Erdõ Péter bíboros, prímás, XVI.
Az ünnepségen a megtisztított kegykép visszakerül a templomba. A szent liturgia után a pápa személyes küldöttje elhelyezi a kegyképen azt az arany koronát, amelyet XVI. Benedek pápa áldott meg.
A kegykép és a könnyezések története
A pócsi kegyképet 1676-ban Csigri László máriapócsi bíró készíttette fogadalomból és hálából a török rabságából történt szabadulásának emlékére. A képet Papp Dániel helybéli görög katolikus lelkész öccse, Papp István festette 6 magyar forintért.
A képet a bíró azonban nem tudta kifizetni, így az ikont egy tehetõsebb polgár, Hurta Lõrinc vásárolta meg és ajándékozta a templomnak. Valószínûleg õ íratta a kép aljára orosz nyelven a következõ szöveget: “Én, Isten szolgája állíttattam fel a képet vétkeim bocsánatára.”
1696. november 4-én, miközben a kis fatemplomban Papp Dániel lelkész a Szent Liturgiát végezte, Eöry Mihály pócsi földmûves arra lett figyelmes, hogy az ikonosztázon elhelyezett Istenszülõ-ikon mindkét szemébõl bõségesen folynak a könnyek. A rendkívüli esemény csodálattal töltötte el a jelenlevõket. A könnyezés két hétig szünet nélkül tartott, majd kisebb megszakításokkal egészen december 8-ig. A korabeli feljegyzések szerint a könnyezés utolsó napján olyan hideg volt, hogy a kehelyben a bor és a víz megfagyott, de Mária könnyei ekkor is bõségesen hullottak.
1696. december 8-án jelent meg Pócson kíséretével a Tisza vidékre vezényelt császári seregek fõparancsnoka, gróf Corbelli tábornok. Megvizsgálta a táblakép épségét, s a lefolyó könnyeket egy kendõvel maga szárította fel. A vizsgálatot másokkal is elvégeztette 300 ember jelenlétében, akik között evangélikusok és kálvinisták is voltak. Az egyházi vizsgálatot Fenessy György egri püspök rendelte el. Az 1696. december 26-án megkezdett tanúkihallgatások jegyzõkönyvei 36 katolikus és protestáns tanú egyértelmû vallomását tartalmazzák a könnyezés hitelességérõl. Corbelli tábornok sajátkezû nyilatkozatot küldött az egri püspöknek, a császárnak pedig jelentésben számolt be a könnyezés csodájáról. A kihallgatások jegyzõkönyveinek eredeti példányai a bécsi Szent István-dóm levéltárában voltak, ma a Budapesti Egyetemi Könyvtár Hevenesi-gyûjteményében õrzik.
Fenessy György egri püspök engedélyezte a tanúvallomások jegyzõkönyveinek közzétételét, kijelentve, hogy Pócs görög katolikus temploma Mária csodás könnyezésének színhelye volt.
Az esemény híre az akkori viszonyok között is gyorsan terjedt, s hamarosan eljutott Bécsbe. I. Lipót osztrák császár és magyar király a történtek alapján – és felesége, Eleonóra császárné kívánságára – elrendelte, hogy a könnyezõ képet szállítsák a császári városba.
A képet a könnyezés után állandó katonai õrizet alatt tartották a pócsi fatemplomban. A falusiak mindenképpen meg akarták akadályozni a kép elvitelét, de a császári döntés végrehajtói ellen semmit nem tudtak tenni. A kegyképet 1697. március 1-jén 150 lovas katona sortüze mellett levették az ikonosztázionról. Július 4-én érkezett meg a kegykép Bécsbe, körmenetekkel vitték egyik virágdíszbe öltözött templomból a másikba. Közben Európa keresztény népeinek hadserege Savoyai Jenõ herceg vezetésével török elleni ütközetre készült. A kegyképnek a Szent István vértanúról elnevezett dómba történõ végleges elhelyezése napján, 1697. szeptember 11-én Jenõ herceg Zentánál döntõ vereséget mért a törökökre. Lipót császár 1701-ben Pócsnak adott bullájában maga is tanúsítja, hogy 1697-ben Európa keresztény népeit a pócsi Mária csodatevõ erejébe vetett hit késztette imára, és a bécsiek ennek tulajdonították a gyõzelmet.
Az eredeti pócsi könnyezõ kegykép a bécsi Stephansdom déli oldalhajójának XVI. századi márványbaldachinja alatt, mûvészi oltáron kapott méltó elhelyezést, ahol azóta is nagy tisztelettel õrzik. A gyertyák és mécsesek százai égnek állandóan a kép elõtt.
II. Rákóczi Ferenc 1703-ban 100 pontba foglalta össze a nemzetünket ért fájó jogtalanságokat – a kéziratot az egri káptalani levéltár õrzi. Ennek 90. pontjában sérelmezi a pócsi kegykép Bécsbe szállítását és vissza nem hozatalát.
A pócsi fatemplomban a Mária-ikon helye évekig állt üresen.
Már a kép Bécsbe szállításakor, útközben is számos másolat készült a csodás képrõl, nem is tudni hány darab, mert nemcsak templomok, hanem magán személyek is hozzájuthattak. Hazánkban – többek között – Egerben, Budapesten, Esztergomban (a Bakócz-kápolnában) õriznek egy-egy másolatot. Ausztriában hét templom birtokol egy-egy képet, Németországban és Svájcban is van néhány másolat. Egy ilyen másolat került az eredeti kép helyére Máriapócson is. A mostani kép eredetérõl kétféle változat is szól:
Az egyik szerint még a kép Bécsbe való átszállításakor készítettek egy másolatot a Kassa melletti Bárcán, a jezsuiták kolostorában. Festõjét nem ismerjük.
A másik változat szerint a pócsi görög katolikus paróchus a császárhoz intézett beadványában a kép visszaadását kérelmezte. Az uralkodó ezt rossz néven véve, az egri püspökhöz intézett leiratában ígéri, hogy az eredeti képrõl másolatot készíttet, s azt a pócsi görög katolikus templomnak ajándékozza. A kegykép másolata Telekessy István egri püspök intézkedésére készült el, s ez került a pócsi templomba.
Késõbb sem az eredeti kép, sem a róla készült másolatok nem könnyeztek, kivéve azt, amelyiket Pócsra visszavittek. 1715. augusztus 1-jén Papp Mihály fiatal paróchus a reggeli istentiszteletet végezte, amikor Molnár János kántor észrevette a kép könnyezését. A csodás jelenség hírét futár vitte Kállóba, Bizánczy György helynökhöz. Az augusztus 1-jén, 2-án és 5-én több órán át tartó könnyezést sok százan látták. A könnyezést követõ napokban Erdõdy Gábor Antal egri püspök hivatalosan kivizsgáltatta az eseményt. A szemtanúk vallomásának jegyzõkönyve kétséget kizáróan bizonyítja a könnyezés valódiságát.
A máriapócsi kegyhely újabb nevezetes eseménye a kegykép harmadik könnyezése 1905. december 3-án kezdõdött. P. Gávris Kelemen szerzetes atya – a kegykép õre – zarándokokat vezetett a templomba. Amikor a kép foglalatát kinyitotta, észrevette, hogy a Szûzanya arca a szokottnál sötétebb, jobb szemébõl könnycsatorna húzódik le az arcon, ami egy könnycseppben végzõdik. A könnyezés december 19-ig folyamatosan tartott, majd december utolsó két napján is, összesen 18 napig. A könnyezés tényét egyházi és világi vegyesbizottság ellenõrizte, s megállapította annak valódiságát. A könnyeket felfogó selyemkendõt kicsiny foglalatban a templom falára függesztették, ma is ott található a kegykép alatt.
Az eredeti kép mérete 50x70 cm, temperával jávorfára festve készült. Fél alakban ábrázolja Máriát, aki bal karján tartja a Kisdedet. Fejük körül díszes dicsfény található, arcuk mellett az “Isten Anyja” (MT QU) és “Jézus Krisztus” (IS CS) szövegek görög betûs rövidítése olvasható. Mária bíbor színû felsõruhát visel, fején és jobb vállán látható két csillag, a harmadikat a Gyermek takarja. Jobb kezével Fiára mutat. Jézus jobb kezét áldásra emeli, baljában háromágú, liliomszerû virágot tart. A nyakában görög keresztet visel. A kép felsõ sarkaiban egy-egy kerub látható.
A képet a második világháború után restaurálták, s akkor derült ki, hogy Papp István annak idején nem új deszkát használt a festéshez, hanem egy igen régi, megkopott bizánci ikont festett át.
Az elsõ könnyezés idején a szomszédos Kálló római katolikus plébánosa egy tiszt haldokló gyermekét emelte a képhez. A gyermek megérintette a könnyezõ képet és meggyógyult. A boldog anya drágaköves nyakéket helyezett az ikon elé, és ezzel nyitotta meg évszázadokra a pócsi Istenszülõt hálásan tisztelõk ma sem fogyatkozó sorát. Már az elsõ könnyezõ képet is gazdag adományokkal ékesítették fõúri családok, nemes emberek, de akadt a szegények között is, aki utolsó pénzecskéjét is a Szûz Anya lába elé rakta.
A most Máriapócson található másolatot is – amely kétszer könnyezett –, hasonló ékességek veszik körül. A legértékesebbek a szúette mankók, görbe botok, a gyógyulás beszédes bizonyítékai, a hátrahagyott emléktárgyak, melyekhez egy-egy megmentett élet, visszakapott egészség, megújult ember hálája és köszönete kapcsolódik.
Van azonban muzeális érték is és igazi ezüst, arany ékszer a képen és a külön tablókban is. Nyakékek, karkötõk, karikagyûrûk, aranyláncok és fülbevalók díszítik a képet. Ezt régebben szeggel rakták fel és megrongálták vele a kép fatábláját, jelenleg egy kartonra selymet terítenek és mintegy ruhát varrnak a képnek. erre tûzik fel az ékszereket. Így azonban a képbõl csak kevés látható. Idegeneknek ez sok nehézséget okoz, mert keresik a templom csodálatosan szép képei között a könnyezõ ikont. A templomban imádkozók tekintete azonban hamar útbaigazít.