2010. szeptember 12. - Emlékezetkieséssel küzdő Barátaim!

Hiába mondom apának, hogy ne felejtsünk el írni Nektek, hiszen várjátok, apa mindig kitalál valamit, ami miatt még mindig nyár van. Ha anyával kettesben maradunk, akkor apa általában dolgozóba megy, és olyan is van, hogy nem is alszik itthon. Aztán egyszer csak előkerül és én visítom, hogy: Apaaa! Apaaa! Ilyenkor azt mondja, hogy Tokaji írótábor, Fametsző művésztelep, Berekfürdő, riport. Ezek közül egyiknek sincs semmi értelme, de látom, hogy neki fontosak, különben nem hagyna itt, mert egyébként nagyon szeret hozzám bújni, viccelődni, csipkelődni. Már kénytelen voltam neki azt mondani, hogy ne hülyéskedjen és ne csipkelődjön mindig, mert én már ismerek komoly és nagy apukákat.

Mert azt tudnotok kell, hogy  már volt olyan is a nyáron, hogy én nem aludtam itthon. A Csillagszeműt kijártam és a Napraforgó még nem kezdődött. A szüleim erre azt mondják nincs óvoda, szünet van. Így először elvitt engem édesanya és édesapa nagymamához és nagypapához Császárszállás-Butykatelepre. Ez apa szerint tanyabokor. Van is sok bokor, málna, eper, paradicsom, uborka, krumpli. Szerintem nagyon izgultak anyáék, de én mondtam nekik, hogy jó lesz nekem itt, ne féljenek! Nagypapa és nagymama mindig játszik velem és soha nem mondja azt, hogy most dolgom van, mert a dolgukban benne vagyok én is. A legközepébe vagyok benne, mert nagyapával fára mászunk, gyümölcsöt szedünk, nagymama pedig úgy főz, hogy közben iskolát játszunk és órákat ad nekem. Éneket, számosakat, beszélgetőseket, rajzosat, kivágósat. Este pedig addig mesél nagymama, amíg el nem alszunk. És nem is mutatták, csak hallottam, hogy mondták, hogy azért elfáradtak bennem egy kicsit.  

Veresegyházon meg a legjobb barátnőmnél Kingánál olyan, mintha az utazások folytatódnának, úgy hogy maradunk. Mert velük voltunk a Székelyföldön, amit úgy is mondanak, apáék hogy Erdély és aztán velük mentünk országba, amit édesanya Horvátországnak hív. A tenger nekem olyan, hogy mindig mikor jókedvem van és indulunk valahová azt mondom: menjünk a tengerhez! Hát egyszer csak mentünk is és jó sokáig, de nagyon jó volt tudni, hogy KIngáék is jönnek, meg Enéh és Gyuri. Konkoly Gyuri bácsiék Veresről, aki Kinga apukája. Ő is vicces nagyon, de szigorú is tud lenni. Ha azonban apával letelepednek, nagyon tudnak beszélgetni. Meg kérdezgetik, hogy nem iszunk? Pedig nem is szomjasak, de mindig töltögetnek, amíg van. De néha koccinthatok velük, csak én nem szeretem a sört.

Úgy hívják a tengert, hogy Rogoznyica, és én ezt így ki is tudtam mondani egy kis gyakorlás után. Van egy sziget a parton és bár én a Dunát is, meg a Balatont is tengernek szoktam nevezni, ez igazi tenger. Sőt első nap a kitartó szélben akkora hullámok lettek, hogy csak úgy visítottam, amikor apa kezét markolva játszottuk, hogy átcsap felettünk a hullám a beton mólón. Olyankor aztán futottam. Kinga nem félt annyira tőle, de én csak második harmadik nap Enéh segítségével mertem nyakig belemerülni a vízbe, addig apa nyakában ültem, vagy az ölében és ha befelé kezdett menni, akkor én azt visítottam, hogy kifelé. Enéh azonban annyira komoly, és olyan jól bele lehet kapaszkodni, hogy vele hagytam el a cicilést is, amit édesanya szoptatásnak hív és vele hagytam el a félést is a víztől. Utána már apával és anyával is belementem nyakig. A tenger jó, ott mindig süt a nap, egész idő alatt fürdünk, napozunk, kicsit eszünk, sokat alszunk, esténként pedig mindenki a parton sétál, én táncolok, vagy éppen apa nyakában ülök. Olyan az, mint amikor mindig hétvége van, vagy mindig ünnep van, a felnőttek is tele vannak jósággal.  Azonban a tengertől is el kell búcsúzni, és csak az esik jól, hogy amikor már utoljára látom, jönnek az alagutak, amiket nagyon izgalmasnak tartok. A megállások, evések, beszélgetések az úton, és az is nagyon jó, amikor azt mondjuk: Itthon vagyunk. Édesanya meg azt: szülői értekezlet lesz az óvodában. És azóta már Kinga iskolába jár és nem is láttam, én viszont hamar végzek a Napraforgóval, járok egy kicsit is iskolába és egyetemes leszek és angolul fogok énekelni.

Nem lesz soká, meglátjátok. De addig a tenger legyen veletek!
Tenger nagy napsütés, meg olyan mindenféle jó, mint a fagyi, a víz, meg a barnaság, ami még édesanya és édesapa szerint van rajtam.
Maradok óvodásan is:
Stefánia Irma, aki azt játssza, hogy ő egy anyuka és a kicsijére vigyáz