WINKLER Oszkár építész, a műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi tanár 1907. január 19-én született Sopronban.

Aki, nem azonos a két évvel később, Zólyomban született és főleg Losoncon alkotott, funkcionalista építésszel.
Építészi diplomáját a pesti műegyetemen szerezte, ezt követően Sopron város ösztöndíjával tanulmányútra indult Olaszországba és Németországba. A 20-as években Berlinben igen erős hatást gyakoroltak rá a modern építészet teóriái és a német fővárosban tevékenykedő képviselői.
1930 körül hazajött, pár évig Budapesten tevékenykedett statikus tervezőként, majd 1934-ben Sopronban telepedett le és tervezőirodát nyitott.
1948-ban meghívták tanárnak a Műszaki Egyetem Sopronban működő Bánya- Kohó- és Erdőmérnöki Karára, ahol eleinte az építéstani tanszéket vezette, majd 1964–1969 között az Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karának dékánja volt.
Ugyancsak 1948-ban megszervezte a Soproni Tervező Irodát, Magyarország első, vidéki állami tervezőirodáját, amit utána tíz éven át vezetett.
A Magyar Építészeti Kamarának 1933-tól volt tagja. 1945-ben az Országos Építésügyi Kormánybiztosság megyei kirendeltségének vezetőjeként tevékenykedett, az újjáépítési és szervezési munkákban vett részt. Kidolgozta a fűrészüzemek technológiájához kapcsolódó épülettervezés szempontjait, melyért a műszaki tudományok kandidátusa fokozatot, továbbá a Budapesti Műszaki Egyetem doktora címet nyerte el. 1953-ban Ybl-díjjal tüntették ki. 1952-től az Építőipari Tudományos Egyesület Soproni Csoportjának elnöke volt, 1961-ben megkapta az egyesület Alpár-érmét. Építészeti tevékenységét 1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozatával ismerték el.
A két háború között a Bauhaus és a CIAM szellemiségét a fővárosi építkezéseken kívül vidéken is igyekeztek terjeszteni. Soproni, Sopron környéki munkái: Frankenburg út 6. sz. bérház (1935); Károly-kilátó (1936);

Mátyás király u. 7. (1937); családi ház (1937, Sopronbánfalva); István-menedékház (1940); Vörösmarty u. 10. (1941); evangélikus lelkészlak (1942, Sopronbánfalva); evangélikus tanítóképző internátusa (1942, újjáépítették a soproni egyetem kollégiuma számára 1948-49-ben); soproni egyetem matematikai pavilonja (1943); Lakner Kristóf u.-Ógabona téri bérház [Hárs Györggyel] (1944).
A háború utáni évektől oktatóként is működött: Sopronban a Műszaki Egyetem Kohó-, Bánya- és Erdőmérnöki Kara tanárának nevezték ki. Építészi tevékenységének fontos állomása 1948, amikor megszervezte az első vidéki tervező irodát, Soproni Tervező Iroda néven (mely 1950-től Győri Tervező Vállalatként működik tovább), melynek 1958-ig a vezetője volt, s ennek révén a városi főépítész tisztét is betöltötte. Hosszú előkészületek után 1960-65 közt készítette el Sopron első részletes rendezési tervét.
1949-ben tervezte – Scholl József és Hegedűs Béla pesti építészekkel társulva – a kecskeméti OTI-székházat. Tervei szerint épült a soproni Épületasztalos-árugyár kultúrterme (1950); a Zárgyári volt kultúrház (1950); az egykori Sotex-épület (volt Ady Endre kultúrház, 1951-52); lakótömbök (a Lenkei út, Mátyás király út, Kiss János utca térségében). Az ő nevéhez fűződik a zalaegerszegi filmszínház és városközpont, a celldömölki gimnázium tervezése. Munkásságának egyik fontos állomása a soproni új zsinagóga helyére épülő lakóház. Fővárosi munkája a volt Ikarus-kultúrház (Mátyásföld).
1965-69 között a soproni Erdészeti és Faipari Egyetem Faipari Mérnöki Karának dékánja volt. Ez idő alatt az MTA különféle bizottságaiban is tevékenykedett. Építészi-tervezői munkája mellett már a 30-as évektől szívesen festett (leginkább itáliai vagy Sopron környéki városrészleteket, utcákat, házakat).
Főképp a faipari építészetben alkotott jelentőset. Stílusát hosszú évekre meghatározták németországi tapasztalatai, a tanulmányútja idején meghatározó jelentőségű Bauhaus formavilága.

Élete nagyobbik részében Sopronban, a Vörösmarty utcában, egy maga tervezte és építette házban élt.
A Soproni Városszépítő Egyesület évente Dr. Winkler Oszkár emléktáblával jutalmazza előző évben elkészült épületek közül azt, amit építészeti, városképi szempontból a legkiemelkedőbbnek ítél.
Mellszobra a Nyugat-Magyarországi Egyetem botanikus kertjében, a "D" épület mögötti szoborparkban áll.
Az általa tervezett Károly-kilátóban 2002. március 27-én nyitották meg a Csapody Vera, Roth Gyula és Winkler Oszkár munkásságát bemutató emlékkiállítást.
1984. december 12-én hunyt el Sopronban.
Hagyatéka a budapesti Építészeti Múzeumban található.
Elismerései
Első vidéki tervezőként már 1953-ban megkapta az Ybl-díjat;
szakmai és tudományszervező munkásságát 1961-ben a Magasépítési Tudományos Egyesület Alpár-éremmel jutalmazta.
1963-ban a fűrészüzemek tervezéséről benyújtott disszertációjával elnyerte a műszaki tudomány kandidátusa tudományos fokozatot;
1975-ben a Munka Érdemrend arany fokozata;
Pro Urbe Sopron érem;
a Soproni Egyetem 1981-ben tiszteletbeli doktorrá avatta.

Munkássága
Fontosabb építményei Sopronban:
Károly-kilátó,
a Soproni Egyetem Matematikai és Ábrázoló Geometriai tanszékének épülete;
evangélikus tanítóképző internátusa (1942),
Ady Endre Kultúrház (1951-52);
Soproni Faipari Vállalat épületegyüttese – ezért kapta az Ybl-díjat;
társasház, Frankenburg út 6 – ezen az épületen helyezte el a városi önkormányzat és a Soproni Városszépítő Egyesület Winkler Oszkár emléktábláját.
Fontosabb építményei más városokban:
Kecskemét, OTI-székház (Hegedüs Bélával és Schall Józseffel közösen, 1948–49),
Budapest, az Ikarus gyár kultúrháza Mátyásföldön (1952–54),
Zalaegerszeg, filmszínház (1956–60),
Szombathely, fűrészüzem,
Keszthely, egyetemi üdülő (1966).
Sokirányú tehetségének jeleként útirajzokat is írt, akvarelleket is festett.


Írásai
Bérházépítkezés Sopronban, Magyar Építőművészet, 1941
A korszerű építészet kérdései Sopron belvárosában, Magyar Építőművészet, 1944/10.
Sopron művelődési középületeiről, Soproni Szemle, 1958
A regionális tervező vállalatok munkájáról, Műszaki Tervezés, 1966/6.
Sopron építészete a két világháború között, Magyar Építőművészet, 1984/2.
Építési anyagok és szerkezetek (Sopron, 1950);
Erdészeti építés 1-2. (Sopron, 1950);
Bruno Taut (Bp., 1980);
Alvar Aalto (Bp., 1982).
Kiállítások:
1933 • Hogyan építsünk?, Budapesti Nemzetközi Vásár, Budapest
1964 • Képzőművészeti kiállítás, Egyetem, Sopron.
2004 - Winkler Oszkár építész emlékkiállítása

Irodalom
Bierbauer V.: Kislakásos családi házak mintatervei, Budapest, 1941
Major M.: Építészetünk helyzetéről, Csillag, 1956/10.
Gerő L.: Építészeti stílusok, Budapest, 1957
Csatkai E.: Soproni képzőművészet története, Sopron, 1962
Major M.: Az építészet új világa, Budapest, 1969
Szabó L.: A soproni Kaszinó és a Liszt Ferenc művelődési ház, Soproni Szemle, 1970/24.
Rados J.: Magyar építészettörténet, Budapest, 1971
Dr. Winkler Oszkár (Faipar, 1985. 4. sz.);
Kubinszky Mihály: Winkler Oszkár (Magyar Építőművészet, 1985. 2. sz.);
Kubinszky Mihály: Winkler Oszkár (Soproni Szemle, 1985. 5. sz.).
Kubinszky M.: Sopron 20. századi építményeiről, Tanulmányok Csatkai Endre emlékére, Sopron, 1996.
A 2003 szeptemberében Budapesten megnyitott HAP Galéria első kiállítása, amit fia, az ugyancsak építész Winkler Barnabás nyitott meg, az ő munkásságát mutatta be. Ennek bővített anyagát 2004. november 7. – december 31. között Sopronban, a Lábasházban (Orsolya tér 5.) állították ki. Ez egyúttal jelzi, hogy családjában is sikerült hagyományt teremtenie – legalább három generációs építész dinasztiát alapított:
négy fia közül Barnabás neves építésszé vált;
unokái közül Winkler Dániel a Nyugat-Magyarországi Egyetem egyik legfiatalabb docense.

Forrás: artportál.hu; Wikipédia