Az egyház-finanszírozással kapcsolatos negyedik utószerzõdés hasonló fogadtatásra számíthat
Elemzõk szerint az egyházak finanszírozásáról kötendõ szerzõdés még a lelkiismereti szabadságnál is kényesebb téma. Idõrõl idõre ez is fel szokott bukkanni, s ilyenkor azonnal az egyház és az állam szétválasztásáról kezdtek beszélni, a liberális politikusok pedig követelték az egyházi vagyon leltárba vételét. Mivel erre az érintett felek még a lelkiismereti szabadságnál is érzékenyebben reagáltak, ennek kidolgozását még el sem kezdték, s majd ha sor kerül rá, a jelenlegihez hasonló bonyodalmakat okozhat.
A lelkiismereti szabadságról szóló szerzõdés elsõ változata már tavaly elkészült, ám mivel óriási felháborodást váltott ki, az igazságügyi miniszter átdolgozta. Az új szöveget már a kormány törvény-elõkészítõ tanácsa is jóváhagyta, s egy ideje az elõterjesztésre váró anyagok között szerepel. A miniszterelnök állítja, nem Daniel Lip1ic feladata lett volna a dokumentumot kidolgozni és a Vatikánnal egyeztetni, hanem a szlovák diplomácia fõnökéé. Lip1ic erre azt felelte: õ volt a gesztora a már megkötött két szerzõdésnek is, s a miniszterelnök mostanáig nem gyanúsította meg hatáskörei túllépésével.
Franti1ek Tondra szepességi megyés püspök néhány hete rámutatott: már a vatikáni alapszerzõdés 7. cikke kimondja, hogy Szlovákia mindenki számára lehetõvé teszi a lelkiismereti szabadsághoz való jog érvényesítését, ennek konkrét feltételeit pedig külön szerzõdés tartalmazza. Vagyis ezt a jogot az ország már garantálta, csak a részleteket kell tisztázni, éspedig a fölösleges félreértések elkerülése végett, mondta Tondra. Szerinte az utószerzõdés aláírása után a katolikusok nem kerülnek kiváltságos helyzetbe, mert az állam a többi regisztrált egyházzal is kötne hasonló szerzõdést, s a nem katolikusok is bármikor hivatkozhatnának a lelkiismeretükre. Egyesek szerint aki ez alapján nem lesz hajlandó majd bizonyos munkát elvégezni, végsõ soron önmagát korlátozhatja, mert a munkaadó esetenként szívesebben alkalmazhat majd olyan személyt, aki elsõsorban rá, s nem pedig a lelkiismeretére fog hallgatni – például vasárnap is hajlandó lesz dolgozni.
Egyetlen uniós ország sem kötött hasonló szerzõdést a Vatikánnal, mint amilyet mi akarunk, s amikor ennek híre az Európai Parlamentbe is eljutott, az ottani liberálisok felháborodtak. Az Európai Bizottság független jogászokból álló hálózata jelentést készített, mely bírálja az elõkészített szöveget, ugyanakkor Friso Roscam Abbing, az EB szóvivõje leszögezte: a bizottság nem fogja arra ösztönözni Szlovákiát, hogy ne ratifikálja a vitatott utószerzõdést. Az EP-képviselõket fõleg az háborította fel, hogy a dokumentumra hivatkozva az orvosok elutasíthatnák a mûvi terhesség-megszakítás elvégzését, noha erre már most sem lehet kötelezni senkit, s vannak orvosok, akik nem hajlandók az abortuszt végrehajtani. A lelkiismereti szabadságról szóló szerzõdésnél több gondot okozhat, hogy ezért a beavatkozásért fizetni kell. Kompromisszumként egyébként felmerült, hogy a kérdést szabályozó egészségügyi törvénybe foglalnák: az abortuszt elutasító orvosnak kötelessége lenne maga helyett ajánlani valakit, aki hajlandó a beavatkozásra. Errõl már nem folytak tárgyalások, mert a KDH szerint a témáról nincs szükség újabb egyeztetésekre, s az esetleges kompromisszumok keresése helyett inkább kilépett a kormányból. Csáky Pál, a kormány alelnöke, aki részt vett a vatikáni alapszerzõdés és a két elfogadott utószerzõdés elõkészítésében, úgy véli, az alapkonfliktus nem a lelkiismereti szabadságról szóló törvény miatt alakult ki. „Sajnos, az SDKÚ és a KDH ilyen durva módon egymásnak ugrott, mindkét párt a jobboldal vezére szeretne lenni, a szerzõdés valóban csak ürügynek tûnik” – mondta lapunknak Csáky.
B. SZENTGÁLI ANIKÓ