Berényi József: Tudatosítottam, hogy egyfajta közvetítõ szerep hárul rám. Remélem, sikerült hozzájárulnom a szlovákiai magyar jelenléthez az itteni külügyi szolgálatban. A külügyminisztériumba való belépése után, tudtommal nem volt felhõtlen Eduard Kukan külügyminiszterrel való együttmûködése. Mára viszont, úgy tûnik, a viharok elmúltak. Mikor elfoglaltam tisztségemet, komoly vita zajlott Szlovákia és Magyarország között a kedvezménytörvénnyel kapcsolatban. Ez rányomta bélyegét az én államtitkári tevékenykedésem kezdeti szakaszára is. A kormánykoalíció tagjainak és a Magyar Koalíció Pártjának véleménye jelentõsen eltért a kérdésben, ebbõl adódóan akkor tájt együttmûködésünk során viták is felmerültek köztem és Eduard Kukan miniszter úr között. Miután ez a kérdés lezárult, úgy érzem, konstruktív párbeszéd alakult ki a tárca berkeiben, mely azóta is jellemzi együttmûködésünket. Állítólag önnek felajánlották a londoni vagy genfi nagyköveti posztot, melyet végül is elutasított. Ebbõl annyi igaz, hogy felmerült annak a lehetõsége, hogy valamelyik nagykövetségen folytassam a késõbbiekben diplomáciai pályafutásomat. Lehetséges helyszínként felmerült Genf, bár számomra London még vonzóbb lenne. Az MKP néhány vezetõjével folytatott beszélgetésem alapján azonban úgy döntöttem, most nem élek ezzel a megtisztelõ lehetõséggel. Egyébként az a tervem, hogy indulok a következõ parlamenti választásokon, természetesen az MKP színeiben. Úgy gondolom, hogy eddigi politikai tapasztalataim birtokában talán most hasznosabb lehetek itthon, mint egy nagykövetségen. Bár végül is ezt a választók döntik majd el. Ha már a jövõrõl esett szó, elképzelhetõ, hogy a választások után folytatná az államtitkári szerepkört? Kertelés nélkül, ma egyszerûen úgy érzem, nem utasítanék vissza egy olyan államigazgatási posztot, amelyet megfelelõképpen el tudok látni. Viszont úgy tudom, hogy nem indul galántai járási jelöltként a nagyszombati kerületi választásokon, pedig ugyanott most képviselõ is. Valóban úgy döntöttem, nem veszek részt a kerületi választásokon. Amikor négy évvel ezelõtt elvállaltam a jelölést, kormányhivatali osztályvezetõként tevékenykedtem, ami összeegyeztethetõ a kerületi képviselõséggel. Sõt, akkor tájt még fogalmam sem volt a parlamenti választásokat követõ jövõmrõl. Ma viszont az államtitkári feladataim elvégzését csak nagyon nehezen tudom összeegyeztetni a kerületi képviselõséggel. Úgy gondolom, az MKP tizenöt évvel a rendszerváltás után, illetve hétéves kormányzati tapasztalat birtokában bõvelkedik az olyan személyekben, akik külön-külön láthatnák el az országos, a megyei és a helyi politikából adódó feladatokat. Nem tartom szerencsésnek a funkcióhalmozást, meg kell osztani egymás között mind a feladatokat, mind pedig a felelõsséget. Ez által a párt is csak erõsödik. Térjünk vissza a minisztériumon belüli viszonyokhoz. Hogyan oldja fel azt az ellentmondást, ami abból adódik, hogy az MKP és a külügyi tárca másképp ítél meg sok szlovák-magyar kapcsolatot érintõ kérdést? Elsõ alkalommal tölt be szlovákiai magyar a külügyi tárcánál államtitkári posztot. Amikor beléptem a minisztériumhoz, tudatosítottam, hogy egyfajta közvetítõ szerep hárul majd rám. Õszintén szólva az ilyen feladat nem áll távol alkatomtól. Vitás esetekben csak a kompromisszumos megoldás jelenthet elõrelépést. Úgy vélem, mindig van megoldás, a kérdés csupán az, hogy megérett-e rá az adott politikai helyzet. Bízom benne, hogy államtitkári ténykedésem során sikerült hozzájárulnom a szlovákiai magyar jelenléthez az itteni külügyi szolgálatban. Röviden, de mégis, feldolgozta-e már, hogy nem lett önbõl europarlamenti képviselõ? A politikai élet nagyon dinamikus, lüktetõ. Azóta annyi minden más is történt velem, hogy azt mondhatom ez a sikertelenség nem dúlja föl mindennapjaimat. Természetesen a megfelelõ tanulságokat levontam. Hogyan értékeli Szlovákia jelenlegi helyzetét az Európai Unióban? Állíthatom, hogy az ország egyértelmûen pozitív megítélésnek örvend a közösségen belül. Természetesen tudatosítanunk kell, hogy az EU-ban valóban számít az egyes tagállamok szerepvállalásában, hogy nagy, vagy kis országról van szó. Szlovákia relatíve kis országnak számít a tagállamok sorában, ennek megfelelõen kell szemlélni helyzetét. Viszont a többi hasonló nagyságú ország közt nagy súllyal bír Szlovákia. Ennek több oka van: fõként a jó makrogazdasági mutatók, a messze mutató gazdasági reformlépések. Kedvezõ megítélésünkben nagy szerepet játszik, hogy Szlovákiában sikerült magát újra helyzetbe hoznia a kormánykoalíciónak. Ez példátlan a tavaly csatlakozott államok körében. Ezt a belpolitikai stabilitást az EU méltányolja. Szintén sokat jelent, hogy 1998 óta még nem történt kormányfõcsere. Ezzel nem dicsekedhet el sem Magyarország, sem Csehország, sem pedig Lengyelország. E mellett megemlíthetnénk az MKP stabilizáló szerepét is a kormányban. A nemzeti kisebbség és a többség ilyenfajta együttmûködése a szimbólum értékével bír a nyugat számára. Az idõrõl idõre kialakuló belpolitikai feszültségek megrendíthetik-e Szlovákia helyzetét a közösségben? Amíg elõrehozott parlamenti választásokra nem kerül sor, az EU különösebben nem figyel fel a változásra, teszem azt, egy minisztercserére, bármilyen fontos személyrõl legyen is szó. A politikusok cserélõdése természetes jelenség a demokráciákban. Egyetért-e Liška védelmi miniszter javaslatával, melyet maga a kormány is támogat, hogy a szlovák katonák külföldi missziójához elegendõ legyen a kormány döntése. A parlament csupán utólag szavazhatna róla. Úgy vélem, egy parlamenti demokráciában a törvényhozásnak kell döntenie ilyen fontos kérdésekben. Véleményem szerint egy harcoló alakulat kiküldésérõl nem dönthet egyedül a kormány. Széles körben elfogadott konszenzusra van tehát szükség. A parlamentnek is állást kell foglalnia az ügyben, mégpedig elõzetesen. Én személy szerint nem változtatnék a katonáink békefenntartó mûveletekben való részvételét szabályozó jelenlegi elõírásokon. Nemrégiben felmerült, persze azonnal megcáfolták, hogy a tervezettnél esetleg már egy évvel korábban bevezethetõ lenne hazánkban az egységes európai uniós pénznem, az euró. Szerintem az euró bevezetésének várható, kormány által jóváhagyott éve, 2009 is már egy ambiciózus idõpont. Szeretném jelezni, hogy bõven van még addig tennivaló. A költségvetés nem nagyon terjeszkedhet, az infláció nem növekedhet. Az ország nem igazán költhet többet olyan területekre, melyek egyébként megkövetelnék a kiemelt állami támogatásokat. Ilyen egyebek mellett az egészségügy és az oktatásügy. Ismert a képlet: valamit valamiért. Az euró bevezetése ugyanis olyan stabilitást jelent, amely tovább erõsíti majd a szlovák gazdaságot, ösztönzi a külföldiek itthoni beruházásait. Ha a reformfolyamatok nem akadnak meg, nem lesz akadálya az euró 2009-es bevezetésének. Ha egy esetleges kormányváltás után az eddigiektõl alapvetõen eltérõ gazdaságpolitika jutna érvényre, ha növekedne a költségvetési deficit, ha túl sokat költekezne az új kormány, megtörténhet, hogy késik az átállás. Vajon milyen elõnyeit és hátrányait érzi majd a hazai polgár az euró bevezetésének és mindennapos használatának? Azt kell mondjam, közvetlen hatása nem lesz az eurónak. Legfeljebb annyi, hogy ha elutazunk az euróövezet más államaiba, nem kell pénzt váltanunk. Igazából a gazdaság egészére nézve lesz pozitív hatással az új egységes pénznem. Felerõsíti ugyanis az ország integrálódását a világpiachoz. Fontosnak tartom azonban megemlíteni azt a lélektani hatását, amit fõleg mi, szlovákiai magyarok érzünk majd. 2009-tõl ugyanis úgy léphetünk át Magyarország területére, hogy nem kell pénzt váltanunk, illetve határellenõrzésen sem kell átesnünk. Ez nagymértékben hozzásegíthet minket ahhoz, hogy odaát még jobban otthon érezzük magunkat. A hazánkba utazó ukrán állampolgárok 2006. június 30-áig ingyen juthatnak hozzá a vízumhoz. Schengeni csatlakozásunkkal mennyiben módosul ez a helyzet? A schengeni elõírás szerint nem tartható fenn az ingyenes vízumok rendszere. Fenntartható azonban bizonyos határövezetben. Az EU éppen nemrégiben dolgozta ki az idevonatkozó jogi normát. Ennek alapján bármely tagország a nem uniós szomszédjával közös határától számított ötven kilométeres körzetben élõknek ingyenes vízumot biztosíthat. A szomszédos állam egészére nem vonatkozna a kedvezmény. Ennek ellenére elképzelhetõnek tartom, hogy Ukrajna, Moldávia, egyes balkáni államok – vagyis azok az államok, amelyekkel az EU szorosabb kapcsolatokra törekszik – kivételt nyerhetnének ez alól, és valamennyi állampolgáruk kaphatna ingyen vízumot. Hogyan ítéli meg a hazai euroszkepticizmust, ön szerint mi az alapja? A közvélemény-kutatások szerencsére arról tanúskodnak, hogy a polgárok többsége egyetért az uniós tagsággal. Az emberek tudatosították, hogy inkább elõnyökkel jár a tagság. Miért fontos Szlovákiának, hogy nem állandó tagságot szerezzen az ENSZ Biztonsági Tanácsában? Nem csupán feleslegesen terhelné vele a költségvetését? Korántsem értelmetlen ebbéli törekvésünk. Egyébként a tagságnak nem lesz akkora negatív hatása a költségvetésre, mint amekkora, pozitív értelemben vett nemzetközi, diplomáciai és politikai haszna. Számos egyéb mellett növelheti az ország ismertségét a világban, mert valljuk be, ezen a téren még vannak tartalékaink. Szlovákiát még ma is a világban sok helyütt összekeverik Szlovéniával. Egy alkalommal engem is mutattak már be szlovén külügyi államtitkárként. Ilyen lehetõség, mint az ENSZ BT-tagság aránylag ritkán adódik egy kis európai ország számára. Erre most, vagyis 2007-tõl történelmi esély kínálkozik. Szlovákia külpolitikája kapcsán általában az EU-hoz, esetleg az USA-hoz kötõdõ kapcsolatról beszélünk. A fejlett világ viszont ma újra erõteljesen foglakozik azzal, hogy mit tehet a fejlõdõ világ érdekében. A szlovák külpolitika nem passzív egy kicsit ebben a kérdésben? Európai uniós és OECD-s tagságunk különféle nemzetközi kötelezettségeket ró ránk a szegény államokkal szemben. Annak ellenére, hogy itthon is akad bõven tennivaló, Szlovákiának ez tehát kötelessége. Államtitkárként Eduard Kukan külügyminisztertõl feladatul kaptam, felügyeljem egy rendszer kialakítását, amely alapján támogathatjuk a fejlõdõ országokat. A hazai közvélemény többségében egyébként nem lát különösebb kivetnivalót abban, hogy Szlovákia például kórházak, iskolák építését finanszírozza, illetve képzéseket támogat a világ legszegényebb országaiban. Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen munkák elvégzésére kizárólag hazai vállalkozókat, intézményeket és kormányon kívüli szervezeteket bízunk meg – természetesen pályázati rendszerben. agy két legyet üthetünk egy csapásra, ugyanis egy lépésben segíthetjük a hazai vállalkozókat, intézményeket és egyéb szervezeteket, valamint az érintett fejlõdõ országot. Jelenleg 13 leszakadó államot segít Szlovákia. A legtöbb pénz Szerbia-Montenegróba vándorol. 160 millió korona volt az idei költségvetésünk a célra, melybõl 80 milliót az említett ország kapott meg. A fennmaradó hányad egyebek mellett Albánia, Bosznia-Hercegovina, Közép-Ázsia országai, Mongólia, Szudán, Kenya és Mozambik között oszlik meg. Nemzetközi kötelezettségeink alapján a támogatások öszszegét növelnünk kell a jövõben. Elengedi-e Szlovákia a vele szemben felhalmozott adósságot a felsorolt államok valamelyike részére? A fejlett világ alapvetõen három eszközzel segítheti a lemaradók felzárkózását. Egyrészt a már említett fejlesztési projektekkel, piacszabályozással, vagyis a vámok enyhítésével és az adósság elengedésével. Az úgynevezett deblokáció néhány ország esetében az elmúlt tizenöt évben kiderült, hogy gyakorlatilag megvalósíthatatlan. Ilyen például Szudán esete. Ezért szeptemberben a kormány elé terjesztjük, hogy elengedjük az afrikai ország adósságát. Ugyanígy határoztunk Afganisztánnal kapcsolatban is. Mekkora ez az összeg? A két ország adóssága Szlovákiával szemben együttvéve eléri az 1,2 milliárd koronát. Szeptember tizedikén várhatólag sikerül nemzetközi határátkelõt nyitni a gyalogosok és a kerékpárosok részére a szlovákiai Nagy- és az ukrajnai Kisszelmenc között. Mivel hazai részrõl a munkálatok még meg sem kezdõdtek, felmerülhet a kérdés, tartható-e a tervezett idõpont. Kicsit szkeptikus vagyok a szeptember 10-ét illetõen. Tény és való azonban, hogy a határátkelõ az õsz folyamán megnyílik. A munkálatok szlovák oldalon még valóban nem kezdõdtek el. Ez kicsit bõvebb magyarázatra szorul. Ukrán részrõl, el kell, mondjam, kissé szokatlan eljárást alkalmaztak az ügyben. Szerencsére ennek a szokatlan eljárásnak az eredménye pozitív, hiszen megkezdték a szükséges munkálatokat. Egy határátkelõ építését a diplomácia írott és íratlan szabályainak megfelelõen azonban akkor szokás elkezdeni, ha a két érintett kormány diplomáciai jegyzékben értesíti egymást arról, hogy az elõzetesen megtárgyalt feltételek alapján megkezdik a munkálatokat és megnyitják a határátkelõt egy bizonyos idõpontban. Szlovákia eleget tett ebbéli kötelezettségének, Ukrajna a mai napig (csütörtök – a szerk. megj.) nem. A jegyzék tehát még nem érkezett meg. A jegyzékcserét követõen negyven napon belül kellene megnyílnia a határátkelõnek. Az ukrán fél anélkül kezdte meg a munkálatokat, hogy értesítette volna a szlovák külügyminisztériumot. Csak formalitásról van ugyan szó, de mi ragaszkodunk az Európában bevett gyakorlathoz, vagyis az elõzetes jegyzékcseréhez. Amint megérkezik a jegyzék, nálunk is megkezdõdnek a munkálatok. Szakemberek állítása szerint tíz-húsz napon belül elvégezhetõ a feladat. Mikor veheti át Szlovákia az Európai Unió soros elnökségét? Ha jelenlegi formájában ratifikálták volna az EU-s alkotmányszerzõdés tervezetét, csoportban más országokkal 2010 után tölthetnénk be a soros elnöki tisztet. Egyelõre tárgyalások kérdése, mely országra mikor kerül sor. El kell, mondjam, mivel a diplomáciai kapacitások korlátozottak, nem volna szerencsés, ha egyszerre lennénk elnöklõ tagállam és nem állandó tag az ENSZ Biztonsági Tanácsában. Nem hiszem, hogy megfelelõen láthatnánk el a két feladatot párhuzamosan. A külügyi tárca elképzelése szerint, mindenképpen csak a BT-ben vállalt szerepünk letöltése után lenne aktuális az európai uniós elnökségünk. Öt év múlva véleményem szerint reális esélyünk lehet rá. RÁCZ VINCE