Győr, 1916. november 23. - Minden megpróbáltatásra és gyászra megedzett lélekkel fogadta a vérig és halálig hű, lovagias, lojális ezeréves Magyarország a fájdalmas hírt:

Őfelsége, apostoli királyunk, I. Ferenc József november 21-én este 9 órakor a Schőnbrunn-kastélyban csendesen elhalálozott.                                                
Leesett a mi fejünk koronája.
Úgy élt és uralkodott felettünk galambősz felével, mint Mózesünk, akitől vettük megújult hazánkat, új törvényeinket, felfrissült kultúránkat, újult szabadságunkat, a szebb, gazdagabb teljesség minden ígéretével.
Nemzetünk kulturális és gazdasági fejlődése hatvannyolc évi uralkodása alatt soha nem ismert óriásléptekkel haladt előre. A magyar irodalom, a művészetek, a tudomány, békés kormányzása alatt ezer és ezer otthont és tűzhelyet épített magának s a magyar nemzet független egyénisége, kulturális és politikai szempontból is egyre plasztikusabban kezdett kialakulni, mint ahogyan a nagy mesterek keze alatt a karrarai márványtömbből kibontakozik a szabadság eszményi symboluma.
A háború vérzivatarait erős lélekkel szenvedte velünk együtt. Az övé volt ebben is a legnagyobb fájdalom és gond, az övé volt a háború első elesettje, a boldogult trónörökös, az övéi voltak annak első árvái, azonkívül érezte és szenvedte nemzetünk minden tagjának szenvedéseit, fáradalmait, amelyek iránt élénk figyelmét elárulta sok elismerő, magas leiratával, amelyekben ma a harcmező vérben, sárban, fagyban kitűrő hőseit, holnap a front mögött, nélkülözésben gyászban, árvaságban,  kettőzött keresztviselésben kitartókat öleli atyai szívére s mint egy nagy családú, szent pátriárka könnyes szemmel adja áldását az Isten nevében hű nemzetére.
A magyar nemzet vérrel megpecsételt hűségét politikailag is tüntető elismeréssel honorálta, amidőn 1915 őszén Schőnbrunnban a magyar katonát és hadviselő anyagi erőt bőségesen szállító magyar törvényhatóságokat a kilobogózott
császárvároson átvezetett diadalmi felvonulás után fogadta és a dicséret bókjaival halmozta el. Utána következett a zászló- és címerkérdés megoldása császári és királyi parancsban s ez a rendezés abban állt, hogy a hadseregnél a külügyi képviseleteknél ezentúl nem a feketesárga és kétfejű sas, hanem az osztrák állam jelvényei mellé egyenrangúnak helyezett magyar színek és címer lesznek az osztrák-magyar monarkia közös jelvényei.
Meghalt ez a jóságos, békés, atyái indulatú uralkodó. Sírjába örökké virrasztó kegyeletes emlékezésünk kíséri és azáltal igyekszünk magunkat az isteni Gondviselés új kedvezésére érdemessé tenni, hogy kérjük Istent, aki által a királyok egyedül országlanak, elhunyt apostoli királyunknak milliók boldogságáért viselt töviskoronáját cserélje fel az őrök élet koronájával, hiszen jó harcot harcolt, pályafutását bevégezte, hitét megtartotta és úgy uralkodott, mint aki tudja, hogy az élet után számot kell adni a rábízott hatalomtól.

Ferenc József király élete.

A történelem folyamatossága
I. Ferienc József 68 évi uralkodása a magyar nemzet történetében oly korszakalkotó nagy eseményeket jelent, amelyek nemzeti történelmünk lapjain mindig tekintélyes helyet követelnek maguknak. Szent Istvián  (1001-1038)  első apostoli királyunk óta a megszakítatlan sorrendben elhunyt királyunk az 57-ik. Az isteni gondviselés különös kedvezésénél fogva ő volt eddig a leghosszabb ideig uralkodó magyar király. Szent István 38, III. Béla 23, II. Endre 30, IV. Béla 35, Károly Róbert 34, Nagy Lajos 40, Zsigmond 50, Hollós Mátyás 32, II. Ulászló 26, Rudolf 32, I. Lipót 48, III. Károly 19, Mária Terézia 40, I. Ferenc 42 évig uralkodott.
Természetes, hogy 68 esztendő királyi és császári trónon, nagy idők miliőjében kiváló uralkodói erények mellett nem múlik el nyomtalanul a történelemben.
A francia, napóleoni háborúk leverése után középeurópa uralkodói és az orosz cár védelmi szövetségre léptek (szent szövetség 1815), hogy a szuronyok hatalmával minden szabad mozgalomnak útját állják.
A magyar alkotmányos élet is sínylette e szövetség nyomását. I. Ferenc királyunk, aki az első osztrák császár volt (1804.), a napoleoni háborúkban látta a magyar nemzet legmesszebbmenő áldozatait, látta, hogy a nemzet a Győrig előrenyomuló Napóleon csábításai dacára hű maradt az uralkodóházhoz, mégsem merte összehívni az országgyűlést 12 éven át, nehogy az emberi jogok, a szabadság, egyenlőség, testvériség eszméi tisztultabb formában is szóhoz jussanak a nemzet parlamentjében.
Széchényi István gróf föllépése (1825), majd Kossuth Lajos és más nagy magyarok agitációja fölrázta a nemzetet s megérlelte az 1848-iki népképviseleti alkotmányt felelős parlamentáris miniszteriummal, az április 11-iki törvényeket, amelyek kimondják a közteherviselést, az uniót Erdéllyel, eltörlik az ősiséget, a dézsmát, a robotot, az uriszéket, a törvény előtt való  egyenlőséget.
Ezzel Magyarország a legelőrehaladottabb nemzetek sorába lépett.
A bécsi kormány hatalmon levő emberei, irigykedve nézték a magyar nemzetnek a versenyben való előretörtetését, lehetetlenné tették a kormány tagjainak a királlyal, V. Ferdinánddal való személyes érintkezését, föllázították nemzetiségeket, lemondásra kényszerítették nemcsak a kormányt, hanem V. Ferdinánd királyt is és a nemzetet önvédelmi és szabadságharcba kergették bele.
Ily körülmények közt vette át Ausztria és Magyarország trónját Ferenc József, V. Ferdinánd unokaöccse.
I. Ferenc József, V. Ferdinánd testvér-öccsének, Ferenc Károly főhercegnek és Zsófia bajor hercegnőnek legidősebb fia, született Schőnbrunnban 1830. augusztus 18-án. V. Ferdinánd gyermektelen volt. A prezumtiv trónörökös tanítói közt találjuk Rauschert, a későbbi bécsi érseket, Hauslab tábornokot, Gáspár ezredest, Lichtenfels jogtudóst, de fő kép Bombelles Henrik grófot. Nemcsak a világnyelveket, de majdnem minden nemzetiségünk nyelvét elsajátította. 1845-ben fordult meg először Magyarországon, de a magyar nemzet csak 1847-ben ismerte meg, amidőn István főispáni installációján mint beiktató királyi biztos vett részt.
Kossuth 1848. márc. 3-iki beszédében lelkesen üdvözölte őt. 1848 tavaszán részt vett, az olasz háborúban Radeczky oldalán; Kossuth V. Ferdinánd gyengülésére való tekintettel sürgette, hogy Ferenc József vegye át az uralkodást Magyarországon, de a gondolatot a kamarilla elorozta és a magyar állami önállóság megbuktatására és az abszolút uralom biztosítására használta ki. A magyar országgyűlés a trónváltozást, mint törvénytelent nem Vette tudomásul. Az új uralkodó feloszlatta a magyar országgyűlést. A küzdelem mindkét részről megindult. 1849. márc. 4-én kihirdették az osztatlan birodalomra oktrojált alkotmányt, amely Magyarországot kitörölte a független államok sorából. Erre következett Kossuth április hó 14-iki trónfosztó nyilatkozata. I. Miklós cár segítségével leverték a magyar szabadságharcot, Haynau elvégezte a megtorlást az ostromállapotba helyezett Magyarországon. 1849-ben Radetzky leverte Piemontot, 1850-ben az olmützi szerződés megalázta Poroszországot. Bach a márciusi alkotmányt félretéve elkezdte az intenziv centralizáló és elnémetesitő munkát. Midőn azonban Ausztria a krimi háborúban cserbenhagyta Oroszországot s az osztrák diplomatákat más kudarcok is értek, az ellentállás megerősödött. A rossz politika az uralkodó népszerűségének is ártott (Libényi János merénylete 1853. febr. 18.). 1852-ben volt Magyarországon a császár első utazása. E sivár korba esik az uralkodó házassága Erzsébet bajor hercegnővel (1854) és a villafrancai béke. Mostantól kezdve az uralkodó az alkotmányok visszaállításával foglalkozott. Az 1860 okt. 20. diploma még csak belügyi autonómiát ad Magyarországnak. 1860-66-ig Schmerling ismét a német Bund megteremtésén dolgozik függetlenségünk kárára.  Bukása után előtérbe nyomult a magyar kérdés. 1865-ben a király összehívja a magyar országgyűlést, megindultak a kiegyezési tárgyalások, a király a magyar felelős kormányt kinevezte, az 1848. törvényeket helyreállította. 1867. jun. 8-án I. Ferenc Józsefet felséges nejével együtt a budai koronázó templomban Esztergom prímása megkoronázta.
Ezek a tények, Erzsébet királyné páratlan népszerűsége, a koronázási ajándéknak az 1848-as honvédek részére való felajánlása, a jun. 9-én kiadott általános amnesztia még fokozták a magyar nemzet lelkesedését a királyi pár iránt.
A dualisztikus monarkia Ferenc József király legfontosabb teljesítménye. Az új rendszer első teherpróbája a német-francia háború, a balkáni politika eredményei, a középeurópai szövetségben és most a világháborúban elért sikerek.

Bosznia-Hercegovina megszállása. A hármas-szövetség.
Uralkodása alatt a kettős monarchia külpolitikája a 70-es évek végén erőteljes és a réginél sokkal öntudatosabb lett. Megrázkódtatás nélkül hajtotta végre Bosznia és Hercegovina katonai megszállását 1878-ban. A szövetséghez 1883-ban Olaszország is csatlakozott s ezzel megalakult a hármas szövetség, amely 1915-ig fennállott.
A hármas-szövetség egyik főbiztosítéka lett Európa békéjének s a három hatalom ércfalán sem a kettős monarchia köreit érintő pánszláv és alldeutsch, sem az olasz irridenta-izgatások nem voltak képesek rést ütni. A hármas-szövetség megizmosítása hárította el a monarchiától a 1887-88-iki orosz háború veszedelmét is. A külső politika szilárd irányához hasonló belső megerősödésen ment át Magyarország is egészen 1900-ig, míg a katonai kérdés azt is új meg új válságokba sodorta.

Császári jubileum.
Az okkupáció után következő három évtized alatt Ausztria sok belső válságon ment át. A németek és csehek versengése sorban megbuktatta a Windischgrätz-, Badeni-, Gautsch-, Thun-, Clary- és Körber-miniszteriumokat, e válságok azonban soha nem érintették az uralkodó személyét, Ausztria népei mindenkor a mély tisztelet és ragaszkodás érzelmeivel tekintettek föl a császárok fenkölt személyeire. Élénk bizonysága annak az 1898. december 2-án Ausztriában megtartott 50 éves császár-jubileum megünneplése, a mely megmutatta, hogy Ausztria centrifugális nemzetiségei közepette a császár presztízse semmi fogyatkozást nem szenvedett.

Egyházpolitikai törvények
A liberális éra Magyarországon is felszínre dobta az egyházpolitikai törvényeket. A Wekerle-kormány a parlamentben keresztül is erőltette a javaslatokat, azonban őfelsége és a főrendiház nem fogadta szimpátiával az Egyházat sértő új törvénytervezeteket s csak liberális sakk-huzásokkal s főleg a 48-as politikával való ijesztgetéssel lehetett kieszközölni, hogy Őfelsége 1894-ben az egyházpolitikai törvényekhez nagy nehezen beleegyezését adta.

A magyar millenium.
A hódolat és ragaszkodás érzelmeit fokozott mértékben érezte I. Ferenc József a magyar nemzet részéről 1896-ban, ezer éves állami fennállásának jubileumán. Király és nemzet egybeforrva ünnepelte ezt a nevezetes dátumot. A koronázó templomban Vaszary bibornok, a képviselőházban Szilágyi Dezső házelnök üdvözölte a királyt, aki ez alkalommal Szózatot intézett a magyar nemzethez, amely szerint a király bizalommal néz a jövőbe, mert a magyar nemzet lángoló hazaszeretete, vitézsége és szívós kitartása az isteni Gondviselés segítségével mindig leküzdötte a veszélyeket s ezzel fényes tanúbizonyságát adta államfentartó képességének. A milleniumi nagy ünnepségek, melyeken a feledhetetlen Erzsébet királyné is részt vett, az országos kiállítás sikere, a király által adományozott tíz szobor s az általános lelkesedés mind tanúbizonysága volt a teljes harmóniának a nemzet és a király között, amelynek mintegy megpecsételése és hatalmas echója volt az a híres beszéd, amellyel II. Vilmos német császár 1897-iki budapesti látogatása alatt a királyt és a magyar nemzetet köszöntötte.

A nemzeti küzdelmek.
Az új század hajnalán súlyos gondok nehezedtek az uralkodó vállaira. – Ausztria nemzetiségeinek versengése teljesen fölborította az osztrák parlamentet s már csak a 14. paragrafus segítségével lehetett Ausztria népeit kormányozni. Ehhez járult az Ausztriában egyre erősödő Gross-Österreich német mozgalom, amely Magyarországon heves tiltakozásra talált s okozója lett a magyar függetlenségi párt obstrukciójának Széll Kálmán népszerű kormánya ellen. A chlopyi hadiparancs s később az ugrai levél látszólag éket vert a hazafias felfogás és a király személye közé, de a legilletékesebb helyen kijelentették, hogy az uralkodónak nem volt szándéka olyan magyarázatot adni a dolognak, mint amilyennel a magyar közvéleményben találkozott.  Ennek dacára megindult a nagy nemzeti küzdelem, amely 1905-ben a szabadelvű-párt bukásával s a koalíció kormányra jutásával végződött. A koalíció azonban nem bizonyult életképesnek s bukása után újra föllángoltak a harcok. S már előbb 1907-ben a király negyvenéves uralkodói jubileumát is csak hivatalos rideg ünnepséggel ünnepelték meg. Tisza István darabontjai, akik a parlamentben a nemzet kiváló ellenzéki vezéreit sem kímélték a személyi inzultusban, a közvéleményt teljesen ketté szakították s a katonai törvények erőszakos megszavaztatásával szinte a népforradalom örvényéhez juttatták. Az elkeseredett harcok, a horvát alkotmány felfüggesztése, a fenyegető keleti kérdés válsága idején az uralkodó magas kora miatt egyre jobban előtérbe lépett Ferenc Ferdinánd erőteljes egyénisége s a legnagyobb bizonytalanság a kettős monarchia jövője iránt mélységes aggodalommal töltötte el a lelkeket, amikor bekövetkezett a Sarajevói tragédia.

A király az eucharisztikus kongresszuson.
A mindenkör hithű és mélyen vallásos dinasztia a kettős monarchia válságos idején is örömmel fogadta azt a tervet, hogy az Eucharisztikus világkongresszus 1912-ben Bécsben tartassék. A király, az uralkodó ház s a kettős monarchia népei roppant fénnyel ülték meg a kongresszus napjait. A pápa követét, Van Rossum bíbornokot fejedelmi pompával fogadták. A világraszóló fényes felvonulás az esős idő dacára is tömöríteni tudta a két ország minden népét. Az Oltáriszentséget vivő díszkocsi után Őfelsége és a trónörökös levett főveggel kisérték a Legszentebbet.

A világháború.
A trónörökös-pár meggyilkolása után látni lehetett, hogy a háború elkerülhetetlen. Mikor a bűnös Szerbia az elégtételt kérő demarsunkat visszautasította, megtörtént a szakítás, majd a hadüzenet. Mélyen megindító volt az a manifesztum, amelyet akkor az agg uralkodó kiadott. »Leghőbb vágyam volt – mondja a megtört uralkodó – hogy Isten kegyelméből még hátralévő éveimet a béke műveinek szentelhessem s népeimet a háború áldozataitól és terheitől megóvhassam. A Gondviselés azonban másként határozott.« Kifejti az okokat, amelyek miatt a monarchia épségét fenyegető kihívások többé el tűrhetők nem voltak s így fejezi ki: »Ebben a komoly órában tudatában vagyok elhatározásom egész horderejének s a Mindenható előtti felelősségnek. Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam. Nyugodt lelkiismerettel lépek a kötelesség útjára. Bízom Ausztria és Magyarország önfeláldozó lelkesültséggel telt vitéz hadseregében. És bízom a Mindenhatóban, hogy fegyvereimnek adja a győzelmet.«                     
A világháború megindult és nem sejtett iszonyatok közt folyik immár harmadik éve. Az ősz uralkodó testben nem lehetett már küzdő serege között, de lelke mindig ott járt a csatatéren. Együtt örült a győzelmeken, együtt szomorkodott a balsikereken. A schőnbrunni kastély, nagy ablakánál ülve ki-kitekintett a távolba s nézte a futó felhőket. Most már elszállt a lelke a futó felhőkkel az örökkévalóságba. A fegyverek egy pillanatra elnémulnak. Magyarországon végig fut a hír: meghalt a király!   

A király halála.
A király 1908-ban is súlyos tüdőgyulladáson ment át. Most nov. 11-én jelent meg az első hivatalos jelentés a király hurutos bántalmairól. Ortner tanár és Kerzlár e hó 18-án a láz emelkedését jelentik. 20-án érzékeny gócbántalmak a jobbtüdőben. Kedden délután rosszabbodás állott be. A hőmérséklet emelkedett. Délelőtt meglátogatta leánya Mária Valeria főhercegnő és báró Burián külügyminiszter. Piffl bécsi érsek egyházmegyéjében imádságot rendel el a beteg uralkodóért. Kedden este új jelentés: a gócbántalom terjedelme növedett, az érverés lágyobb. Étvágy csekély. Láz rohamosan emelkedik. Ez az állapot láthatóan hanyatlott.
A király még hétfőn is államügyeket intézett el. Dolgozott mindhalálig.
Károly Ferenc József trónörökös ott volt a király halálos ágyánál.             
Valfrédi Bonzo pápai nuncius vasárnap megáldotta a királyt, kedden az udvari lelkész a haldoklók szentségeiben részesítette.
Kedden este 9 órakor az uralkodóház Bécsben időző tagja, az udvari méltóságok, báró Burián külügyminiszter, Körber miniszterelnök voltak jelen, midőn I. Ferenc József király meghalt. A holttestet kedden éjjel gyászmenetben a Hofburgba vitték, ahol felravatalozzák.

A gyászhír hatása Győrött.
Az éjszaka óráiban Győrré érkezett gyászhír csakhamar elterjedt a városban. Reggelre már a legszomorúbb gyász fekete pompája lengett alá a házak ormairól. Meghatódva, könnyes szemekkel vette mindenki a hírt, hogy meghalt a király. A hatóságok a nemzeti gyász mikéntjére nézve nem intézkedhettek eddig, mert felsőbb helyről egységes, az egész országra kiterjedő utasítást várnak. Azonban addig is mindenkinek tudnia kell a kötelességét. Azokon a napokon, amikor a legnagyobb magyar királyok egyikének halálhíre üli meg a szíveket, mindenünnen és mindenkitől, a legkomolyabb és legméltóságosabb gyászt várjuk.
Angyal Armand kir. tan. rendőrfőkapitány a kávéházak, nyilvános mulatóhelyek tulajdonosait felhívta, hogy a lesujtó országos gyászra való tekintettel – bár az tiltó rendelkezés nélkül is várható – a hivatalos gyász elrendeléséig is szüntessék be a hangos zenélést. A színházra vonatkozólag a színügyi bizottság részéről még nem történt intézkedés, de elvárjuk és reméljük, hogy e napon a magyar király halála fölötti gyászt a színház előadásának szünetelésével kifejezésre juttatja.