Budapest, 2016. február 4. - Hóman Bálint két világháború közötti történész, kultuszminiszter megítéléséről, politikai, kultúrpolitikai szerepéről és az antiszemitizmushoz való viszonyáról vitáztak az Akadémia jogtudományi intézetében Budapesten csütörtökön.

Ujváry Gábor történész, a Veritas Történetkutató Intézet munkatársa szerint Hóman Bálint jó kultúrpolitikus volt, e téren vállalható az öröksége, a nagypolitikába keveredve azonban voltak olyan intézkedései, melyeket joggal bíráltak akkor és most is. A vádak egy része azonban tárgyi tévedésekre épül.
A szakember úgy vélekedett: a magyarországi holokausztot nem belső folyamatok okozták, hanem a német megszállás. A zsidótörvények ellenére Európa szerte Magyarországon volt relatíve az egyik legjobb a zsidók helyzete a német megszállásig. A zsidótörvények ugyanakkor - melyeket Hóman Bálint a parlament és a kormány tagjaként megszavazott - kétségtelenül durván jogsértőek voltak.
Ujváry Gábor arra is felhívta a figyelmet: Hóman Bálint számára a zsidókérdés nem volt fontos, nem foglalkozott vele sokat. Ugyanakkor mentette a zsidókat, 1946-os népbírósági perében ezt számos tanú elmondta. Mindig csak arról van szó, hogy Hóman megszavazta a két zsidótörvényt, holott mérsékelni is próbálta azokat - jegyezte meg a Veritas kutatója.
Kifejtette: Hóman politikai helyzetértékelése szerint az ország akkoriban kénytelen volt választani két nagyhatalom, Németország és Szovjetunió között. Ezért tartotta Hóman célszerűnek a külpolitikában a kollaborálást - együttműködést -, hogy cserébe megvédhessék a belpolitikai önállósságot.
Ungváry Krisztián történész, az Országos Széchényi Könyvtár munkatársa abban egyetértett, hogy a zsidók más európai országokhoz képest valóban viszonylag kedvező helyzetben voltak a német megszállásig Magyarországon, ám ez szerinte annak köszönhető, hogy Hómannál mérsékeltebb politikusok voltak döntési helyzetben, például Kállay Miklós 1942 és 1944 közötti miniszterelnök, illetve Horthy Miklós kormányzó.

A szakember rámutatott: Hóman Bálint szorgalmazta a zsidók kitelepítését, ami a zsidótörvények hosszú távú célja is volt. Nem állítható, hogy Hóman a holokauszt véres kezű tömeggyilkosa lett volna, inkább abba a fajta joviális antiszemita típusba sorolható, amely többnyire még mentette is a környezetében lévő zsidókat. Az igazi kérdés, hogy a holokauszt csak akkor kezdődik, amikor bevagonírozzák az áldozatokat, vagy akkor, amikor egy döntéshozó nem törődik intézkedései következményével - vetette fel a történész.
Ungváry Krisztián szerint Hóman ártatlan volt abban, amiért 1946-ban életfogytiglanra ítélték, ám amiben bűnös, azért nem ítélték el. Hozzáfűzte: nem tartja jelentős tudománypolitikusnak Hóman Bálintot, hiszen - mint mondta - kultuszminisztersége idején "hülyék árasztották el az egyetemeket" a numerus clausus miatt, mely a zsidók 6 százalékos országos arányszámához igazította a felsőoktatásba felvehető zsidó hallgatók arányát. A numerus clausust ugyan kultuszminiszterként megörökölte Hóman, ám mégis ennek eredménye volt, hogy míg a keresztény hallgatók egy része már elégséges érdemjeggyel, vagy akár pótérettségivel is egyetemre kerülhetett, a zsidó jelentkezőknek ez többnyire csak jeles eredménnyel sikerülhetett. Milyen tudománypolitika az, ahol nem a teljesítmény, hanem a származás számít? - vetette fel Ungváry Krisztián.
Hoffmann Tamás, az Akadémia jogtudományi intézetének nemzetközi büntetőjoggal foglalkozó szakembere Hóman tevékenysége kapcsán felidézte, a Szovjetunió elleni 1941. június 26-ai kassai bombázás utáni magyar hadba lépés kapcsán az a dilemma vetődik fel: valóban hadba lépés történt, vagy a feltehetően szovjet gépek feltehetően tévedésből ledobott bombái nyomán már csupán a kialakult hadiállapot deklarálása következett magyar részről. A nemzetközi jogász szerint nem pusztán a hadiállapot beálltát állapította meg a politika, ráadásul a Szovjetunió akkor igyekezett elkerülni a háborút Magyarországgal.
Ezzel kapcsolatban Ujváry Gábor leszögezte: a Szovjetunió támadta meg Magyarországot. A magyar válaszlépés bölcsességén már lehet vitatkozni, de tény az is, hogy Bulgáriát leszámítva Magyarország volt az utolsó Németország szövetséges országai közül, amelyik belépett a Szovjetunió elleni háborúba. Hozzátette: feltehetően június 26-a után csak hetek kérdése volt, hogy Magyarország csatlakozzék a német támadó háborúhoz.
Hoffmann Tamás az emberiesség elleni bűncselekmény kapcsán arra emlékeztetett, hogy Hóman Bálint részt vett embertelen cselekményekhez vezető jogszabályok intézkedések meghozatalában.
Hóman Bálint 1885-ben született a fővárosban, a két világháború közötti magyar történettudomány kiemelkedő alakja volt, egyetemi tanár, 1918-tól az Akadémia levelező, 1929-től rendes tagja, 1933 és 1945 között igazgatója, az 1920-as évek elején állt a Országos Széchényi Könyvtár, majd a Nemzeti Múzeum élén. A Hóman-Szekfűként emlegetett akkori reprezentatív magyar történelmi összefoglalás kezdetektől 15. századig tartó fejezeteit Hóman írta.
Hóman Bálint 1932 és 1942 között kisebb megszakítással vallás és közoktatásügyi miniszter volt, továbbá parlamenti képviselő. Ezt a pozícióját a nyilas hatalomátvétel után is megtartotta. Népbírósági perében többek között Szekfű Gyula és az akkor még fiatal Kosáry Domokos történész - a rendszerváltást követően az Akadémia elnöke - állt ki mellette.
Hóman Bálintot 1946-ban a Szovjetunió elleni 1941-es hadba lépés miatt háborús bűntettért életfogytiglanra ítélték, a börtönben hunyt el 1951-ben. Tavaly perújítási eljárásban a Fővárosi Törvényszék jogerősen kimondta az 1946-os ítélet semmisségét és bűncselekmény hiányában felmentette a háborús bűntett vádja alól Hóman Bálintot.