t kapott Szabolcstól, hogy ünnepeljenek vele a szállodában. „A szállodában találkoztunk vele, akkor azt mondta, várjuk meg, mindjárt jön. Az ötödiken bérelt egy lakosztályt, oda bement, mi addig egy másik helyiségben vártuk. Nem tudom pontosan, hányan voltunk, de igen, ott volt Feldmár András is.” A férfi azt mondta nekik, hogy elmegy fürödni. Ők várták, innentől kezdve nem láttak, nem hallottak semmit. Csak akkor kezdtek el rosszra gondolni és kezdték keresni, amikor azt hallották, hogy valaki kiugrott az ablakon.
A rendőrségi jegyzőkönyvekből azonban az látszik, hogy Büky Dorottyán és Feldmár Andráson kívül nem volt más a fiúval a szállodai apartmanban. Ahhoz pedig, hogy a két vendég valóban ne lásson és ne halljon semmit, nekik az ajtó nélküli hálóban, a vetetlen ágyon kellett háttal a bejáratnak üldögélniük bedugott füllel. A fürdőszobából kilépő Szabolcsnak ugyanis át kellett mennie a nappalin, amit a hálóból is észre lehetett volna venni, majd kinyitotta az üveg tolóajtót, kiment az erkélyre, átmászott a korláton, és a párkányról ugrott.
A 25 esztendős Ferenczi Gábor a hetes buszon utazott, amikor meglátta az aszfalton heverő testet. Ő volt az egyetlen, aki megpróbált a haldokló fiatalembernek a segítségére lenni, a többiek, a felgyűlő tömeg csak állt, fényképezett, poénkodott. Gábor még két évvel a történtek után sem tudja túltenni magát mindezen, sem a sokkoló élményen, sem az emberek cinikus, közönyös viselkedésén. Olykor könnybe lábad a szeme, amikor felidézi azt a napot.
A test arccal lefelé feküdt az aszfalton, Szabolcs még lélegzett, de tudatánál nem volt. Gábor azt mondja, védtelenül esett, a karját nem tartotta maga elé. Az csak később derült ki, hogy az időközben leérkező Büky Dorottya Szabolcshoz tartozik, Gábor szerint ott téblábolt, láthatóan sokkos állapotban volt. Ő kísérte el az asszonyt a szállodai lifthez, mert a mentősök kérték az áldozat iratait. Azt mondja, útközben Büky arról beszélt, hogy a fiú a családtagja volt, a legjobb barátja. Nem érti, mi történt. A lift perceket késlekedett, a negyediken állt, a recepciós szerint valaki biztos kiakasztotta. Amikor a lift leért, Feldmár szállt ki belőle, ő vette át a zaklatott, rogyadozó Bükyt, és vitte fel. Gábor utólag számolgatott: Feldmár legalább tíz percet volt fenn egyedül a szobában, mielőtt a rendőrök felértek. Gábornak az jutott az eszébe, hogy a magatehetetlen, sokkos állapotban lévő Bükyt a lift előtt egy cselekvőképes, hideg, irányító férfinak adta át.


Takarítanak a keresztszülők
A váratlan tragédia nemcsak személyükben rázta meg a Feldmár Intézet dolgozóit, de a hírnévnek is sokat árthatott. Gyorsan le kellett tehát zárni, elhallgattatni a szenzációéhes sajtót, amely ugyan hamar drogos öngyilkosságnak nyilvánította az esetet, de mégiscsak kínos, hogy egy drogos öngyilkos mellett, vele egy légtérben tartózkodott a terápiás droghasználatot propagáló Feldmár és a szelíd, mindig mosolygó, a börtönmeseprogram arcaként, a bűnözők jó útra térítésének apostolaként megjelenő Büky Dorottya. Bár Feldmár a kábítószer hatása alatti újjászületés hirdetője, nyilván nem gondolta, hogy tanítását egyszer valaki szó szerint veszi, így az is lehet, hogy Szabolcs halála a praxisában „üzemi balesetnek” számít. Feldmár ugyanis korábban azzal dicsekedett, hogy egyetlen páciense sem lett még öngyilkos. A szakemberek egyetértenek abban, hogy a terápia a legjobb szándék mellett is elcsúszhat, nem lehet egyértelműen kimondani, hogy egy beteg öngyilkosságában mekkora szerepe van az őt kezelő terapeutának.
Bizonyítani nem lehet, hogy Török Szabolcs az újjászületés felé akart repülni azon a napon, csak az tudható, hogy meztelen volt, a szervezetében drogot mutattak ki, az ugrásra pedig születése pillanatát választotta. Tíz óra 16 perckor, egy és negyedórával az ugrása előtt a Facebookon azt üzente neki egy, a Feldmár Intézettel szoros kapcsolatban álló nő: Boldog (újjá)szülit. A szállodai lakosztályt két éjszakára fizette ki, a szekrényben édesanyja új ruhákat talált, még rajtuk volt az árcédula. Mintha új életre készült volna. És akár szimbolikusnak is vehetjük, hogy ebben a pillanatban vele volt két választott szülője, akiktől új nevét kölcsönözte. Kliens és terapeuta között mindig erős függőség alakul ki, mondják a szakemberek, ezt azonban tudni kell kezelni. Szupervíziót kell ilyenkor a terapeutának kérnie. A lelkileg sérült ember ragaszkodik ahhoz, aki odafigyel rá. Ezzel a hatalommal bűn visszaélni.
Idézet a Hvg.hu 2013. november 26-i számából: „Húga szerint Szabolcs rendkívül felelőtlenül élt, szerette a pénzt, és ezzel magyarázható, hogy rengeteg adósságot halmozott fel, amit szülei voltak kénytelenek törleszteni. Így azon sem lepődött meg, hogy lakosztályt bérelt egy hotelben – »utoljára még gazdagnak akarta érezni magát«. Arról neki sincs információja, hogy mikor csekkolt be, és volt-e társasága, vagy hogy bátyja droghoz nyúlt volna. Miképp arról se tud, hogy hagyott volna hátra búcsúlevelet.”
Török Dóra, Szabolcs idősebb húga Bükyék tanácsára (amelynek Szabolcs régi barátai és lakótársai is tanúi voltak) nyilatkozott az internetes portálnak. (A HVG Feldmár könyveinek magyar kiadója.) A cikk piszkozatát, majd véglegesített változatát a megjelenés előtt a Feldmár Intézetnek küldték el átnézésre, és nem neki. Nyilatkozata végül kiforgatva és rövidítve jelent meg. Ez esetben is felmerül a kérdés: miért, hogyan élhet vissza egy „terapeuta” az iránta táplált bizalommal, a terápiás kapcsolatban újraéledt és felerősödött gyerekkori kapcsolatrendszerekkel vagy a történtek következtében kialakult sokkos állapottal? Dóra ugyanis körülbelül fél évig, többnyire Skype-on keresztül kapott terápiát Bükytől, a személyes találkozásaik tízezer forintos óradíj ellenében történtek, számlát sosem kapott. A pénzt az intézetben az asztalra kihelyezett dobozba kellett beletennie. Élete stresszesebb időszakában volt, ezért segítséget kért, szerette volna megérteni, mit csinál rosszul. Szabolcs ekkor már stratégiai igazgatóként az intézet munkatársa, az ő javaslatára kereste fel az asszonyt, aki szívesen vállalta a közös munkát. Párhuzamosan dolgozott tehát a két testvérrel.
A tragédia után nagyjából másfél órával Dórát Büky értesítette telefonon a történtekről. Azt mondta, azért hívja, mert Szabi születésnapja van és meghalt. A kérdésre, mi történt, Dóra Bükytől azt a választ kapta: ők Andrással korábban mentek a szállodába, mert nem akartak a barátokkal találkozni, távozásuk előtt pedig Szabolcs arra kérte őket, hogy várják meg, amíg lezuhanyozik. Hallották, hogy nyílik a teraszajtó, gondolták, kiment cigarettázni, és csak jó tíz perc után kezdték el keresni, miután nem tért vissza az erkélyről. Feldmár és Büky a szülőknek sem akkor, sem később nem mondta el, mi is történt.
Dóra Feldmár Andrásnak másnap reggel feltette a kérdést:
van-e bármi, amitől testvére úgy gondolhatta, tud repülni. Felmerült ugyanis benne álmatlan éjszakáján, hogy bátyja nem tiszta tudatállapotban cselekedett, hiszen nem volt titok, hogy terapeutának akarták kiképezni, ahhoz pedig ismernie kell neki is a pszichedelikus állapotokat. Feldmár válasza kiborította: „Nincs az a tudatállapot, amiben bárki olyat tenne, amit ő maga korábban ne döntött volna el, és azzal, hogy kutatod az igazságot, csupán nem akarsz szembenézni a tehetetlenséggel, ami mindannyiunkat érint.” Onnantól kezdve könnyű volt őt irányítani, és a „balesetet” a részvételével bajkeverő öngyilkossággá átfordítani.
A lány a tragédiát követően négy napot töltött az intézetben, próbálta megtudni az emberektől, akikkel testvére az utóbbi időben kapcsolatban volt, hogy mi történhetett. Nemcsak a sajtó félrevezetéséhez használták őt fel, hanem egyéb takarító munkáknak is tanúja volt. Bátyja halálának estéjén elment Szabolcs albérletébe, hogy találkozzon a lakótársakkal, régi barátokkal. Büky kérésére vele tartott egy, a Feldmár Intézettel kapcsolatban álló lány is. Dóra hallotta, amikor felhívják a lány figyelmét arra, a lakóknak ne mondja el, miért van ott. A barátokkal együtt látta, hogy a lány bemegy Szabolcs szobájába is. Látta továbbá, amikor önkéntesek Büky kérésére adatokat másoltak és töröltek Szabolcs laptopjáról, hogy iratokat hoztak el testvére albérleti szobájából. Szabolcs ruháit az albérletében nem találta (még egy alsónadrágot sem), azok egy részét a Feldmár Intézet szennyeséből válogatták ki, a legtöbb viszont tisztítóból elhozott, címkével ellátott zacskóban volt, amelyet szintén Büky adott át neki.
Dóra a történtekről nem szívesen beszél, mert úgy érzi, ahogyan Bükyék használni és manipulálni tudták őt a történtek után, szégyenletes. Rendkívül megviselte.


Dől a lé
Szabolcsnak valóban volt tartozása, az autójára felvett hitele, de akkora összegtől még az ember nem lesz öngyilkos. Papíron viszont nem volt állása. Büky utóbb azt állította, hogy Szabolcs az intézet stratégiai igazgatójaként önkéntes munkát végzett, elektronikus levelezésükben azonban találunk fizetésre való utalásokat. Büky még 2012 augusztusában javasolja Szabolcsnak, hogy csapatával dolgozza ki azt a progresszív jutalékos rendszert, amely számukra anyagilag is motiválóvá teszi a közös munkát. Ezért 2012. novemberben megkapja az első fizetését is, és Büky azon örvendezik, milyen jó, hogy Szabolcsnak lesz fizetése, sokkal okosabb azt őrá költeni, mint irodára. Egy 2013. novemberi üzenetben azt olvashatjuk, hogy ha (a baráti kör) november 25–26-án elindul, dőlni fog a lé.
A Török szülők azt mondják, Szabolcs a barátai szerint nem szűkölködött, rendben fizette az albérletét is. Használta Büky Dorottya kártyáját. A foglalkoztatási forma magában is felveti a feketemunka gyanúját, de ennél ez esetben még súlyosabb, hogy ez beteg és lelki gyógyítója között történik. A szakmai protokoll szerint ugyanis a terápia általános szabálya, hogy a klienssel nem tartanak fenn egyéb, a terápián kívül eső kapcsolatot. A kettős kapcsolat ugyanis ronthatja a hatékonyságot, és ellentmondásos helyzeteket hozhat. Ilyenkor különösen nagy szükség lenne a szupervízióra, mivel keverednek a szerepek, ami nagyon megterhelheti, nehezítheti a terápiát. A beosztotti viszony pedig pszichoterápiával keverve különösen szerencsétlen.
A felelőtlen, drogos, sőt komoly adósságokat felhalmozó Török Szabolcs-kép is része volt a takarításnak. Barátait, akikkel közös albérletben lakott, ügyvédnek mondott férfi jelenlétében kérték meg, hogy hallgassanak arról, amit esetleg tudnak. Szabolcs laptopját az intézet visszaadta a szülőknek, de előtte bizonyíthatóan adatokat töröltek róla. Törökné Szél Anna szerint rendkívül intelligens fia dolgozta ki ugyanis az intézet működési és üzleti struktúráját, amellyel nyereségessé tehető. Nyilván nem szerették volna, ha ezek és más bizalmas belső anyagok kikerülnek.
A szülők nem tudják feldolgozni a veszteséget, mert szerintük a fiuk nem saját elhatározásából lett öngyilkos. Büntetlenek azok, akik idáig juttatták, akik a családjától elszakították, akik az öngyilkosságát nem akadályozták meg. Az édesanya nem hisz abban, hogy a fia meg akarta magát ölni, nem rá vall az sem, hogy a születésnapját három száraz pogácsával és egy üveg ásványvízzel ünnepelje. Ennyi volt ugyanis mindössze a szállodai asztalon. Az biztos, ha ez előre megfontolt volt, mint ahogy Büky állítja – „Nagyon fáj nekem, hogy odarángatta Feldmárt is, szörnyű, hogy ezt így kitervelte. Hogy odahívott minket a jól kitalált, megrendezett színházába egyfajta biodíszletnek” (Velvet, 2013. november 27.) –, nem ment volna el búcsúlevél nélkül, amelyben elmondja, hogy miért tette. És nem Szabolcsra vall, hogy ilyen helyzetbe hozzon embereket, akiket szeret. Márpedig ezt a két embert szerette, és feltétel nélkül megbízott bennük. Ha nem előre megfontolt döntése volt, akkor mi történt abban a két és fél órában, amelyet Feldmárral és Bükyvel töltött, és amely erre a döntésre késztette? – kérdezi édesanyja.


A vizsgálat
A rendőrségi vizsgálat először öngyilkosságot állapított meg, de mikor kiderült, hogy Török Szabolcs szervezetében MDMA-t találtak, a BRFK Rendkívüli Haláleseti Osztálya feljelentést tett a halál helyszíne szerint illetékes VII. kerületi kapitányságon. Kábítószer-birtoklásért nyomozást indítottak, amelyet az elkövető halála miatt azonnal meg is szüntettek. Az ügyészség azonban arra utasította a kapitányságot, derítse ki, hol szerezte be az MDMA-t az áldozat. A rendőrség lapunknak adott tájékoztatása szerint a BRFK Kiemelt Ügyek Főosztálya jelenleg is eljárást folytat ismeretlen tettes ellen kábítószer-kereskedelem vétség elkövetésének gyanúja miatt. A nyomozás határideje 2016. február 10., amely meghosszabbítható. Ennek keretében a nyomozók a közelmúltban ismét tanúkihallgatásra hívták az ügy érintettjeit.
Feltettük kérdéseinket Feldmár Andrásnak és Büky Dorottyának is, ők azonban mindketten szó szerint ugyanazzal a szöveggel válaszoltak: A tragikus haláleset ügyében a hatóság mindenre kiterjedő, alapos vizsgálatot folytatott és folytat jelen pillanatban is, ennek során maximálisan együttműködtek és együttműködnek. A rendőrségi vizsgálat keretein kívül a sajtó számára az üggyel kapcsolatban semmilyen mondanivalójuk nincs. Hanthy Kinga

 



Módosítás dátuma: 2016. február 07. vasárnap