Szlovákiai magyar könyvfesztivál – zömmel már megint a szakma nézte-hallgatta egymást
Nincs mese, el kell fogadni a tényeket, nem kell mellébeszélni, sõt ideológiákat gyártani ahhoz: a nap végére már csak a legelszántabbak voltak kíváncsiak a losonciak bemutatkozására, addigra a 42 fõs közönség egy asztaltársaságnyira szûkült. S igenis, külön köszönet azoknak a helyieknek, akik egyáltalán eljöttek. Az viszont jelzésértékû, hogy szinte mindig ugyanazokat látni efféle alkalmakkor. Nem, ebben nincs apelláta, s nincsenek alibik, mint ahogy arra sincs, amikor valaki elmondja, hogy miért nem olvas egyáltalán. Mert ettõl már csak az lett volna rosszabb, ha kivezényelnek egy csomó gimnazistát – de ez nem következett be, hál istennek. Zömmel már megint a szakma nézte-hallgatta egymást, délután kb. fél négyig pedig – az egyik elárusító hölgy szerint – kiadónként átlagban 5-6 könyv fogyott el a standokról. Rendben, a régióban bizonyára mindenki csak Musilt olvas vagy Romana-füzeteket. Pedig az elõadások „több misét is megértek”.
M. Csepécz Szilvia Kicsi, kisebb, legkisebb címû, az AB-ART-nál immár második kiadásban megjelent gyermekkönyvének bemutatóján például éppen egy párkányi hölgy mondta el, hogy a gyerekek imádják – pedagógiai segédanyagként is pompásan bevált. A következõ elõadás és mû viszont már egyetemi szintre vitt: Mészáros András filozófus és Kontra Miklós nyelvész mutatta be a Fórum Intézet gondozásában megjelent Sült galamb? Magyar egyetemi tannyelvpolitika címû kiadványt, amely lényegében egy tavalyi debreceni konferencia anyagát foglalja magába. Mészáros András és a kötet szerkesztõje, Kontra Miklós is lényegében egyetlen kardinális kérdést fejtett ki nyelvészeti és történeti szempontból: ellentétes-e a magyar nemzeti érdekekkel a kizárólag magyar nyelvû oktatás? Hölgyeim és uraim, még ha most sokan a szívükhöz kapnak is: egyértelmûen igen! Mert az a minõség, az oktatási szint és a versenyképesség rovására megy. Azaz öncsalás. De hát ezt eddig csak azok nem tudták, akik kizárólag magyarságtudatból alapítanak egyetemet. Mert nem az a kérdés: van e jogom anyanyelven tanulni – naná, hogy van –, hanem az, hogy csak azért választok-e egy adott szakot, mert az magyarul van, vagy azért, mert valóban az a szakma érdekel – még ha világnyelven és szlovákul is tudnom kell azt. Mert, ha a szakmámért tanulok, akkor ez nem lehet akadály. Szõke Józsefnek, a Lilium Aurumnál megjelent Csatangoló címû kötete kapcsán Hodossy Gyula kifejtette: már csak azért is szükség van az ilyen olvasmányos, közérthetõ, irodalmi, földrajzi, kultúrtörténeti és történelmi vonatkozásokban gazdag útirajzokra, mert történeti földrajzilag, regionalitásban még mindig tartja magát az az ósdi szemlélet, mely szerint Magyarország és Szlovákia történelme és földrajza az államhatárnál kezdõdik és végzõdik. Szõke József saját bevallása szerint a „Gyalogolni jó” móriczi szellemében barangolta be a helyszíneket, s azt a mûfajt próbálta kultiválni, amelyben a nagy elõd, Szalatnai Rezsõ is maradandót alkotott. Popély Gyula Búcsú a fõiskoláktól címû könyve viszont a szlovákiai magyar egyetemi oktatás és egyetemi lét 1918-tól 1945-ig terjedõ idõszakába enged alapos bepillantást. A szerzõ elõadásában kifejtette: a masaryky-beneši demokrácia ebbõl a szempontból csak kirakat volt, mert 19 után intézményes magyar nyelvû felsõoktatásról nem beszélhetünk, az utolsó ilyen intézményt, a kassai jogakadémiát 1922-ben zárták be. S akadt olyan cenzor, még prágai egyetemi szakfolyóirat esetében is, aki a szerzõnek a magyar oktatásért írott cikkét azért csonkította meg botrányosan, mert az idézni merészelte, sõt komolyan vette Masaryk elnöknek a kisebbségek kulturális fejlõdésének fontosságáról írt gondolatait. Horribile dictu: pont a Masaryk-idézeteket irtották ki a cikkbõl... A Madách-Posoniumnál ugyanakkor már készül a Popély-kötet folytatása is. Szombaton utolsóként a losonci Plectrum Kiadó gárdája találkozott a közönséggel. A szlovákiai magyar ki kicsoda – 2005 CD-rom kapcsán Ardamica Zorán elmondta: a jövõben a Fórum Intézet szakmai és digitális hátterére is számítanak az adatfeldolgozásban, frissítésben és megjelenítésben, Tóth Károly igazgató örömmel vette az együttmûködést. Puntigán József a Plectrum készülõ míves anyagából, régi losonci képeslapokból tartott bemutatót, bõséges történelmi, irodalmi, helytörténeti vonatkozásokkal. Szászi Zoltán verseskötetét, a Távolban Földet Mizser Attila szerkesztõ méltatta, kiemelve a Szászi-versek rusztikus, bukolikus ízét, ám azt a fajta távolságtartást is, amelylyel a szerzõ nem téved a sziruplíra posványába. Szászi birtokolja azt a bizonyos üveggolyót, de nem öncélú játékokra használja – derült ki a méltatásból. Ennyit hát gyorsfényképszerûen a szombati napról – ne a tudósítást, inkább a könyveket tessék hosszabban olvasni.
BUCHLOVICS PÉTER