Elõször tartja a Felvidéken akadémiai hetét a Protestáns Szabadegyetem
Hogyan esett a választás éppen Gömörre?
Tavaly a svájci-német határon fekvõ Rainenfeldenben, egy Rajna menti kastélyban tartották a rendezvényt. Voltaképpen ott született a döntés, bár ez a lehetõség már három éve felmerült. Tavalyelõtt a magyarországi Beregfürdõn volt a szabadegyetem, elõtte a szabadkai Palicsfürdõn. Én elõször Szabadkán vettem részt ezen a rendezvénysorozaton, ahol megtiszteltek azzal, hogy egy elõadást tartsak. Ez felkeltette az érdeklõdést, ezért némi biztatásra és a körülmények szerencsés összejátszása révén nagy merészen meginvitáltam a jelenlévõket Rimaszombatba.
Mit kell tudnunk a protestáns szabadegyetemrõl?
Ez a szellemi mûhely voltaképpen a magyar protestáns értelmiségieket köti össze gyakorlatilag a világ minden országából. 1989 elõtt a Nyugaton élõ magyarság szellemi mûhelye volt, amelyen azok a magyar – nem kizáróan protestáns – értelmiségiek találkoztak, akik felelõsséget éreztek a magyarság közösségi ügyei iránt, akiknek volt egymás számára mondandójuk, illetve közösen tudtak megfogalmazni bizonyos dolgokat, amiknek üzenetértéke volt az akkori helyzetben. 1990 után a szabadegyetemnek megváltozott a helyzete, hiszen többen hazaköltöztek Magyarországra, felszabadultak a határok, és más töltetet kapott az egész dolog. Ettõl függetlenül a közeg, a szellemi mûhely megmaradt, és azok az emberek, akik alkotják, együtt maradtak s azóta is találkoznak. A szabadegyetem könyveket és kiadványokat jelentet meg, és minden évben más-más helyszínen rendez egy ún. akadémiai hetet, amelynek van egy központi témája, és az elõadások e köré csoportosulnak.
Az egyetem központja továbbra is Baselben van.
Igen, de van már egy központja Budapesten, sõt van erdélyi köre is, mi több, formálódik Kárpátalján, a Vajdaságban is egy központ. Remélhetõen nálunk is megalakul az idén.
Rimaszombatban mi lesz a központi téma?
A regionalitás lesz a központi téma, és Határtalan régiók címen zajlik a program. A másik téma ezen belül a régió helyzetének a megvizsgálása, különös tekintettel a cigány magyarság helyzetére. A helyszíni ismerkedés mellett errõl a témáról folyik majd a diskurzus.
Áruljunk el valamit a programból.
Heti programunk május 21-én, vasárnap délután Nemesradnóton kezdõdik, ahol részesei leszünk annak az ünnepségnek, amelyen Csáky Pál, Szlovákia kormányának alelnöke felavatja Radnóti Miklós szobrát. Ez a gondolat nemrég merült fel, hiszen sokáig nem is tudtunk róla, hogy Radnóti Miklós gyökerei hová nyúlnak vissza. Naplója megjelenésekor derültek ki ezek a kapcsolatok. Tavaly avattuk fel a radnóti iskola falán a költõ emléktábláját, és akkor fogant meg a gondolat, hogy jó lenne egy szobrot is állítani.
Hétfõn este a kassai Thália Színház Madách Imre életébõl vett darabbal vendégszerepel Rimaszombatban. A nagy író a közeli Alsósztregován élt, és ottani kastélyukba vitte fiatal feleségét, Fráter Erzsébetet. Egressy Zoltán színdarabja az édesanya és a házaspár konfliktusát dolgozza fel.
A gazdag tudományos és kulturális program mellett jelentõs szerepe lesz a kirándulásoknak, a környék megismerésének. agy kedd délutánra rimaszombati sétát tervezünk, majd meglátogatunk három közeli települést, köztük Tompa Mihály költõ faluját, nemesi udvarházakat és kastélyokat, miközben bepillantást nyerhetünk a magyar romák helyzetébe is. Az áldozócsütörtöki kirándulás nevezetes felvidéki városokba és falvakba vezet. Este 6 órakor a rimaszombati gyülekezettel együtt tartunk ökumenikus istentiszteletet, amelyen a Felvidék magyar és szlovák reformátusainak püspöke hirdeti az igét, és nyugat-európai magyar evangélikus lelkész oszt úrvacsorát. Együtt fejezik ki a két történelmi protestáns egyház, csakúgy mint a Kárpát-medencei és a nyugati magyarság közötti testvériséget.
Része a programnak az a falulátogatás is, ahol cigányságunk nagy számban él. Ez azért fontos, hogy akik Európa különbözõ részeibõl érkeznek Marosvásárhelytõl Zürichig, Londontól Kassáig, a saját szemükkel lássák a valós helyzetet. Hogy a köztudatban ne az rögzüljön, hogy valaki a Rózsa-dombi villájából, üvegen keresztül „harcol” az emberi jogokért, miközben õ maga életében cigányt se látott. A helyszíni tapasztalatszerzés után aztán esténként errõl a kérdésrõl lehet folytatni beszélgetéseket.
A másik kiemelt téma: a határtalan régiók. Elõadásaink és vitáink során arra keressük a választ, hogy milyen lehetõségeket nyújt a közös cselekvésre az új helyzet, hogy a köztünk lévõ országhatárok jelképessé váltak, és a korábban kulturálisan és gazdaságilag összetartozó területek ismét együttmûködhetnek. Vajon milyen eredményeket hozott, és hozhat az Európai Uniós tagság által lehetõvé vált „határtalanság” és regionális együttmûködés? A trianoni traumán való kesergés helyett vajon tudunk-e élni az Unió kínálta új lehetõségekkel? Képesek vagyunk-e a kölcsönös sérelmi politikán túlmutató nemzeti és nemzetközi politizálást folytatni? Vajon tisztában vagyunk-e annak jelentõségével, hogy a határainkon átívelõ régiókban mi, az eddig országhatárokkal elválasztott magyarok találkozunk egymással? Miképpen lehet mozgósítani az egyéni erõforrásokat, erõsíteni a civil kezdeményezéseket, és kiépíteni a regionális kapcsolat-hálók egész láncolatát?
Kik lesznek az esti beszélgetések vendégei?
Jeles vendégeket várunk. Az egyik este a kolozsvári Kántor Lajos vezeti a kerekasztal-beszélgetést, amelyre Esterházy Pétert, Grendel Lajost, Ilma Rakusa mûfordítót Zürichbõl, Szigeti Lászlót, Karol Wlachovskýt, Pomogáts Bélát és másokat várunk. De lesz egy est, amikor Tõzsér Árpád Kossuth-díjas költõnkkel tartunk beszélgetést, és számos más program. Bízom benne, hogy a rendezvény által ez a régió kissé bekerül a köztudatba.
KÖVESDI KÁROLY