Az egyházaknak szánt budapesti hajlékban a kémbotrány szereplõi laktak
Az Orbán-kormány intézkedett, és a határon túli magyar egyházak kaptak volna két budapesti ingatlant, itteni ügyeik intézésére. Azonban 2002-ben a Medgyessy-kormány is intézkedett, s a két ingatlan az azóta kémbotrányba keveredett Szatmári Tibor és neje használatába került. Információk szerint az itt kialakított telekommunikációs rendszer többe került, mint az épületek felújítása...
Mint ahogy arról a Reggeli Újság gondola.hu által is közölt cikksorozata beszámolt, régi óhaja a romániai magyar történelmi egyházaknak egy olyan rezidenciához való jutás, amelyben a magyar fõvárosban ügyes-bajos dolgaikkal, vagy egyszerûen csak reprezentációs céllal tartózkodó egyházi emberek, küldöttek ellehetnek arra az idõre, amíg ügyeik Budapestre szólítják õket. Az Orbán-kormány intézkedett , az ingatlant beszerezték, sõt nem is egyet, hanem kettõt – egy kastélyszerû elegáns vendégházat és egy modern, de nem hivalkodó irodaépületet a magyar fõváros XII. kerületében, az Eötvös út 13-15. szám alatt –, mindkettõ rendbe van téve, szemtanúk szerint funkcionálisak, ám mindmáig lakatlanok.
Szatmári Tibor és neje lakott az ingatlanban
De nem mindig voltak azok. Amikor ugyanis a Szatmári Tiborhoz, és nejéhez, Ildikóhoz fûzõdõ állítólagos román-magyar kémügy kirobbant idén augusztusban, az egyik magyarországi újság megírta: Szatmáriék Budapestre kerülésük után huzamosabb ideig a Határon Túli Magyarok Hivatala kezelésében lévõ Eötvös úti vendégházban laktak , a Svábhegyen. Ezt azóta senki sem cáfolta.
Lássuk, mit lehet tudni a szóban forgó ingatlanokról. A 2001. december 10-i kormányrendeletet teljesítendõ a Kincstári Vagyoni Igazgatóság (KVI) ajánlati felhívást tett közzé – de csak 2002. április 3-án! – „ingatlan tulajdonjogának megszerzésére”, megbízva a Miniszterelnökség Közbeszerzési és Gazdasági Igazgatóságot, hogy egy legalább 800 négyzetméteres vendégházat és egy irodai célra alkalmas eladó ingatlanegyüttest keressen a magyar fõvárosban. A beérkezett ajánlatokat csak negyed év múlva, június 28-án bírálta el a Határon Túli Magyarok Hivatalában egy bizottság, közben már lezajlott Magyarországon a kormányváltás. Az öt ajánlat közül a Military Baum nevû cégét találták megfelelõnek árban és adottságokban, így az Eötvös út 13-15. szám alatti telken található irodaépület és kastélyszerû úrilak lett tárgya az adásvételnek.
Az üzletet július 29-én ütötték nyélbe, augusztus 21-én a KVI a HTMH-t jelölte ki a szerzemény vagyonkezelõjévé, amely november 28-án a tulajdonától éppen megváló Military Bau Rt.-t bízta meg az épületek felújításával. 2003 januárjában már telekommunikációs rendszert, bútorzatot rendeltek meg, egész évben folytak a különbözõ munkálatok a két épületen belül és kívül, nemkülönben a telken. Feljegyzések, megrendelések, szerzõdések tanúskodnak a munkamenetrõl és felmerült költségekrõl, ezekbõl az derül ki, hogy a kastélyszerû vendégházat hamar lakhatóvá tették, inkább az irodaház korszerûvé és funkcionálissá tétele, valamint a reprezentációs célnak megfelelõ környezet kialakítása húzódott el. Ám az ez évben keltezett iratokból már nem tûnik ki, hogy a két ingatlant az erdélyi történelmi magyar egyházak céljaira kívánják felújítani. Egy 2003. december 17-i feljegyzésben viszont már az szerepel, hogy „a határon túli magyarok szervezeti által használható irodahelyiségek” berendezése még nem teljes! Pedig ekkor már lakója is van az Eötvös utca 13-nak.
Kétes hátterû iroda
Tõkés László királyhágómelléki református püspök úgy tudja, hogy „2003 szeptemberében beköltözik abba a nagy értékû, felújított épületbe Szatmári Tibor és felesége, ott tartják fenn kétes hátterû irodájukat.” Mint azt a magyarországi sajtó megírta: a férfi az RMDSZ követeként és annak Communitas Alapítványa által fizetve mûködött Budapesten, sõt európai fórumokon is képviselte az alakulatot, igen nagy befolyásra téve szert magyar kormánykörökben. Felesége hasonlóképpen fent forgott, Ildikó viszont a Medgyessy-, majd a Gyurcsány-kormány alkalmazottja volt.
Tízmilliós telekommunikációs rendszer?
A lapnak nyilatkozva Tõkés püspök kifejtette: „A hozzám eljutott információk szerint a felújításnál többe került maga a telekommunikációs rendszer, s ez egy nagyon jellemzõ adat. Tehát míg a felújítás kilencmillióba került, a telekommunikációs rendszer több mint tízmillió forintot tett ki, és mindez 2003 szeptemberétõl 2004 decemberének végéig, vagyis közel másfél évig egyesegyedül ennek a házaspárnak állt a használatában anélkül, hogy erre nézve volna valamilyen törvényes intézkedés, határozat vagy szabályozás. Sõt éppen ellenkezõleg, egy egyházi célú vásárlásról volt szó.
Megválaszolatlan kérdések
Sok kérdés vetõdik fel az ügyben. Miért kellett az RMDSZ-nek elvennie ezt az épületet az egyházaktól? Hát nem az erdélyi egyházak érdekeit képviseli kifejezett módon az RMDSZ? Miért nem konzultáltak egyetlenegyszer sem a leginkább érintett, érdekelt egyházakkal, amelyekre nézve azt mondja a kormányhatározat: az egyházak számára juttatandó ingatlanhasználat. Tehát használatba kellett volna vennünk ezt az épületet. Miért érte meg a magyar kormánynak ilyen nagy összegeken a keblén melengetni ezt a Szatmári Tibort – minden törvényes alap és háttér nélkül? Legalább akkor használták volna együtt az egyházak és az összes határon túli magyar szervezetek. Ám ez utóbbi sem felelt volna meg az eredeti kormányhatározatnak.
És eljutunk odáig, hogy 2004. július 8-án egy új kormányhatározat születik, az 1067-es, amely hatályon kívül helyezi a 2001-es kormányhatározatot. Ebbõl kiolvasható közvetve, hogy az egyházak immár elesnének ettõl az ingatlanhasználattól, de teljes ködben marad az, hogy mi lesz az épületeknek a sorsa. De még ezután jó ideig, hónapokig Szatmári Tibor lakik a nekik szánt hajlékban...
A napilap munkatársai a legilletékesebbtõl, Szabó Béla HTMH-elnöktõl próbálták az ingatlanok jelenlegi rendeltetésérõl megtudni valamit, de ez mindeddig nem sikerült.