Átfogó képet alkothatunk a huszadik századi magyar festészet egyik karakteres vonulatáról
Nudelman László otthonában az Európai Iskola néven csoportosuló – a múlt század harmincas éveinek szentendrei örökséghez kapcsolódó – progresszív mûvészek alkotásai kezdtek szép lassan gyûlni, míg a magyar avantgárd késõ klasszikus korszakának legteljesebb magánkollekciója kerekedett ki az anyagból.
A tárlatot hazánkban elõször a pozsonyi közönség láthatta a Magyar Kultúra Napjainak keretében, a fõvárosból pedig nemrég Kassára érkezett az anyag, ahol szintén a Magyar Köztársaság Kulturális Intézetének szervezésében került a Rodostói Ház új kiállítótermébe.
A Bástya Galériáról egyelõre kevesen tudnak, sorrendben ez a negyedik tárlat a Kelet-szlovákiai Múzeum tulajdonában lévõ kiállítóhelyen, amely kifejezetten barátságos, tágas és hangulatos térnek tûnik, ráadásul a II. Rákóczi Ferenc nyomában járó turistákat is automatikusan odatereli a készséges személyzet. A megnyitóra tekintélyes tömeg verõdött össze, az MKKI munkatársainak nagy örömére nem kizárólag helyi magyarok, hanem az európai képzõmûvészet iránt érdeklõdõ szlovákok is elismerõen bólogattak Barcsay Jenõ, Bálint Endre, Korniss Dezsõ, Vajda Lajos és Vajda Júlia festményei elõtt.
A kiállítás kurátora, Várkonyi György a következõket írja a katalógusban: „Európainak lenni a klasszikus magyar avantgárd, a Nyolcak és az Aktivisták, Kassák és köre számára nem jelentett külön programot. Természetes állapot volt. (...) A háború azután elméletet és esztetizálást elsodorva egészen más dimenziókba helyezte magyarnak, zsidónak, európainak, embernek lenni és maradni egymással végzetszerûen összekapcsolt kérdéskörét. Az Európai Iskola képviselõinek hosszú idõre kiható – Bálintnál, Kornissnál képekben is testet öltõ – nemzedéki élménye lett a gyász és a veszteség. A mûvészet emberképét nem az egyetemes harmónia konstruktív képlete, hanem az apokaliptikus élmények emléke formálta. Az egykori koherens szentendreiség a túlélõket befogadó Európai Iskolában nem annyira stiláris, mint inkább szolidáris összetartozásban nyilvánult meg”. Ezek a mûvészek akkor kezdték pályájukat, amikor az egyetemes Európa kapui átmenetileg nyitva álltak elõttük, amikor Budapest szellemi értelemben még legalább olyan közel állt Párizshoz és Barcelonához, mint Moszkvához.
Nudelman László elmondása szerint nála a gyûjtési szenvedély „fejlõdési rendellenesség”. A bélyeggyûjtéstõl jutott el a mûgyûjtésig, 1975-ben licitált elõször festményre, ifjúságának nagy „szerelme”, Gulácsy Lajos Dal a rózsatõrõl címû alkotása volt az a kép, amiért antik óragyûjteményének három darabját áldozta fel. Késõbb rendszeres látogatója lett a szentendrei Barcsay Múzeumnak, az élõ klasszikusként tisztelt konstruktivista mûvész elkötelezett híve lett, ma már huszonkét Barcsay-festmény van a tulajdonában. Késõbb üzletet, majd barátságot kötött Korniss Dezsõvel, a konstruktivista-szürrealista stílus megteremtõjével is, aki vállalta e két irányzat ellentmondó eredetét, és a közép-európai népmûvészeti motívumokban egyesítette õket, Bartók szellemében keresve a népmûvészet és a népi kultúra festészetbe való átmentésének lehetõségét. Ettõl függetlenül a Kassán is látható Laokoon küzdés címû mûve bizonyára Joan Miró tetszését is elnyerte volna.
Nudelman megfontolt ínyenchez illõen, fokozatosan szemelte ki magának az alkotásokat és alkotókat, köztük Vajda Lajost, aki a magyar kisvárosi és falusi barokk formákat is a népmûvészet kategóriájába sorolta, sõt a szerb ikonok is hatottak rá. Sohasem véletlenszerûen, hanem világos esztétikai kritériumok szerint válogatott, a gyûjtemény így „tömény” és egységes, a mennyiségi szempontok helyett a minõséget tükrözi.
A Bástya Galériában (Fazekas utca 7.) repül az idõ, azaz órákon át van mit nézni, sõt még szûkösnek is tûnhet a hely: az ember egy idõ után úgy érzi, sok a szemének az egymásra halmozott szépség, akár távolabb is lóghatnának egymástól a mûvek. Ez azonban puszta szõrszálhasogatás, vegyék úgy, hogy le sem írtam.
A kurátor szerint ez az anyag „szuverén szellemi építmény”, amely éppen a gyûjtõi szubjektivitásnak és a folyamatos önkontrollnak köszönhetõen versenyre kelhet a legjobb magyarországi közgyûjteményekkel. Az Európai Iskola címû tárlat hétfõ kivételével naponta 9-tõl 17 óráig látogatható, egészen január 15-ig. Aki viszont a szakszerû mûvészettörténeti elemzést tartalmazó brosúrát is magáénak akarja tudni, ne várjon az utolsó nyitvatartási napig.
JUHÁSZ KATALIN