„Veszek egy papucsot meg egy tavat” – Ardamica Ferenc kapta Besztercebánya Megye Díját

Lehet kételkedni, de tény, volt ilyen esemény, mégpedig idén december 15-én Zólyom városában, a Jozef Gregor Tajovský Színházban, ahol is elsõ ízben osztották ki Besztercebánya Megye Díjait és a Megyei Elnök Díjait. A megye történetében az elsõ díjazott – az ábécérendnek (is) köszönhetõen – az az Ardamica Ferenc, akit évtizedekre mellékvágányra próbáltak állítani, akinek alkotói pályáját igen szerették volna félbe törni az emberarcú szocializmust követõ husáki normalizáció eminens káderei, a gõzhengerként nyomuló és ítélkezõ, minden haladó eszmét elnyomni kész, a knédlikommunizmus áporodott gõzeiben cenzori erényeiket gyakorta megvillantó pártapparatcsikok.

Isteni szerencse, Ardamicát nem olyan fából faragták, hogy feladja – vagy hogy esetleg megadja magát. Volt raktári dolgozó, bérelszámoló, féreg- és patkányirtó, de nem lehetett író abban az elmúlt rendszerben, pedig A rokon cseléd címû elsõ novelláskötetével 1970-ben egyértelmûen bizonyította írói tehetségét és felkészültségét. Nem adta fel, határon átcsempészett, a salgótarjáni Palócföldben megjelentetett kéziratait nem tudták lefoglalni, nem tudták írói vénáját elmetszeni, alkotókedvét elvenni. Ardamica Ferenc író pályáját nem tudta megtörni a politika. Az pedig külön elégtétel lehet számára, hogy alkotói, fordítói, publicisztikai munkásságáért – alig néhány héttel 64. születésnapja után – Besztercebánya Megye Díjával tüntették ki. Ha jól tudom, egyetlen magyar nemzetiségûként.

A Jozef Gregor Tajovský Színházban megrendezett díjátadó ünnepség szervezését és lebonyolítását minden rendezvényszervezõ számára mintaértékû példaként ajánlhatom. Pontos, pergõ, emberközpontú, igazán jól megrendezett ünnepség részesei lehettek a jelenlévõk. Maga a díj egy bronzplakettbõl és pénzjutalomból áll. S hogy mit vesz rajta Ardamica Ferenc? Humora akkor sem hagyta el, amikor – közvetlenül a díjátadás utáni pillanatokban – errõl kérdeztem.

„Azt hiszem elõször is papucsot fogok venni, mert a régit szétrágta a kutyám. Aztán pedig kifizetem a nyár óta meglévõ kis adósságomat, ugyanis vettem egy virtuális tavat. Az ez évi elszámoláskor ugyanis minimum annyi köbméter elfogyasztott vizet számláztak ki nekem, amibõl már egy kisebbfajta halastavat is lehetne létesíteni. Nyugdíjból élünk, jól jön egy kis segítség, ebbõl a szempontból nézve sem rossz egy díj. Itt a karácsony, kicsit fényesebb lesz az idén. A papucson meg a tavon kívül szinte biztos, hogy jó néhány könyvet is megveszek, az írás éltet, az olvasás pihentet. Félretéve a tréfát: felemelõ, megható érzés volt átvenni a díjat, családom és barátaim körében, a megye többi kiválóságával együtt. Azt hiszem, jó társaságba keveredtem, nincs miért szégyenkezni. Színészek, zenészek, orvosok, a régióért egész életükben sokat tevõ emberek kapták a díjat, jó érzés tudni, hogy engem is ilyen embernek tartanak. Én rettentõen babonás vagyok, de most valahogy jól jött össze minden, csütörtökön volt a díjátadás, az nekem jó napom, feleségem indulás elõtt fenékbe billentett, háromszor megpökött, csak a szomszédasszony jött szembe üres vödörrel, de ez kiküszöbölhetõ apróság volt. Nem indultunk el déli harangszó elõtt, volt cigim és volt egy kis apró is a zsebemben. A díjat pedig ezek után a vitrinben fogjuk tartani, az aszszonynak minden héten egyszer le kell róla törölni a port” – mondta Ardamica Ferenc.

Az író szerint kész az életmû, habár – mint elmondta – ötlete volna még sok, csak egészségi állapota nem engedi, hogy ugyanolyan tempóval és lelkesedéssel folytassa az írást, mint korábban. Ardamica Ferenc írói munkásságát az olvasók az eddig elfogyott könyvek alapján ugyancsak jónak értékelik. Szakmai elismerésekben is volt már része a rendszerváltás utáni idõkben. 1998-ban a Szlovákiai Magyar arók Társaságának nívódíját kapta meg a Kalandor születik címû regényéért, ugyanebben az évben Losonc Város Díját is átvehette, majd 2001-ben Losonc Város Polgármesterének Díját is megkapta. A már említett vitrinben tehát nem fog egyedül árválkodni a most kapott bronzplasztika, bõven lesz mit hetente leporolni. Az új papucs is megvan már, így aztán megint lesz mivel játszania a házi kedvenc kutyusnak, és mire az olvasók e sorokat olvassák, talán a virtuális tó részleteit is letudta már Ardamica Ferenc.

SZÁSZI ZOLTÁN