Véget ért a Nemzeti Kisebbségek Országos Fesztiválja, amelynek idén Pozsony adott otthont Egy résztvevõ ugyanis akkor megjegyezte: a rendezvénynek nem csupán az lehet a hozadéka, hogy a többségi nemzethez közelebb hozza a kisebbségek kultúráját, hanem az is, hogy a kisebbségek is jobban megismerik egymást. Rajtunk, magyarokon kívül bolgárok, csehek, horvátok, morvák, németek, lengyelek, oroszok, romák, ruszinok, ukránok és zsidók élnek itt. Ismerkedni tehát valóban volt kivel és volt mivel, és volt rá számos alkalom, mert a hivatalosan augusztus 26-tól 28-ig tartó rendezvénysorozat gazdag programot kínált, sõt az érdekelõdõ olykor választásra kényszerült, mert nem lehetett egyszerre két helyszínen. (A programok egyébként öt helyszínen zajlottak.) Helyszûke miatt arra nem vállalkozom, hogy valamennyi résztvevõ csoportot, együttest, szólistát felsoroljam, de talán az is sokat elárul a választékról, ha leírom, hogy volt jó néhány kiállítás, filmvetítések, konferencia, kézmûves bemutatók, kirakodóvásár, gyermek- és felnõtt folklóregyüttesek fellépése, könnyûzenei koncertek és színházi elõadások. Míg a tavalyi, Tornalján megrendezett kisebbségi fesztiválon a magyarok voltak a középpontban, az idei a második legnagyobb számú szlovákiai kisebbségre a romára fókuszált. Elõbb a rendezvény hivatalos idõpontját említettem. Nem véletlenül. Nem hivatalosan ugyanis már 22-én, a Ružinovi Mûvelõdési Házban megnyílt kiállításokkal kezdetét vette a fesztivál. Szabó Ottó finom szépségû, csendes harmóniát sugárzó festményei mellett Csémy Éva mandaláit, bolgár ikonokat, cseh képzõmûvészek alkotásait, dokumentumfotó-sorozatot és naiv festõk élénk színekben pompázó, mesevilágot idézõ képeit láthatta a közönség. Négy estén át kisebbségi színházak elõadásainak adott otthont a Ružinovi Mûvelõdési Ház. A kassai Thália Színház a Dankó Pista címû daljátékkal érkezett (amely rímelt az idei fesztiválra, hiszen hõse a híres szegedi cigány dalköltõ), a komáromi Jókai Színház Hunyadi Sándor A három sárkány címû darabját hozta el, de itt volt az eperjesi Andrej Duchnovie Színház és a kassai Romathan is. Hasznos dolog, hogy a fesztivál színházi elõadásokkal bõvült, és a pozsonyi magyar közönség most abban a szerencsés helyzetben lehetett, hogy nem kellett sokat utaznia színházaink elõadásai után, hiszen „házhoz jöttek”. A rendezvénysorozat keretében dokumentumfilmeket is vetítettek a kisebbségekrõl. Igaz, a vetítések általában délelõtt tíztõl vagy kora délutáni idõpontban zajlottak, így attól tartok, nem lehetett túl nagy közönségük. Mint ahogy pénteken kora délután a Fiatalok Színpadának a Prímási téren. Igaz, akik ott voltak, jól szórakoztak. A téren átvágó turistacsoportokat is megállásra késztette a színpadon futó mûsor. A véletlen folytán izraeli fiatalok egy csoportja épp akkor tévedt arra, amikor a Szlovákiai Zsidó Mûvelõdési Központ gyerekcsoportja énekelt. A kicsiket profiknak kijáró ovációval fogadták, s még táncra is perdültek. Megérdemelt elismerést váltott ki a közönség soraiban a zselízi Kincsõ produkciója is. A roma együttesek szintén felejthetetlen hangulatot varázsoltak a térre, nehéz volt elszakadni a Romani Luludi és a Kokavakere Lavutara vérpezsdítõ muzsikájától és temperamentumos táncától. Hatalmas sikert arattak, csakúgy, mint Potta Géza, aki szombaton este zenésztársával, Ádám Bélával lépett fel a Papánek téren az Ifjú Szivekkel együtt, s akit a teret megtöltõ közönség alig akart leengedni a színpadról. Ezzel persze korántsem azt akarom sugallni, hogy a számos további szereplõ produkciója nem nyújtott kellemes élményt, inkább csak néhány emlékezetes momentum felelevenítésével a fesztivál hangulatát szeretném közelebb hozni. Voltak persze a rendezvénynek kevésbé hangos pillanatai is. Például a Szlovákiai Magyar Kultúra Múzeuma kihelyezett Múzeumi Szalonja, amelyben ezúttal Õsziné Gyõrös Irmát, a Csemadok élõ legendáját faggatta Miklósi Péter. Élmény volt hallgatni a 74. évében járó, ma is energiával, derûvel teli, ízes beszédû Irma néni visszaemlékezéseit. A nemzetiségi sajtó és a nemzeti kisebbségi önkormányzati modellek Közép-Európában címmel – a Fórum Kisebbségkutató Intézet és a kulturális minisztérium rendezésében – nemzetközi szakmai konferencia is zajlott pénteken a Ružinovi Mûvelõdési Házban. A nemzetiségi sajtó olaszországi finanszírozásának gyakorlatát Bojan Brezigar, a szlovén Primorski Dnevnik fõszerkesztõje ismertette. Lapunk igazgatója, Slezákné Kovács Edit a hazai tapasztalatokról számolt be. A nemzeti kisebbségi önkormányzati modellek témakörében Dohányos Róbert (Szlovákia), Ján Fúzik (Magyarország), Varga Attila (Románia) és Varga László (Szerbia-Montenegró) elõadása hangzott el. A fesztivál kapcsán felmerült olyan vélemény is, hogy a szervezõknek – a Music Art ügynökségnek és a társszervezõ Ružinovi Mûvelõdési Háznak – jövõre nehéz dolguk lesz, mert az idei gazdag program után vajon mivel tudják majd meglepni a közönséget. Hogy az aggodalom megalapozott-e, az jövõre minden bizonnyal kiderül. MISLAY EDIT