A napokban 70.
"Országépítõnek azt nevezhetjük, aki önmagát és az országot egyszerre építi" - mondta Dr. Kovács Lajos, az Éghajlat Könyves Kávézó igazgatója a nagyszámú érdeklõdõt köszöntve. Hozzátette, Kós Károly óta Makovecz Imre az elsõ ilyen alkotó, aki egyaránt épít embernek, országnak, környezetnek.
A kötet írója, Molnár Pál, aki egyúttal a Vasárnapi Újság fõszerkesztõje is, elmondta, a könyv a Sajó Sándor verse által ihletett "Magyarnak lenni" címû sorozat részeként jelent meg. A kötet kapcsán Makovecz Imrét arról kérdezte, érdemes-e ilyen témájú könyveket írni napjainkban?
Az építész válaszában hangsúlyozta, 1949-ben egy kontraszelekció ment végbe az országban, amikor mindenkinek mindenét elvették. Ez '57-ben, a TSZ-ek létrehozásával teljesedett ki - mondta. Megkezdõdött a falvak szerep nélkülivé nyilvánítása, az iskolai körzesítés, a közigazgatási, egészségügyi, gazdasági centralizáció a termelõ szövetkezetek köré. A falvakból a fiatalok az erre a célra épített lakótelepekre költöztek, a munkahelyek közelébe.
"Õket és utódaikat semmizték ki a legjobban" - hangsúlyozta, majd hozzátette, megváltozott ezáltal a gondolkodásmódjuk. Elég, ha a mai parlamenti viselkedésmódot összehasonlítjuk a régi korokéval, máris láthatjuk, hogy milyen változásokon ment át az ország. "Megváltozott a mûveltség" - tette hozzá. Mint mondta, az ország állapota elkeserítõ, de voltunk már ennél rosszabb helyzetben is, és abból is talpra álltunk.
"Jövõre tizedik alkalommal adatik át az egyik legrangosabb irodalmi kitüntetés, a Balassi-emlékkard. Ennek kapcsán felmerül a kérdés, menyire vagyunk kardos nép? Vissza lehet-e hozni a kard kultúrát?" - tette fel a következõ kérdést Molnár Pál a cselekvés szükségessége kapcsán.
A magyar társadalom a számára kedvezõtlen intézkedésekkel szemben nem karddal viselkedik, hanem szelíd, polgári önfegyelemmel - adta meg a választ Makovecz Imre. Példaként említette, azt az esetet, amikor a gazdák feljöttek Pestre. "Amikor a parasztok feljöttek Budapestre, a Felvonulási térre, és fegyelmezett szép sorokba állították a traktorjaikat és kihívtak, hogy beszéljek hozzájuk, és én azzal kezdtem, hogy maguk mit keresnek itt? És nem értették a kérdést, mondom ezekkel, traktorokkal a Parlament lépcsõjén föl lehet menni, a bejáratig, majd akkor értik, hogy maguk mit akarnak, addig, amíg fegyelmezetten itt állnak nem" - mondta.
Kiemelte, "nem föntrõl kell a segítséget várni, hanem nekünk magunknak kell cselekedni. A hétköznapokon is hallatnunk kell a hangunkat, bátornak kell lennünk!"
A beszélgetést követõen kötetlen beszélgetés kezdõdött, miközben Makovecz Imre és Molnár Pál dedikálta a könyvet.