A rahói reformátusok templomot építenek.
A rahói reformátusok templomot építenek. A hír önmagában is figyelemre méltó, s még inkább az, ha hozzátesszük: a város és környékének magyarsága többségében római katolikus. Kálvin vallásának követõi csupán néhány tucatnyian vannak. Az alföldrõl költöztek Rahóra, s lám, a kommunista évtizedek ateista szelleme, a más vallású közeg nem törte meg õket, s nem is olvasztotta magába. Az is csodálatra méltó, hogy megmaradt a hit, élt a remény, hogy egyszer... egyszer jobbra fordul a sorsuk. Sokan azt hiszik, azzal, hogy a sors kereke valamerre elfordul, önmagától jobb lesz. Pedig azért tenni is kell. Mint például a Felsõ-Tisza-vidék festõi városában, ahol a közösséggé kovácsolódott helyi református hívek ma mindent elkövetnek templomuk felépítése érdekében.
A történet regénybe illõ. Még fel sem merült egy templom építésének gondolata, vagy csupán a tudatalattiban lappangott, amikor a Fertõsalmásról ide került Egryné Szabó Margit unokája, Egry Zita sikeresen felvételizett a Técsõi Református Líceumba. Az intézményben László Károly tiszteletes meglepetten értesült arról, hogy Rahón is élnek reformátusok. Arra kérte a lányt, írja össze õket. A nagymama és az unoka megkereste az ismerõsöket és ismeretleneket, s rövidesen megalakult a 22 fõs gyülekezet.
Viszont két dologra szükségük volt: egy helyiségre, ahol imádkozhatnak, és egy tiszteletesre. Ám ekkor már nem hátráltak, nem hátrálhattak meg. Margit néni lakásának egy szobája ad helyet az istentiszteleteknek. Kezdetben Hodánics Tamás, ma pedig Iván Gusztáv hirdeti Isten igéjét.
A történet újabb fordulatot vett, amikor a hollandiai Oldebroek református közössége tudomást szerzett róluk, s valódi keresztyénekhez méltóan felajánlották segítségüket a templom építéséhez. Mára állnak a falak, az idén pedig tetõ alá kerülhet az épület. A református egyház is felkarolta a nemes kezdeményezést, sõt, a nyíregyházi sóstói reformátusokat ma már testvérgyülekezeti kapcsolat köti Margit néniékhez, Rahóhoz.
Tóth Viktor