A magyar feltámadás reményében foglalkozni kell az összkeresztény kérdésekkel is.
"Õ pedig gyolcsot vásárolván, és levevén õt, begöngyölé a gyolcsba, és elhelyezé egy sírboltba" (Márk 15:46).
A kereszténység legbecsesebb ereklyéje a Torinói Lepel. Évszázadok óta makacsul tartja magát az a legenda, hogy az evangélisták által említett vászonba göngyölték kétezer éve Jézus holtestét, miután levették a keresztrõl. (Máté 27:59, Márk 15:46, Lukács 23:53, János 19:40 "lepedõk"-et említ.)
A ma már a Vatikán tulajdonában lévõ és Torinóban õrzött ereklye egy 436 X 110 centiméter nagyságú, egyetlen darabból álló anyag, amin szinte tiszta egyszínû szépialenyomatként, árnyszerû foltként rajzolódik ki egy hosszú hajú, szakállas alak eleje és háta.
Mivel a vásznon a feltételezések szerint Jézus vére található, nem meglepõ, hogy több kutató is azon a véleményen van, hogy a Lepel és a Grál azonos lehet. Errõl számolt be például a torinói szindonológiai (A XX. században külön tudományág jött létre a Lepel vizsgálatára, szindon = vászonlepedõ) konferencián például D. C. Scavoni angol történész.
Tekintsük át, mit tudunk az ereklye történetérõl! (1)
Lepeltörténet
Kr. u. 30. körül: Edessza (a mai Urfa, Kelet-Törökország): Euszebiosz püspök írta 325 körül a Historica ecclesiastica címû mûvében, hogy V. Abgár edesszai király (9-46 között) hírnököt küldött Jézusért Jeruzsálembe, hogy gyógyítsa meg. Levélváltásukból kiderült, hogy Jézus Tádét küldte a királyhoz maga helyett egy rejtélyes vásznon található arcképpel, amitõl Abgár meggyógyult és megtért Jézus tanítása szerint. (Egyes történészek szerint Jézus halotti leple lehetett összehajtogatva és bekeretezve úgy, hogy csak az arc volt látható. A Torinói Leplet és a Mandyliont az irodalmi hagyomány átütõ erõvel azonosítja. Az biztos, hogy a Mandylion követhetõ története - némi kihagyással - pont akkor ér véget, amikor megjelenik a korábban ismeretlen Torinói Lepel.)
57. körül: V. Abgár fia lesz az uralkodó, aki kegyetlenül üldözi az edesszai keresztényeket, az arcképet elrejtik a város nyugati kapujánál.
177. körül: VIII. Abgár uralkodása alatt újra vallási tolerancia figyelhetõ meg a keresztények irányába. Legendák szólnak Krisztus és Abgár levelezésérõl. Évszázadokig semmit se tudni a rejtélyes arckép létezésérõl, valahol hermetikusan elzárva hever.
525.: Árvíz sújtja Edesszát, majdnem minden elpusztul. Az értékes tárgyat az újjáépítés során a városfal egyik üregében találják meg. 544-ben Eulaliosz püspök kijelentette róla, hogy "arkheiropoiétosz", azaz "nem emberi kéz által készült". A legkisebb vita nélkül azzal a tárggyal azonosítják, amit V. Abgár kapott Jézustól. Felépítik Edesszában a Hagia Sophiát, ahol az ereklyét tartják. Ettõl kezdve a Krisztust középen elválasztott hajjal és szakállal, érett férfiként mindig köralakú háttér elõtt ábrázolják.
544. után: Mandylionnak nevezik. Ekkor már szentnek tartják, egy hatodik századi forrás szerint megmentette Edesszát a perzsák támadásától.
639. Noha a város a muszlimok hatalma alá kerül, a Hagia Sophia katedrálisban lévõ Mandyliont csodálják és imádják.
943. A bizánciak megtámadják a várost. 200 muszlim fogoly szabadon bocsátása, 12 000 ezüst és a Mandylion az ára annak, hogy megmeneküljenek.
944. augusztus 15.:Konstantinápolyba kerül az ereklye. Még összehajtva van, valószínûleg senki se tudja, hogy nem csak az arc, hanem az egész test látható rajta.
1025. körül: Elõször tûnik fel az a kép, hogy a halott Jézus egy lepelbe fektetve fekszik. (Wilson szerint talán valaki kivette a keretbõl és kihajtogatta, hogy újrakeretezze. Az irodalmi adatokból nem lehet arra következtetni, hogy ekkor ki is állították és a nagyközönség is láthatta.)
1058. Egy keresztény arab író azt említi, hogy a Mandyliont látta a Hagia Sophiaban. A bizánciak is szentnek tartották.
1146. A török muszlimok lerombolnak minden keresztény templomot, de a Mandylion biztonságban van a Pharos kápolnában.
1203-ból származik a következõ feljegyzés a Lepelrõl: Robert de Clari francia keresztes lovag beszámol arról, hogy látta azt, melybe egykor "Urunkat takarták, minden pénteken ki volt állítva arccal fölfelé, hogy Urunk alakja világosan látható legyen". Majd így folytatta: "senki sem tudja, sem görögök, sem franciák, hogy mi lett ezzel a lepellel, miután a város elesett". Az "alakja" szó sok vitára adott lehetõséget, nem tudták hogy az arcról vagy az egész alakról van-e szó.
1204-ben a keresztesek kifosztották a várost, az ereklyének nyoma vész. Közel 150 évig nincs hír róla. Bár nagyon sok ereklye került ekkor Nyugatra, de nincs biztos forrás arra nézve, hogy ez is.
Néhányan feltételezik, hogy a templomos lovagok vitték magukkal Franciaországba, legalábbis a XIII. század végi pletykák szerint. Irodalmi adatokból arra is lehet következtetni, hogy a vászon a rejtélyes arcképpel keretben volt ekkor, a legendák szerint ugyanis a templomosok egy titokzatos fejet imádtak.
A Lepel elsõ ismert francia tulajdonosa Geoffrey de Charney templomos lovag. Ismert, hogy a templomos rendet felszámolják, nagymesterüket Jacques de Molay-t Geoffrey de Charnay-val együtt máglyán elégetik. A kincstárukat elõzõleg elmenekítették, nem találni azt a titokzatos fejet, amirõl a legendák szóltak. Mivel eretnekség vádja miatt végezték ki õket, nyilván nem siettek közzé tenni, ha birtokukban volt a Lepel.
A Charney család utolsó tagja gyermektelen volt, így 1453-ban a Lajos, Savoy hercegére ruházta az ereklyét. (2)
1357-ben történik az elsõ nyilvános kiállítása, ettõl az idõponttól folyamatosan nyomon követhetõ a sorsa. Ettõl kezdve már nem a Mandylion portréról, hanem a Lepelrõl beszélnek.
1578-ban Savoy hercege Torinóba vitte a leplet.
1983-ig a lepel a Savoy család birtokában maradt, II. Umberto olasz király haláláig. Õ végrendeletében a Szentszékre hagyta, azzal a feltétellel, hogy nem mozdítják el a helyérõl, ahova 1578-ban került.
Bunyevácz Zsuzsa