Két héttel a parlamenti választások után ismét az urnák elé fáradhat 30 millió lengyel választópolgár. Ezúttal az elnöki palota a tét, és az, hogy dupláznak-e a Kaczynski-ikrek.
Kwasniewski öröksége
Az eddigi elnök, Aleksander Kwasniewski két ötéves ciklus letelte után ugyan már nem indulhat újra, de mégis érdemes õt megemlíteni, mert voltaképpen õ definiálta a lengyel köztársasági elnök szerepét. 1995-ben még sokan idegenkedtek, amikor posztkommunista létére aránylag simán verte a legendás Lech Wa3esá-t, ám alig néhány éven belül kiegyensúlyozott, nyugodt stílusával Lengyelország legnépszerûbb politikusává vált, akit csak a radikális jobboldal nem volt sosem képes elfogadni. Külföldön az õ nevével hozzák összefüggésbe Lengyelország NATO- és EU-integrációját, de legnagyobb diplomáciai sikere az ukrán válság idején betöltött konstruktív szerepe volt, ami mellesleg alaposan kibõvítette az EU befolyását a térségben.
Kwasniewski árnyéka még sokáig fog tehát az új elnök felett lebegni. Ennek ellenére a lengyeleknek nincs lehetõségük arra, hogy a teljes folytonosságot válasszák: a néhány hónapja még komoly esélyesnek számító baloldali jelölt, W3odzimierz Cimoszewicz különbözõ ködös pénzügyek miatt kénytelen volt kiszállni a ringbõl. Egy másik - jóval esélytelenebb - jelölt két hete autóbalesetben életét vesztette, ezért már csak 12 politikus verseng vasárnap az államfõi posztért. Ha minden a papírforma szerint alakul, akkor egyikük sem fog abszolút többséget szerezni, és csupán a két hét múlva esedékes második fordulón dõl majd el, hogy ki képviselheti Lengyelországot a nemzetközi porondon az elkövetkezõ öt évben.
Nem csak stílusbeli különbségek
Minden valószínûség szerint Lech Kaczynski, a parlamenti választásokon gyõztes Jog és Igazságosság (PiS), és Donald Tusk, a liberális-konzervatív Polgári Platform (PO) jelöltje jut majd tovább, így megismétlõdik a két héttel ezelõtti bizarr párharc, hogy komolyan vehetõ baloldali ellenfél hiányában a leendõ koalíciós partnerek versengenek egymással a gyõzelemért. Az elnökválasztásoknak mégis komoly a tétje, most fog ugyanis eldõlni, hogy a Kaczynski-ikrek valódi mandátumot kapnak-e egy radikális jobboldali fordulat végrehajtására, vagy inkább a két jobboldali erõ közötti egyensúly mellett teszik le a voksukat a lengyelek.
Valóban igen nagyok a különbségek a két jelölt között. Donald Tusk stílusa határozottan szerényebb és visszafogottabb; nála különösen fontos szerepet játszik az a motívum, amit mi árokbetemetésnek hívunk. Ezzel szemben a Kaczynski-ikrek éppen a - nagyon is kiszámított - polarizálásnak köszönhetik sikerüket. Legfõbb témáik a halálbüntetés visszaállítása, a volt párttagok eltiltása a politizálástól, a korrupció elleni harc, a melegek elutasítása, az állam - és az elnök - befolyásának növelése. Külön szerencséjük, hogy II. János Pál pápa halálának következtében hosszú stagnálás után ismét érezhetõen megerõsödött a katolicizmus szerepe a társadalomban.
Európa aggódik
Nem meglepõ, hogy ez európai fõvárosok politikai elitjei enyhén idegesen hunyorítanak most Varsó felé. Donald Tusk megválasztása esetén ugyan nem lenne miért aggódniuk, mert a PO jelöltje az európai integráció híve, azt azonban nehéz megmondani, hogy a külpolitikában egyáltalán nem járatos, de euroszkeptikus Kaczynski gyõzelme esetén mire lehetne számítani. Tény az, hogy a kampányban erõsen kihasználta a lengyelek sérelmekkel teli nemzeti öntudatát, fõleg, ami az oroszokat és a németeket illeti. Míg jelenleg Moszkvával amúgy is elég hûvös a viszony, egy erélyes stílusváltás komoly problémákat okozhatna a Varsó számára kulcsfontosságú lengyel-német viszonyban.
A most vasárnapi eredmény minden bizonnyal csak egy hangulatfelmérés lesz. Mostanáig Donald Tusk stabilan vezetett Lech Kaczynski elõtt a közvélemény-kutatásokban, de ez az elõny az utóbbi napokban alig néhány százaléknyira olvadt. A végsõ döntés két hét múlva esedékes, amikor külön érdekesség lesz, hogy Kaczynskiék mobilizálni tudják-e majd a még náluk is sokkal radikálisabb jobboldali szavazókat.
Kerpel-Fronius Ádám