Megemlékezést tartottak Rázga Pál sírjánál
Pozsony. A Magyar Köztársaság Kulturális Intézete és a Csemadok Pozsonyi Városi Választmánya közös szervezésében tartott ünnepségen tegnap a Kecske-kapui evangélikus temetõben az 1848/49-es szabadságharc pozsonyi mártírjairól emlékeztek meg. Rázga Pál sírjánál Fónagy Zoltán történész, a bécsi Collegium Hungaricum igazgatója mondott ünnepi beszédet. Kiemelte, hogy az 1848/49-es forradalom és szabadságharc történelmünk egyik legnagyobb jelentõségû eseménye, s egyben nemzeti mitológiánk legismertebb s talán legszebb fejezete. „A »csudák éve« megteremtette a polgári társadalom, a polgári alkotmányos állam intézményeit, nemzedékek sorsát meghatározva. Emlékezete – méltán –máig nemzeti büszkeségünk egyik fõ forrása” – mondta.
E megállapítást a következõ magyarázattal tette árnyaltabbá: „A szabadságharc komoly áldozatokat követelt Magyarországtól emberéletben és anyagi javakban. A legyõzött ország áldozata azonban nem volt értelmetlen. A szabadságharcot ugyan leverte a túlerõ, de a társadalmi átalakulás vívmányait: a jobbágyfelszabadítást, a törvény elõtti egyenlõséget és a közteherviselést nem lehetett megsemmisíteni. A heroikus katonai teljesítmény, a forradalmi idõk vívmányai – amelyek révén a magyarság a török elleni harcok óta elõször nyerte el Európa rokonszenvét – a vereség ellenére is annak tudatát erõsítették, hogy a nemzet az önrendelkezés kivívását a körülmények kedvezõre fordulásával sikerrel kísérelheti meg” – emelte ki beszédében Fónagy Zoltán, hozzátéve, hogy ez a tudat és erõ vált a nemzet kitartásának alapjává az önkényuralommal szembeni ellenállásban. „1848 emléke, március 15-e emléke szilárd vonatkozási pont, kiapadhatatlan erõforrás maradt az azóta eltelt másfél évszázad során is” – hangsúlyozta a történész.
Haynau elsõ egyházi áldozata Rázga Pál evangélikus lelkész volt, akit 1849. június 18-án akasztottak fel Pozsonyban. Rázga örömmel üdvözölte az 1848-as európai forradalmakat. „Három szó járja be a világot... – hangoztatta egyik prédikációjában – igen, ismeritek az egyenlõség, a testvériség és a szabadság igéinek szent csengését, amelyeknek ítélete oly eldöntõ hazánk jelene és jövõje, egy új, jobb korszak, a népek és uralkodók jutalma szempontjából.”
A megemlékezésen közremûködött Boráros Imre, a Komáromi Jókai Színház színmûvésze és Gaál Jenõ, a Szlovák Filharmónia énekmûvésze. (tb)