December 5-éig látható a Kézmûvesség határok nélkül címû kiállítás a Rozsnyói Bányászati Múzeumban
A fazekasság pedig évezredek óta ismert és elismert kézmûves mesterség volt. Gömörben sok falu lakossága mûvelte hivatásszerûen a kézmûiparnak ezt az ágát. Különösen Deresk, Lévárt, Melléte, Süvéte, Pongyelok, Fazekaszaluzsány községekben dolgozott sok fazekas. Mára csupán a fazekaszaluzsányi kézmûipari vállalkozás foglalkozik még cserépedény-készítéssel, de javarészt itt is már csak káposztáshordókat készítenek. Pedig a gömöri agyag igen különleges, mert tûzálló edényt lehetett belõle készíteni.
Ennek a nagyon messzi múltba nyúló mesterségnek a termékeibõl készült az a kiállítás, amelyet a Rozsnyói Bányászati Múzeum galériájában nyitottak meg nemrég, igen nagy érdeklõdés mellett. A galéria termeiben azonban nem csupán a Gömörben készült kerámiák láthatók, hanem Jász-Nagykun-Szolnok megye fazekasmesterei is bemutatták mesterdarabjaikat. A két, fazekassággal foglalkozó vidék között évszázados kapcsolatok mutathatók ki. A gömöri fazekasok az Alföld északi pereméig is leutaztak termékeikkel, onnan mintakincset, motívumokat, formákat magukkal hozva gyarapították a saját tudásukat.
Az agyagból készült edény egykor minden háztartásban használatos volt. Kultúrtörténeti szempontból nézve a cserépedények és azok töredékei a legrégebbi bizonyítékai az emberi szépérzék kialakulásának és fejlõdésének. Sok esetben – például a rézkor egyik népességének esetében – az általuk készített edényformák alapján nevezték el a történelem süllyesztõjében eltûnt népet (ilyen példa a harang alakú edények népe elnevezés). Az agyagedényeket tulajdonképpen a 19. század vége felé elterjedõ, már tömegcikké váló, manufakturális ipari termékként forgalmazott, zománcozott edények szorították ki fokozatosan, bár még ma is kedvelt dísztárgyak. Mára pedig az üveg és a mûanyag szinte teljesen ellehetetlenítette a fazekas kézmûipar létezését.
Rozsnyón jó érzékkel, nagyon szép anyagból válogatott és összeállított kiállítást élvezhet a látogató. Az agyagkitermeléstõl, a készítés minden fázisát részletesen bemutató tablók elõtt míves, régi és új munkák dicsérik a fazekasmesterséget. A kiállítást Kovács Ágnes állította össze, a Jász-Nagykun-Szolnok megyei Damjanich János Múzeum szakembereivel közösen, Csobádi József, Kovács Ágnes, Füvessy Anikó és Nagy Molnár Miklós nyitották meg. A tárlat készítõi felvonultatták a múzeumokban található legérdekesebb és legszebb anyagot, emellett szépen elrendezve bemutatják a Közép-Tiszavidéken ma is élõ és dolgozó fazekasmesterek munkáit. Sajnos, gömöri új anyagból szinte alig van, a régi mestereknek mára már csak híre maradt. Elõkerült a filmarchívumok mélyérõl az a majdnem félórás dokumentumfilm is, amelyet még 1979-ben forgattak, a rimaszombati Gömör-Kishonti Múzeum néprajzosa, Olga Bodorová szakmai felügyeletével.
A falakon látható tablók B. Kovács István Agyagkenyér címû munkája alapján készültek. A mára már pótolhatatlan dokumentumokat tartalmazó könyv a fazekasságról szóló olyan alapmunkák egyike tájainkon, amely mind a szakembernek, mind a laikusnak alapvetõ információkat képes nyújtani a gömöri fazekasság történetérõl.
A Rozsnyói Bányászati Múzeum kiállítását december 5-ig lehet megtekinteni. Ajánlható minden szépérzékkel megáldott és érdeklõdõ embernek, valamint mindazoknak, akik el kívánnak gondolkozni az idõk változásán, az ízlés formálódásán, az anyag átváltozásán, azon, hogyan is lesz az elsõ pillantásra sárnak tûnõ agyagból míves, szép, jól használható, szemet gyönyörködtetõ edény.
SZÁSZI ZOLTÁN