Nagy Feró búcsúbeszéde Lugosi László temetésén

2015. október 22. csütörtök Adminisztrátor
Nyomtatás



2015. október 22. - Egy mai fiatal már nem tudja - honnan is tudná

1979-ben és 1980-ban az év gitárosa voltál, persze ezt, a velünk ellenséges állami médiából nem lehetett megtudni, és amikor a Kommunista Ifjúsági Szövetség által meghirdetett dalpályázatot megnyertük, ami persze titokban maradt, azt mondtad, le vannak szarva, próbálni, gyakorolni kell, mutassuk meg ennek az álságos világnak, hogy mi vagyunk a legjobbak, és akkor ott, Lugó, abban a rendszerben tényleg mi voltunk a legjobbak.
És ez mondásod átlendített engem is, ez adta az erőt a bandának.
Akkor is, azért is Beatrice.
Gitározni mindenki tud. A gitárosok egymástól tanulják a fortélyokat, a technikát. A hivatalos iskolák csak a hangszer adta lehetőséget tanítják, hogy csereszabatos legyél bármilyen stílusú bandában. Te nem ezt az utat választottad, autodidakta módon haladtál a zsenialitás felé. Magadnak kellett kifejleszteni egy olyan virtuóz technikát, amit azóta sem sikerült senkinek.
Mi lett volna jobb? Beállni a sorba? Az Állambácsi elvárásainak megfelelni?
Okafogyottá vált a kérdés! A lehetőségét sem kaptad, kaptuk meg. De ugye látod onnan fentről, milyen sokan vagyunk itt.
Szeretünk téged!
Szinte hallom, erre is lenne egy pikírt beszólásod: "szerettetek volna jobban, amíg éltem."
Imádkozzunk!
Csóró gyerek voltam
nem volt pénzem
gitárt vettem, hogy zenéljek
de nem volt kapu aki megnyílt…...
Lugó! A rock történelembe beírtad magad, nem csak a világhálón, a szívünkben is örökké megmaradsz!

(Elhangzott: 2015.10.21. Fiumei úti sírkert)

 

Módosítás dátuma: 2015. október 22. csütörtök