A Szózat eléneklésével kezdõdött Sepsiillyefalván a magyarországi Kós Károly Egyesülés konferenciája, amelyen az anyaországi építészek, közéleti személyiségek mellett a hazai és a Kárpát-medence magyar lakta vidékeirõl érkezett szakemberek, érdeklõdõk is részt vettek.
A konferenciát Kató Béla püspök-helyettes, a Sapientia Alapítvány kuratóriumának elnöke, Makovecz Imre építész, közéleti személyiség és Kolumbán Gábor, politikus, tanár, a találkozó kezdeményezõje nyitották meg. Az összejövetel igazi tartalma az együtt gondolkodás egy olyan világban, ahol a pénz uralma alá került az emberiség, mondta Makovecz Imre, aki szerint észre kell vennünk azt a csodálatos természetet, amelyik körülvesz minket, és nem a nacionalista szólamokkal kell megmaradni ebben a környezetben. Makovecz úgy gondolja, a szerves építészet olyan tevékenységet igényel, amelyben össze kell kötni azokat a szálakat, amelyeket szétszabdaltak a Kárpát-medencében, és ehhez olyan szellemiséget kell létrehozni, amely nem nacionalista és nem pénz-zabáló. Kolumbán Gábor „az országépítés fölöttébb szükséges voltáról” szólva elmondta: az országépítés mindannyiunk feladata, és fel kell ébreszteni azokat az embereket, akik másként gondolják ezt. Nem lehet autonóm életet élni a szellemi világ bekapcsolása, a közösségi közélet felelõsségvállalása és elkötelezettség nélkül, hangsúlyozta. Jelen kell lenni a természetben, a világban, a közösségben, de sehol nem lehet megmaradni áldozathozatal nélkül, aki erre nem hajlandó az nem épít, hanem rombol – mondta Kolumbán.
Kós Károly Kiáltó szó címû röpiratának felolvasása után a jelenlévõk konkrét problémákat, hiányosságokat, további lépéseket, elképzeléseket fogalmaztak meg. Makovecz Imre elmondta: nyafogással nem jutunk sehova, hiába siratjuk az autonómiát, ha nem vesszük észre a körülöttünk levõ világot, tiszta, világos gondolkodásmódra van szükség, konkrét elképzelésekre ahhoz, hogy megmenteni, legalizálni lehessen az értékeket. Kató Béla szerint felelõsek vagyunk azért az örökségért, ami ránk maradt, ezért újra kell rendezni a sorokat, pontosan meg kell határozni a sáncokat, a várakat, mert „az a célunk, hogy a következõ ezer évre építkezzünk”. A konferencián megfogalmazódott a különbözõ építész-mûhelyekkel illetve az erdélyi egyetemekkel való kapcsolatfelvétel szükségessége, a szoros együttmûködés fontossága nem csak a szakmán belül, hanem azokkal az emberekkel is, akik pedagógusi, gazdasági vagy közéleti szerepvállalásukkal tudják segíteni az egyesület munkáját. Kató Béla felvetette az Erdélyi Magyar Tudományegyetemen belül egy építészeti szak létrehozásának gondolatát is. A konferencián jelen lévõ Haáz Sándor szentegyházai zenetanár konkrét példákkal statuálta a jelenkori építkezési mód visszásságait, meglátása szerint az önkormányzatoknak kellene ráhatásuk legyen az építkezõkre. A téma kapcsán Makovecz Imre megemlítette, hogy a csíkszeredai „tapstér” átépítésérõl tárgyalásokat folytatott Ráduly Róbert polgármesterrel. Többen is megfogalmazták, hogy példával lehet hatni, ezért a településeken meg kell keresni azokat a befolyásos embereket, akik hajlandóak az értékek mentén megálmodott terveket elfogadni, és azok alapján építkezni, így évek teltével lesz követõjük. Illyefalva polgármestere szerint meg kell teremteni a középületek egységes stílusát, és olyan fõépítészeket kell megválasztani, akik irányt tudnak mutatni. Javaslatként felvetõdött, hogy létre kell hozni egy olyan magyarországi és helyi szakemberekbõl álló csoportot, amely értékfelmérést, morfológiát készít, és kõkemény szabályokat hoz. A konferencián elhangzott, hogy a közös örökség megmentése érdekében rendet kell teremteni a felbomlott székely rendtartásban, falugyûléseken, komoly oktatási programokkal kell hatni az emberekre. Ne más tervezzen nekünk Székelyföldön, fogalmazódott meg a rendezvényen, a jelenlévõk pedig valamennyien támogatták az összefogás jelentõs lépéseként a Kós Károly Egyesülés Erdélyi Tagozatának létrehívását.
Nagy Zsuzsanna