Nagy Kriszta 'Tereskova' hazugnak tartja Geszti Péter Magyarország címû dalát, mert õ nem látja az arcát az országéban. Errõl úgy mondja el véleményét, hogy átírta Oláh Ibolya dalszövegét. Péntek délelõtt érkezett szerkesztõségünkbe az a hangfelvétel, amin a Sebestyén Mártai babérokra törekvõ festõnõ és énekesnõ adja elõ saját verzióját Magyarországról. "Természetesen ez az egész az én ötletem volt, mint mindig minden amit én csinálok" - kezdi mesélni - "Mikor hallottam a számot, úgy éreztem, ez a dolog mûködik, és nem tudtam magamban tartani ezeket az érzéseket." Az eredeti, Allegria címû sláger franciául van, és a kanadai Cirque de Soleil énekli, ezt magyarította Geszti Péter Oláh Ibolya számára. Egy ország, ahol ébren kell élni Tereskova szeretné felhívni arra a figyelmet, hogy a helyzet közel sem ilyen vidám. "Ez a szám túlságosan is kedves, hazaszeretettel átitatott, pedig errõl szó sincs" - mondja csalódottan - Én egyáltalán nem tapasztalom, hogy az ország különösképp a szívére venne, a magam arcát meg aztán pláne nem látom az arcában." "Szomorú, hogy ilyen irányba halad a kultúra ügye, arról nem is beszélve, hogyan pusztul ki a médiából a kultúra utolsó csírája is, és foglalja el a helyét a tökéletes butaság. Geszti Péter Magyarországa éppen ezt a folyamatot erõsíti" - véli a festõnõ, és hozzáteszi: sokan gondolják ugyanígy. Ez abból is látszik, hogy eddig több mint háromezren töltötték le a dalt, és egész nap csörög a telefonja, ahogy ismerõsei sorra biztosítják együttérzésükrõl. Politika vagy mûvészet? Nagy Kriszta szerint a dal mögött sejthetõ valami politikai kampányféle, amiben a mûvészetet eszközként használják, holott szerinte "a mûvészet nem akar ebben részt venni". A kortárs képzõmûvésznõ népbutító, hazug dalnak tartja a számot, mivel szerinte "a hazaszeretetet a hazának ki kell érdemelnie, és nem úgy, hogy hazaszeretõ dalokra tanít bennünket". Ezért kéri saját átiratában az országot: "ne vezess meg engem". Nagy Kriszta szerint az a fontos, hogy az emberek értékesnek érezzék magukat, és ezt szerinte úgy lehet elérni, hogy lehetõséget adunk nekik arra, hogy a tehetségükrõl bizonyságot adjanak. "És akkor én még mirõl beszélek, engem mint festõt elismernek, bár az anyagi helyzetem nekem is aggasztó" - jegyzi meg. Tereskova úgy érzi, ha egy dal a himnusz helyett csendül fel egy nemzeti ünnepen, legalább meg kellene próbálni kitalálni valamit, amit elõtte nem találtak már ki külföldön: Még akkor is ha ez az ország csak arra a terepre merészkedik, ahol biztosan jártak már elõttük "nemmagyarok". "Én boldogtalan tagja vagyok a társadalomnak. Sajnos" - jelenti ki. Geszti és a közös esküvõ Felmerült természetesen bennünk a kérdés, hogy vajon ehhez az egész dalhoz van-e köze annak, hogy tavaly nyáron Tereskova "eljegyezte" magát Geszti Péterrel, amin a mûvész nem lepõdött meg, csak sokáig gondolkozott, mit is válaszoljon. Elõször azt felelte volt ennek a dolognak egy személyes része, és azért nehéz róla beszélni. Aztán elmondta, hogy az õ szerelmi élete nem titok, és hogy számára a sztárral való kapcsolata is az életébõl fakadó mûvészeti projekt volt. Akkor is bírálná Gesztit, ha esetleg a férje lenne, hiszen itt "nem személyes nézeteltérésrõl van szó, hanem az elvek kinyilatkoztatásáról". Mint annak idején írtuk, Tereskova tavaly júniusban közölte a világgal, hogy összeköti az életét Gesztivel, bár a médiaszemélyiség akkor még nõs volt. A Rapülõk egykori sztárja akkor is azt nyilatkozta, soha nem beszél a szerelmi ügyeirõl. Nagy Kriszta most is leszögezi: számára alapvetõen egy mûrõl van szó. "Úgy értelmezem, hogy egy képzõmûvészeti alkotás születésében vehetek részt. A kapcsolatunk által szerintem két kultúrkör találkozik" - mondja a két slágerrõl. Néhány hónap után az egész házasság-ügy csendesen elhalt, csak most jön újra elõ, érthetõen, mivel Tereskova épp Gesztibe kötött bele. "Most majd mindenki azt fogja hinni ezért, de nem. Pétert senki nem meri támadni, nekem muszáj volt." Külföldön jobb lenne "Amit tavaly elkezdtünk, az egy mûvészi koncepció volt, ami a saját életembõl fakadt" - folytatja. - "Azt mondtuk, ha már nem lehet egy házasság boldog, legyen boldogtalan. Nem lett folytatása a dolognak és ennek a mostaninak sincs semmi köze hozzá. Erre a dalra akkor is reagálnék ha nem a Péter írta volna". Végül elmeséli, hogy neki azért esett talán különösen rosszul, ahogy Geszti beszél a hû és bõséges Magyarországról, mert nagyon sokszor kérdezték már tõle, ha ilyen tehetséges, miért nem próbál szerencsét külföldön? "Nem én beszélek elõször arról hogy Magyarország agya kénytelen más országok ügyét elõre vinni, mert itthon nem kell senkinek" - fogalmaz Tereskova. Szerettük volna megkérdezni magát Gesztit is, hogy mi a véleménye a dalról, de sajnos nem sikerült elérnünk. "Péter még nem reagált a dalra és nem is tudott az elkészültérõl" - mondja Tereskova. mstr Geszti Péter: 'Magyarország' Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Az ölelésben bõség, az igaz ügyben hûség voltál. Én ezt az arcot már õrzöm, Magyarország! Hiszek az álmomban egy életen át... Magyarország! Te vagy a szívembe írva. Magyarország! Te vagy a lelkemre bízva. Magyarország, hát te vezess most engem, és amit meg kell tennem segítsd! Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság! Én csak az életem bízom rád... Van egy ország, ahol álmomban jártam: Magyarország, ahol az arcodban láttam a magam arcát. Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és és bújj hozzám újra Magyarország! Én ezer év óta várlak már... Gyere és egyszer végre, amikor új nap ébred, te várj! Gyere és és bújj hozzám újra Magyarország! Én ezer év óta várlak már... Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád. Velem az õsök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan õk élnek bennem, Magyarország! Milliók áldása szálljon rád! Velem az õsök kérnek, engedd, hogy benned éljek tovább, ahogyan õk élnek bennem, Magyarország! Milliók áldása szálljon rád! Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság! Én csak az életem bízom rád! Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság! Milliók áldása szálljon rád! Tereskova: Magyarország Van egy ország, ahol ébren kell élnem, Magyarország. A te arcodban látnám a magam arcát. Ölelésben ínség, a hazug ügyben hûség voltál. Én ezt arcot már õrzöm Magyarország. De mégis hiszek egy életen át... Magyarország, te vagy a szívembe írva. Magyarország! Én a te lelkedre bízva Magyarország. Ne vezess meg engem, és amit meg kell tennem, segítsd! Legyél a holnapba rejlõ bizonyosság, én, az életem bíztam rád. Magyarország! Ahol élnem kell, kérlek Magyarország. Ahol az arcomba vágják a magam arcát. Ahol a túl jó nem kell, csak az a jó középszer. "Te várj!2mondod, és ûzöl el tõled Magyarország, én, ezer év óta várok rád. Gyere, és egyszer végre, amikor új nap ébred, ne várj! Gyere, és ébredj fel végre Magyarország! Én, 1000 év óta várok már. Magyarország! Idegen földön ha járok, Magyarország, velem az út is megfordul haza hozzád. Nagy elõdök kérnek, kiket elûztél innen hazánk. Jól emlékszel rájuk, Magyarország! Milliók fájdalma szállt már rejád. Nagy elõdök kérnek, engedd, hogy benned éljek hazám. Ahogyan õk élnek benned, Magyarország. Áldásod szálljon végre ránk! Legyél a számomra is bizonyosság, én is az életem bízom rád. Legyél a holnapban rejlõ bizonyosság, és a mi áldásunk szálljon rád!