Összeállítás a „zászlóügy” visszhangjából


A fenti mondat fél év alatt kézzelfogható valósággá vált. Körömi Attila képviselõ 2005. június 9-én figyelmeztette erre a magyarokat. Akiknek ma fáj, hogy az államfõ mellõzte a nemzeti lobogót, azok alább újraolvashatják az akkori mondatokat és láthatják mai megaláztatásunk igazi felelõseit. A liberalizmusról pedig Erdély nagy püspökének, Márton Áronnak a szavait idézzük. (MVSz Sajtószolgálat)





Sólyom László köztársasági elnökké választása morális értelemben semmis


A magyarországi parlamenti jobboldal és értelmisége megszûnt igazodási pont lenni


A magyar értelmiség és a politikai osztály az országot félrevezetve, a globális tõke érdekei szerint elcsalta a rendszerváltoztatást. A sajtóra támaszkodva politikai vakságba kerget, szervilissé tesz és támadja a társadalom immunrendszerét.


Megtagadta a magyar szakralitást; eladta a földet, a parasztot, a falut. Elsilányította a magyar nyelvet. Zsíros morzsákért cserében hagyta ellopni az állami vagyont, és zsigereli a társadalmat.


Az Országgyûlés az elmúlt egy évben kétharmaddal verte be a beteg Európai Unióba az országot, kétharmaddal zavarta szét a hadsereget és május 30-án kétharmaddal tagadta meg a magyar állampolgárságot a kárpát-medencei magyaroktól.


Az értelmiség és a politikai osztály az elmúlt tizenöt évben, vörösben, kékben és piros-fehér-zöldben elárulta és eladta Magyarországot. A társadalom mégis eszmélni látszott, és az Országgyûléssel, a parlamenti pártokkal szemben megnyilvánuló elégedetlenség hirtelen felerõsödött.


Ezért a megbukott rendszerváltoztatást, a megbukott politikai osztályt újra kellett legitimálni, hogy az erózió megállíthatóvá váljék. Így került elõ az MDF egyik, 1989-ben alkotmánybírává választott alapító tagja.


A globális erõ értelemszerûen szemelte ki Sólyom Lászlót, mint felmelegíthetõ misztériumot, hiszen õ a liberális értelmiség legkeményebb holdudvarának elõretolt éke volt, és ma is az. A feladatot az SZDSZ adja, amit a Fidesz és az MDF hajt végre, hogy beállítható legyen a sorba a jobboldali szavazó is; hogy innen se kérdezzen senki személyes alkalmasságot, konkrét ügyekben kifejezõdött személyes értékítéletet, és mást se.


Mindeközben Sólyom László élete és személyisége ismeretlen a széles nyilvánosság elõtt, holott az Alkotmánybíróság elnökeként az elsõ parlamenti ciklusban megakadályozta az igazságtételt, a földtulajdon visszaadását eredeti tulajdonosaik részére, az 1980 és 1990 közötti párt és állami funkciókban lévõk vagyonnyilatkozat tételi kötelezettségét, és a magzatvédelem kérdésében is liberális szemléletû nyomást gyakorolt az Országgyûlésre.


Sólyom László megválasztásával a legkeményebb liberálisok számára tágul a tér. Ezért Sólyom László ne takarózzék a széles civil szférával, hiszen egyetlen, az SZDSZ befolyása alatt álló szervezet indította el jelölését. Látta azt is, hogy a számára kedvezõ döntés kierõszakolása érdekében a Fidesz soha nem látott dühödt politikai csatatérré változtatta az Országgyûlést. Szervezetten, komisszárokkal ellenõriztette a szavazatokat, ami a legdurvábban sértette a képviselõk szabadságát, azaz a demokráciát. Ezért Sólyom László köztársasági elnökké választása morális értelemben semmis.


Én magam egyik jelöltre sem szavaztam, és mindhárom szavazólapom nálam van. Azonban azt mindenkinek tudnia kell, hogy az Országgyûlésben 2005. június 7-én az MSZP és az SZDSZ jelöltje közül kellett választani. A magyar jobboldal és értelmisége nem vállalta saját jelölt állítását, inkább az SZDSZ elõtt kapitulált.


A magyarországi parlamenti jobboldal és értelmisége megszûnt igazodási pont lenni.


Körömi Attila


független országgyûlési képviselõ


Budapest, 2005. június 9.








A bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak


Márton Áron írásából





A liberalizmus a filiszter világnézete. A francia forradalomból megszületett polgáré, aki nagyképû, fitogtatott tudálékossággal ránevelõdött arra, hogy az élet legnagyobb és mindig égetõ kérdéseit is közömbösen kezelje. Nem tagadja feltétlenül a túlvilágot, de nem is törõdik vele. Lehet, hogy van Isten, de a vallás szerinte magánügy, s az életet az állam is és az egyes ember is minden valláserkölcsi kötöttségtõl függetlenül rendezheti be. Legnagyobb érték szemében a független emberi ész. Az igazságot az állapítja meg s nem a valóság, az erkölcsöket a korlátlan szabadság szabályozza és nem isteni normák.


Eredmény: polgári házasságával törvényhozás útján kikezdte, kettõs normájával, nyers erotikába fulladt irodalmával, mûvészetével pedig teljesen szétdúlta a társadalom alapegységét, a családot; gazdasági téren hirdetett és alkalmazott szabadversenyével meghízlalta az élelmesek kis csoportját és a technikai fejlõdés szédítõ fokán megszégyenítõ nyomorba nyomta a túlnyomó többséget; jogi elméletével a társadalmak élére állított minden ügyek korlátlan hatalmú intézésére egy hazug, bõbeszédû, s rendesen érdekszövetkezetek és nem a nép akaratából összeálló tehetetlen parlamentet. Azaz megteremtette, világra hozta a bõrünk egész felületén és lelkünk legbensõ mélyén is égetõ fájdalommal szenvedett átkos, kilátástalan mai életet.


A bolsevizmus édes gyermeke a liberalizmusnak. Marx és Lenin a legkövetkezetesebb liberálisok. Nem álltak meg félúton, a liberális tételekbõl lehozták a legvégsõ következtetéseket. Kant még annyit mondott, hogy az Isten létét nem lehet bizonyítani, Marx már biztosan hirdeti, hogy nincs.


A liberális parlamentek sürgõs teendõként hajszolták keresztül a házastársak elválását magkönnyítõ törvényeket, s az orosz kódexben ma a házastársi viszony elõ sem fordul, Lunascharszky népbiztos pedig annak idején dicsekedve közölte, hogy a megvolt családokból is egyedül az urali bányamunkásság körében 50.000-et sikerült "leépíteni". A tõke a liberális parlamentek mellett, sõt azokon keresztül úgy hasznáta ki az ország népét, ahogy akarta, a tanácsköztársaság államkapitalizmusa pedig egy elméleti gazdasági rendszer esztelen erõszakolásával támaszt éhínséget, s a megindult éhes tömegeket lovasdandárokkal, vagy biztosabban ölõ gázzal ezer számra kegyetlenül küldi a halálba.


(Erdélyi Iskola, 1933-34/5-6. sz.)








Dávid Ibolya az MDF politikai hitvallását hallotta ki Sólyom László beszédébõl (hirado.hu/MTI)


2006. január 1.





Dávid Ibolya a köztársasági elnök újévi beszédében a Magyar Demokrata Fórum (MDF) politikai hitvallását hallotta vissza.





Dávid Ibolya a Magyar Demokrata Fórum (MDF) politikai hitvallását hallotta vissza a köztársasági elnök újévi beszédében. Az MDF elnöke az MTI-nek vasárnap azt hangsúlyozta, hogy Sólyom László elsõsorban a két nagy párthoz szólt.





"Reális és aktuális beszéd volt, a köztársasági elnök úr minden szavával egyetértek" - jegyezte meg Dávid Ibolya, aki szerint fontos, hogy azok is értsék, akikhez leginkább szólt, a két nagy párt. A kisebbik ellenzéki párt vezetõje szerint ez azért fontos, hogy ne milliárdos, óriás kampányok, netán hadjáratok uralják a választás évét teljesíthetetlen ígéretekkel és lejárató kampánnyal. Hanem ciklusokat átívelõ programokkal igaz és valós jövõkép vázolásával, meggyõzéssel és érveléssel segítsék a választópolgárokat, és rajtuk keresztül a nemzet felemelkedését.





"A Magyar Demokrata Fórum úgy vesz részt a kampányban, ahogy azt a köztársasági elnök kívánalomként megfogalmazta, felelõsen, õszintén a Normális Magyarországért programmal" - hangoztatta Dávid Ibolya.








"Így készülünk szelíd háborúra, mindig magunkért, soha mások ellen,


Sót párolunk és vásznakat szövünk, s míg kisebbítnek, lassan megnövünk."


Dsida Jenõ FRONT A nemzeti ellenállás lapja Ne csak beszélj, cselekedj is!








A magyarok nagy részét hidegen hagyó országgyûlés 185 képviselõje megválasztotta a köztársasági elnököt, akit a nép elõl eldugva 50 kiválasztott jelenlétében beiktattak.


Hiller csalódott - az MDF perel - Áder rendelkezésre áll - Mádl szerint a jelölt rászolgált a bizalomra - az SZDSZ örült - Szili gratulált - Gyurcsány szerint Sólyom méltó utóda Göncznek és Mádlnak - a liberálisok röhögnek - az MNF ellentüntetett - Orbán szerint az emberek jelöltje gyõzött. Milyen embereké?





A Magyar Nemzeti Front nagyszámú rendõri jelenlét mellett tüntetett Sólyom László beiktatása ellen.





A végrehajtó bizottság "átkozott névtelensége" persze nem maradt megfejtetlen. A VB két hónapig próbálta tartani a titkot, de májusban színt kellett vallania, addigra szinte az összes álnevet megfejtették...


Ha például májusban a tanács ülésén elhangzott: "Javasoljuk Zinovjev és Kamenyev elvtársakat!", akkor a terembol bekiabáltak. "Mondják meg a valódi nevüket" ...A nevek eltitkolása nem fért az akkori egyszerû ember eszébe: neveiket csak a tolvajok rejtik el vagy cserélik ki. ...Hiszen így a közembereknek nincs lehetõségük megtudni és kitalálni, kik is az új vezetõi.


A. I. Szolzsenyicin Együtt II. Oroszok és zsidók a Szovjetunióban








Szõnyi Bartalos Mária véleményébõl (gondola.hu fórumából):





Igen, sokan hiányolták a magyar zászlót Sólyom beszéde mellõl. Jogosan. A Magyar Köztársasági Elnõk ünnepi beszéde magyar szimbólum nélkül olyan, mint Magyarország magyarok nélkül.


Amennyiben a jogi részét nézzük, ez a szokásjog körébe is tartozik. Felmerült bennem kérdés:


1. Tessék mondani! Kinek az ötlete volt, hogy ne legyen zászló?


2. Ne tessék mondani, hogy a jelenlegi Köztársasági Elnök ötlete volt, mert nem hiszem el!


3. S ha mégis olyan nyuszi, hogy magára vállalja, akkor mondjon le.


Ugyanis minden nemzetnek megvan a maga szimbóluma, amit nem vehet el tõle még a TÕKE sem.





A nemzeti szimbólumokat nem pótolta a "jelbeszélõ" vagy a bizományi áruházba való könyvszekrény "szelet"



MEGDÖBBENVE!



A délvidéki Magyar Polgári Szövetség megdöbbenve vette tudomásul, hogy Magyarország köztársasági elnöke - saját hivatalának közleményébõl olvashatóan - szándékosan úgy mondta el újévi köszöntõjét, hogy ne legyen mellette a magyar zászló.



Az újesztendõ az egyén, a népek, és a nemzetek számára az újult erõvel való feltöltõdést jelenti. Mindenkinek szüksége van erre az új energiára, ezért január elsejét a nemzeti himnusz eléneklésével kezdjük, mert minden kezdet egyben a nemzet ünnepe is.



Mi, a saját õshonos szülõföldünkön is hontalan emberek, akiket senki be nem fogad, akiken senki nem akar segíteni, akiket még az édesanya is megtagad, nem mondunk ítéletet - nem is mondhatunk egy "másik" ország elsõ embere felett -, csak mérhetetlen szomorúság költözött a lelkünkbe.



Ideje belátni, magára maradt a magyar nemzet, és csak annyit fogunk elérni, amennyit segítség nélkül is képesek leszünk megvalósítani. December 5-én a földet is kifordították a sarkából, csakhogy ne sikerüljön egybekovácsolni a nemzetet. Az elcsatolt magyarság akkor is, és most is csak annyit kért, hogy ha már segíteni nem akarnak, akkor legalább ne akadályozzanak bennünket a már amúgy is igazságtalan, és kilátástalan küzdelmünkben. Nem csupán egy politikai játszmát játszunk, amelyben 1:0 a gyõztes javára, ha veszítünk, mert számunkra az ellenfél gyõzelme a véget jelenti. Nem lesz újabb esély.



Ezért mindössze arra kérünk minden magyarországi politikust, hogy ne játsszon az életünkkel, még a nemzeti szimbólumok szintjén sem.



Rácz Szabó László

a délvidéki Magyar Polgári Szövetség elnöke





Gondolatok a zászlóról.



A magyarországi köztársasági elnök zászlót mellõzõ viselkedése mélységesen elszomorít, ha arra gondolok, hogy Trianon óta a Kárpát-medencében, de fõleg az elszakított területeken hányszor érte megaláztatás és atrocitás honfitársainkat, amikor kiderült, hogy titokban egy nemzeti színû szalag-darabkát õriznek. Szerintem Sólyom László viselkedése így kegyeletsértõ a fenti meghurcoltatásban részesült, és azóta elhunyt, valamennyi - hazáját és nemzeti szimbólumait tisztelõ - magyar iránt.



Ezt a viselkedést a magyarság nem érdemelte meg. Az államfõ magatartása viszont egyenes folytatása az 1990. június 4-i trianoni egyperces parlamenti megemlékezéssel szemben történt tûntetõ kivonulásnak.



Nemzeti zászló ügyben Sólyom László és politikai-szellemi elv-társaival szemben én Ariel Sharonnal értek egyet, akinek a Herald Tribune-ben megjelent szavait 2001. február 10-én a Magyar Nemzet idézte:



"Fel kell vonnunk a cionista zászlót" - mondta Saron kocsijában utazva mobiltelefonjáról William Safire-nak, a New York Times konzervatív, Izrael-barát kolumnistájának, akinek cikke a globális lapban olvasható.



Az ok: "újraéleszteni a nemzeti büszkeséget és ösztönözni a kivándorlást Izraelbe."



Okos Márton választópolgár,



aki társával 1989. nyarán a romániai falurombolás ellen tiltakozva a magyar nemzeti lobogóval gyalogolt el Budapesttõl Párizsig.





Idegen nyelven, a sivatagból, mobiltelefonon



Gratulálok Sólyom Lászlónak!



Bebizonyította, hogy nem akar a magyar érzelmeken lovagolni.

Nem fontos neki, hogy a magyar zászló Újévkor Budapesten lobogjon.

Nem fontos számára, hogy a Jóistent emlegesse mint magyar államfõ.

És egyáltalán nem tudom miért beszélt, hisz szónoklatának értéke nulla volt.

Gratulálok neki és arra kérem õt, hogyha ilyen silány üzenetei vannak, legközelebb inkább hallgasson. Ne zavarja meg a rendes, csendes, jómagyar emberek tartalmas ünneplését.

Vagy menjen el a fõvárosból egy messzi földrészre és mondjon köszöntõt mobiltelefonon.

Akkor nem kell zászlót tûznie és egyéb ilyen magyar jelképet.



Csíki Sándor, Nyárádszereda



N Y I L T L E V É L
a magyarországi magyarokat (polgárokat) képviselõ személyeknek

A Zászló, a Haza, fogalom. Fogalom, amely az emberiség történelmi formálásában alakult ki. A népek közösségekbe alakulva törzsekké, majd nemzetekké alakultak. Hogy valamivel jelöljék hovatartozásukat, jelképeket hoztak létre és hogy azt felismerhessék, barátok vagy ellenségek egyaránt, szövetdarabokra, állatbõrökre festették, melyet rúdra erõsítettek, hogy az távolról is megfigyelhetõ legyen. Késõbb, az idõk multával, amikor a törzsek államformát alkottak, határokkal megjelölve a területüket, zászlót, címert hoztak létre, amely ezt az államot jelképezte. A társadalom alakulása során, a rangosabb családok, vártulajdonosok, nemesek megalkották a saját jelvényüket, címerüket, zászlójukat, amelyeket az ottlakó jobbágyak, majd polgárok magukénak tekintették és használták is. Hogy mennyire tekintették magukénak, arra nagyon sok példa van. A háborúban, a legféltettebb ereklye a Zászló volt. Annak elvesztése a csata kimenetelét jelezte.
Gondoljunk csak vissza Nándorfehérvárra, Dugonics Tituszra, aki magával rántotta a mélybe a vár fokára igyekvõ törököt, aki a lófarkas zászlót szándékozott kitûzni, amely a csata kimenetelét jelezte volna. Olvassunk bele Petõfi verseibe: megtalálhatjuk a Vén Zászlóvivõt. Vagy talán jusson eszünkbe - többek között, Rákóczi Zászlaja, annak felirata -PRO PATRIA ET LIBERTATE. Jusson az is eszünkbe, hogy ezekért a "fogalmakért" megkülönböztetés nélkül készek voltak életüket áldozni, úgy a nemesek, mint a jobbágyak vagy az akkori értelmiség, minden kényszer nélkül. És jusson eszünkbe -többek között- a kétszeres Trianon! Amikor népünket feldarabolták, megalázták. Amikor a HAZA szó fogalma, nem a lakóhelyet jelölte meg a tudatban, hanem a HAZÁT, MAGYARORSZÁGOT. Sajnos, a második, majd a harmadik Trianon (december 5.) a földrajzi Magyarországot és annak népének egy jelentõs részét, nem tekinthette HAZÁJÁNAK, mert onnan kirekesztették.
A kirekesztõk, szellemileg arra utaltak bennünket, kirekesztetteket, hogy a lakóhelyünket, szülõföldünket tekintsük Hazánknak. Azt a szülõföldet, melynek törvényhozói hadba szólították az ott (itt) élõ magyarokat a szétesõ Jugoszlávia népei ellen, ahol magyarok is éltek. EZT TEKINTSÜK HAZÁNKNAK, ENNEK ZÁSZLAJA ALATT ÁLDOZZUK ÉLETÜNKET? Ezért mi, kirekesztettek, a magyarok zászlaját, a magyarok szent koronáját tekintjük Hazánknak, Nem Magyar állam vagy netán holmiféle tartomány zászlaját, hanem a magyar népnek a zászlaját és a szent koronát. Az 1956 bebizonyította, hogy a magyar nép az akkori magyar állam zászlajából kiégette, kiiktatta a jövevény jeleket, kitartva a sajátja mellett.
Mi kérjük, követeljük Magyarország, a MAGYAR NÉP képviselõit, hogy szívünkbõl ne égessék ki a Haza az Anyaország fogalmát, Ha MI, elszakított, kisebbségben élõk, Magyarországról kirekesztett magyarok, ki merjük tûzni a magyar nép zászlaját, ezt, legalább értünk, meg azokért a neves és névtelen hõsökért, akik a történelem folyamán életüket áldozták a HONÉRT, ÖNÖK IS tûzzék ki a magyarság zászlaját és a szent koronát továbbra is a parlamentben tartsák.

Újvidék, 2006-01-04
Papp Ferenc
A Nagy Sándor Mûemlékvédõ és Hagyományápoló
Egyesület elnöke