2014. december 7 . - Kínában tényként kezelik a hun-magyar rokonságot, és ápolni igyekeznek emlékét. A hatalmas ország északi részén, Tungvancsengben nemzeti parkot hoznak létre, a kutatók szerint ugyanis itt volt a déli hunok fővárosa. A hun kultúrát most szeretnék felterjeszteni a világörökségi címre, és azt is szeretnék, ha a magyarok tömegesen zarándokolnának el az ősi romokhoz.

Napjainkban még nem könnyű eljutni a déli hunok Kínában fekvő egykori fővárosának, Tungvancsengnek (Tongwancheng) a romjaihoz, Senhszi (Shaanxi ) tartomány e vidékén egyelőre nem jelzik táblák, hogy a valaha nagyhírű nomád nép egyetlen fellelhető településéről van szó.

Tahszia hun királyság fővárosát Ho-lian Po-po (Helian Bobo 407-425) hsziungnu (ázsiai hun) császár építtette, csaknem húszezer négyzetkilométeres területen. Az 1600 éve alapított várost agyagból és főzött rizsből készült fehér téglás fal vette körül. Lakói az Észak-Kína mellett Ázsia több más részén, valamint Európában is megfordult nomád törzsből kerültek ki. A korabeli leírások szerint a falon belüli épületek fából készültek, de ezeknek mára teljességgel nyomuk veszett. A falakon túl egykor és most is a széles puszta terül el. A történészek szerint 431 körül a városban és környékén mintegy 40 ezer hun nomád és han (kínai) pásztor élt, a falakon belül, állítólag soha nem lakott több tízezer embernél.

A hunok a VII-VIII. századig éltek Tungvancseng térségében, majd továbbálltak, de a város megmaradt lakott településnek, ezután még évszázadokig még fel-feltűnik a történelmi krónikák oldalain, de a XV. század elejétől már nem említik.

Tungvancsengre a XIX. században nyugati utazók figyeltek fel ismét, majd az elsivatagosodás által veszélyeztetett, egyre romosabbá váló területet 1996-ban kormányszintű védettség alá helyezték. A 2000-es években pedig hangos gondolkodás indult a régió szakembereinek körében arról, fel kellene mérni, mi az, ami még megvan, és gondoskodni a pusztuló emlékek megőrzéséről.

Ezt követően a térség fejlesztéséért felelős vezetők – miután több konferenciát is tartottak külföldi, köztük magyar szakértőkkel – arról kezdtek el beszélni, hogy a nemzeti örökség parkját hoznák létre a területen. Bejelentették, hogy egy földalatti múzeumot is építenének, amelynek a projekt többi elemével együtt elsősorban az a célja, hogy bővítse a majdani látogatók történelmi ismereteit.

A park várhatóan öt éven át épül szigorú szabványok szerint. A helyiek azt szeretnék, ha idővel a hun kultúra világon egyedülálló módon fennmaradt építészeti öröksége felkerülhetne a világörökségek listájára is.

Tavaly nyáron az 1600. évfordulóhoz kapcsolódó szakmai konferencián Tungvancsengben járt Obrusánszky Borbála történész, keletkutató is, aki egyébként korábban már többször is megfordult a térségben. A magyar orientalista akkor azt nyilatkozta, a tartományi illetékesek kifejezték: szeretnék, ha a déli hunok kínai fővárosa, utalva a feltételezett rokonságra, a magyarok zarándokhelyévé válna.