2011. április 20. -  A Liszt városai című sorozat második része a zeneszerző szülőhelyét, Doborjánt és az első nyilvános fellépés helyszínét, Sopront járta végig. A mezőváros, Doborján mai hivatalos neve Raiding, Ausztriában, Burgenland tartományban található. Először 1425-ben említi az akkor még szláv nevű települést egy oklevél, később az Esterházy uradalomhoz tartozott. Itt található Liszt Ferenc szülőháza, amelyet ma inkább kúriának mondanánk, a maga korában azonban egyszerű falusi háznak számított. A falon német és magyar nyelvű emléktábla, utóbbit még a zeneszerző életében, az ő hozzájárulásával és jelenlétében lepleztek le, a házban található múzeum berendezését pedig igyekeztek úgy visszaállítani, ahogyan az a XIX. század elején kinézhetett. 1967-ben Doborjánban Liszt emlékére szobrot is állítottak.

Liszt Ferenc 1811. október 22-én látta meg a napvilágot a Sopron vármegyei kis faluban, s másnap a lóki templomban keresztelték meg. A keresztelőmedence egy kis kiállítás részeként ma is megtalálható a templomban. 1811-et különleges évnek tartották, hónapokon át egy üstökös fénycsóvája volt látható az égen, melynek különös jelentőséget tulajdonítottak. Egy cigányasszony azt jósolta Liszt Ferenc édesanyjának, hogy zsenit, nagy embert fog szülni. Egy, a templomban található festmény ezt a legendát is megörökíti. Liszt édesapja, Ádám naplóbejegyzésében pedig az olvasható, hogy gyermeke jó időben és kitűnő adottságokkal jött a világra, megvalósítja mindazt a zenében, amit neki nem sikerült, s fényes pályát fog befutni. Liszt Ádám, aki maga is nagyon jó muzsikus volt, az Esterházy hercegek hivatalnokaként dolgozott. Fia a doborjáni elemi iskolában kezdte tanulmányait. Származása mindig is az egyik legérzékenyebb pontja volt a kutatásnak. S bár a zeneszerző nem beszélte a nyelvet, magyarnak vallotta magát, s mindig magyar útlevéllel utazott.

Doborjántól mintegy húsz kilométerre van Sopron, ahol 1820 októberében az akkori tiszti kaszinóban a csodagyerek első nyilvános koncertjére sor került. A városban, melynek már a barokk korban is jelentős zenekultúrája volt, a kilenc éves fiú értő közönségre talált. Második hangversenyét 1840-ben tartotta itt, ebben az évben a város tiszteletbeli polgárává is választotta.
Doborjánban és Sopronban Lánczi Ágnest, a sorozat szerkesztőjét Taschner Tamás, a Liszt Ferenc Kulturális Egyesület alapító tagja, Eckhardt Mária zenetörténész és Kuzsner Péter orgonaművész, a Liszt Ferenc Társaság soproni tagozatának elnöke kalauzolta végig.