OTTHONUNK A NYELV Nemsokára kezdõdik a tanév, mostani írásomban ehhez kapcsolódóan egy sokáig nem nagy figyelmet kapott, mára azonban akuttá vált kérdéssel foglalkozom: ez az oktatási terminológia, közelebbrõl az iskolák megnevezése. Ennek most csak egy vetületét érintem, az újabban kialakuló túl hosszú megnevezéseket, amelyek alapvetõen két okból keletkeznek: egyrészt költségkímélési céllal egyre több intézményt összevonnak (pl. óvodát és alapiskolát), másrészt sok iskola valamely híres személyiség nevét veszi fel. A köznévtõl eltérõen a tulajdonnév valakinek, valaminek a saját, külön neve, célja az adott személy, dolog azonosítása. Legtöbb esetben a név ugyan tartalmaz csoport- vagy kategóriajelölõ elemet, pl. a Bartók Béla út kifejezésben ilyen az út, egy-egy tulajdonévvel megnevezett dolog azonban több csoportba is beletartozhat, s ilyenkor kérdéses, hogy minden csoportra külön elemnek kell-e utalnia az adott megnevezésen belül. Mire gondolok? Az iskolanevek esetében megszokott, hogy a név tartalmazza az iskolatípus megnevezését, ez alapvetõ kategoriális jegy, ennek alapján tudjuk, mit nevez meg az adott szókapcsolat. A nem állami fenntartású iskolák esetében a névben szerepel még a cirkevný azaz egyházi jelzõ, a nem szlovák tannyelvû iskolák esetében pedig a tannyelv megjelölése is. Továbbá az óvodák esetében nem a tanítás, hanem a nevelés nyelvérõl beszélünk, ezért például ha egy intézményként mûködik egyházi fenntartású magyar óvoda és alapiskola (és még valamilyen személyiség nevét is felvette), akkor hivatalosan efféle neve van, pl.: Cirkevná materská škola a základná škola s výchovným a vyueovacím jazykom maiarským sv. Štefana (v X). Mivel ma már a tanintézmények nevét magyarul is fel kell tüntetni (a táblán, pecséten stb.), az iskola hivatalos szlovák neve mellé egy ugyancsak hosszú magyar név társul: Szent István Magyar Nevelési Nyelvû Egyházi Óvoda és Magyar Tannyelvû Egyházi Alapiskola. Ha a helynév is a hivatalos megnevezés része, akkor a név még egy taggal bõvül. Az idézett példa fiktív, de az ehhez hasonló hosszú név nem ritkaság, fõleg ha a fogyatékkal élõ gyermekek számára szervezett speciális (régebbi nevükön: kisegítõ) iskolákat is figyelembe vesszük. A hosszú megnevezést nehéz elhelyezni a táblán, de még nehezebb a bélyegzõn, azonkívül az élõbeszédben nem használatos, gondot okoz a megjegyzése, s ezért idézéskor (pl. a sajtóban) nõ a hibás említés veszélye. Mindezek miatt ajánlatos volna az ilyen neveket rövidíteni: nem okvetlenül kellene minden kategóriajelölõ elemet tartalmaznia a névnek. Elsõsorban is kihagyhatók volnának a tannyelv (tanítási nyelv), illetve a nevelési nyelv szavak, hiszen ez az információ implicite benne van a magyar jelzõben. Sõt elvileg a magyar jelzõ is elhagyható volna, hiszen ha egy tanintézmény neve magyarul is feltüntethetõ, akkor logikus, hogy magyar tannyelvû (esetleg magyar osztályok is mûködnek benne). Az egyházi fenntartású intézmények esetében véleményem szerint a felekezetre utaló elem tartalmazná a releváns információt (pl. katolikus, református stb.), az egyházi jelzõ a kívülállónak nem sokat mond. Mindezek alapján a fenti névnek milyen variánsai képzelhetõk el? A legegyszerûbb a Szent István Óvoda és Alapiskola, a fontosabb kategóriajegyeket tartalmazza, viszont még nem túl hosszú a Szent István Magyar Egyházi Óvoda és Iskola. A jelenlegi szlovákiai szabályozás a leíró, az említett kategoriális jegyeket tartalmazó megnevezéseket támogatja. Ez azonban – a szlovák név minden elemét tartalmazó magyar fordítás esetén – nehézkes, hosszú, bonyolult, vagyis nem praktikus. Ezért hasznos és célravezetõ volna, ha a fent elmondottak figyelembe vételével az érintett oktatási hatóságok és egyéb szervezetek kialakítanának egy egységes, egyszerûsített magyar nyelvû mintát. SZABÓMIHÁLY GIZELLA