Madéfalva hazavárja a menekültek leszármazottait

A Siculicidium 242.

A Siculicidium 242. évfordulójára emlékeztek szombaton Madéfalván, a császári csapatok által 1764. január 7-én lemészárolt székely áldozatokért állított turulmadaras emlékmûnél. "Fontos, hogy ne feledjük azokat, akik vérüket adták a szabadságért, azért, hogy ma szabadon élhessenek a székelyek Madéfalván" - emelte ki beszédében Tamás József, a település polgármestere. Mint mondta, Amerikától Japánig, a földkerekség minden részén élnek olyan székelyek, akiknek elõdei a madéfalvi veszedelem miatt kényszerültek bujdosásra.
A polgármester hangsúlyozta, az akkori menekülõk leszármazottait mindig hazavárják Madéfalvára. A szombati megemlékezésen jelen volt a Belgrád melletti Bácskossuthfalva református lelkésze, Móricz Árpád is, akinek elõdei a madéfalvi veszedelem idején elõbb Moldvába, majd Bukovinába menekültek, innen pedig a vajdasági Bácskába sodorta õket a sors. Mint mondta, Belgrád mellett jelenleg „székely lélekkel és erõvel" három faluban élnek a madéfalvi veszedelem nyomán elmenekült székelyek utódai.
1764. január 7-én hajnalban gróf Siskovics József tábornok parancsára az osztrák csapatok Madéfalvát - ahova a székely ellenállási mozgalom küldöttei gyûltek össze - ágyútûz alá vették, majd mintegy 400 menekülõt lekaszabolt a katonaság. Mária Terézia ekképpen büntette a székely határõrség megszervezése ellen tiltakozó csíki és háromszéki székelyeket. A madéfalvi vérengzés után elfojtották a megmozdulásokat Székelyföldön.
A mészárlás és az erõszakos katonasorozás hatására kezdõdött meg a székelyek tömeges kivándorlása Bukovinába. A vérengzés áldozatainak emlékére állított turulmadaras emlékmûnél minden évben megemlékeznek az áldozatokról.
D. Balázs Ildikó