A régész szlovák, a segítõi román diákok a nagylaki ásatáson
Érdekes honfoglalás kori magyar sírokra bukkantak a romániai Nagylak líceumának diákjai, tanáruk, a szlovák származású Husarik Pavel és a magyar Orbán Katalin tanárnõ segítségével. A román diákok élvezték a munkát, tanítási idõben is az ásatáson segédkezhettek. A magyarországi Nagylak polgármestere magánemberként százezer forintot adott a munka folytatására.
Csupán néhány száz méternyire húzódik a határ, a szomszédos kukoricaföld után már a magyarországi Nagylak házainak cserepei piroslanak, akár át is kiálthatnánk a magyar portákra. Itt bukkantak több mint ezeréves leletekre a helybeliek, a szakértõk véleménye szerint honfoglalás kori magyarok sírjai kerültek nemrég napvilágra.
Tanítási idõben is ástak
Nagylak középiskolájának, a J. G. Tajovski Líceumnak két pedagógusa vezet körbe a kutatási területen, a feltárás vezetõje, az egyébként szlovák származású Husarik Pavel az iskola történelemtanára, de a régészeti munka iránti lelkesedés fûti Orbán Katalint is, aki szintén az iskolában tanít. Megtudjuk: hat éve sejtik, hogy érdekes sírok lehetnek itt, és három esztendõ telt már el azóta, hogy az elsõ csontok elõbukkantak. Az utóbbi hónapok izgalmasan teltek a nagylaki diákok számára, hiszen bekapcsolódhattak a feltárási munkába: történelemtanáruk vezetésével õk hozhatták a felszínre a nagy számban elõforduló, ezeresztendõs maradványokat.
– Féltucatnyi sírt sikerült feltárnunk, és igen gazdag leletanyagra bukkantunk a diákok segítségével, akik iskolaidõben is mentességet kaptak a tanulás alól, ha megfogták az ásót, a lapátot, és a szakszerûen feltárt csontok tisztogatását is vállalták. Biztos, hogy magyar sírokra bukkantunk, hiszen a temetkezés módja erre utal, a korszak pedig a honfoglalás évszázada, hiszen a legtöbb temetkezési helyen lócsontokat is találtunk az emberi maradványok mellett. Rendkívül nagy volt a megmozgatott föld mennyisége is, hiszen a tanulókkal együtt elõször egy 62 méter hosszú és 80 centiméter széles kutatóárkot tártunk fel, így bukkantunk az elsõ, teljes sírra – foglalta össze a régész-pedagógus, aki fel is sorolta a tárgyi leletek fajtáit: vas lószerszámok, bronz és réz dísztárgyak, karperecek, hajcsatok, fibulák és gombok, nyílhegyek és két igen értékes, repülõ madarat – talán turult – formázó ékszer rejtezett ezer éven át a föld alatt negyven-ötven centire.
A leleteket Aradra viszik
Ez egyébként egy vályogvetõ hely mellett található: az agyagos talajba vájt gödrökhöz közel, az ásatástól száz méternyire most is téglarakások száradnak. Így kész csoda, hogy az utóbbi évszázadokban nem dúlták szét hozzá nem értõ kezek a sírokat. Igaz, azt sem lehet tudni, hogy véletlenül mennyi leletet tettek tönkre az utóbb eltelt évezredben. Az agyagbányászat eredményeképp azonban jelentõsen elvékonyodott a talajtakaró a csontok felett is, ami nagyban segítette az önkéntes régészek munkáját. A helyszínre látogató aradi múzeum vezetõi elmondták: szakmai szempontból a kezdetektõl nyomon követik a munkálatokat, de jelenleg sajnos nincsenek anyagi forrásaik a feltárás támogatására.
Hugel Petartól, a múzeum vezetõjétõl megtudtuk: a kincseket intézményük befogadta, megõrzésüket vállalja, de egyelõre nem tervezik állandó tárlat megnyitását. A régész kiemelte: már felvették a kapcsolatot a szegedi és a békéscsabai múzeum munkatársaival, így elképzelhetõ, hogy egy román–magyar kutatócsoport dolgozhat tovább a feltáráson. Az biztos, hogy még idén hívnak egy magyar antropológust, hogy elemezze a leleteket, hiszen ilyen szakemberrel a múzeumuk nem rendelkezik.
Josif a magyar harcosról
– Elõször egy lókoponyára bukkantunk, azután kezdett kibontakozni az emberi csontváz, igen izgalmas volt a munka – osztotta meg velünk tapasztalatait a középiskolás Josif Kositiak, akit az a szerencse ért, hogy tanára vezetésével a teljesen épen maradt csontozatú vitéz sírját tárhatta fel. – A lókoponya a harcos jobb lábánál fekszik, míg a bal lábához egyéb lócsontokat fektettek, ez is bizonyítja származását. Kezei a mellkasán keresztben fekszenek, és a lovasnomád népek szokásainak megfelelõen arcát napkelet felé fordították. A temetkezési rendnek megfelelõen úgy véljük, hogy az augsburgi csatát követõen Taksony vezér egyik embere telepedett meg nemzetségével ezen a vidéken 955 körül. Érdekes, hogy termetre igen szálas lehetett a harcos, hiszen csupán a csontváza 180 cm hosszú, és hasonlóan méretes a többi maradvány is.
Vasile Ciceac, a romániai Nagylak polgármestere örül, hogy ezzel a nagyszerû lelettel is erõsödött a kapcsolat a magyar és a román település között. Külön örömnek nevezte, hogy középiskolások végezték a munka oroszlánrészét, ennek fejében az önkormányzat vezetõje könyvekkel jutalmazta meg az ifjú régészeket. A múzeumigazgató javaslatai alapján a csontokat még a tél beállta elõtt összegyûjtik, és a katolikus temetõben helyezik végsõ nyugalomra.
Nagylak polgármestere is támogatja
Kocsis István, a magyarországi Nagylak polgármestere is ellátogatott a héten a falujától egyébként alig egy kilométernyire feltárt sírokhoz, és támogatásáról is biztosította a kutatást vezetõ Husarik Pavelt: magánszemélyként százezer forintot ajánlott föl a munkák folytatására. A régésztõl megtudtuk: ebbõl még idén, egy hétig folytathatják a feltáró munkát. Kocsis István hangsúlyozta: külön öröm, hogy ez az ásatás a két település három nemzetiségének közös ügye.
Illyés Szabolcs