Beszélgetés Kubínyi Tamással, az Echo TV mûsorvezetõjével, több nagy sikerû történelmi könyv szerzõjével legújabb munkájáról, az Álmosról írt hétkötetes ismeretterjesztõ sorozatról:
- Miért foglalkozik ilyen kitartóan ezzel az egy témával? Tudomásom szerint ilyen terjedelmû és alaposságú munka nem készült még Álmosról.
- A hírcsatornák nemrég közreadták, hogy Kijevben magyar betûs rovásírásokat találtak kõbe vésve, és egy barlangból a magyarság múltjára vonatkozó pergamentekercsek is elõkerültek szép számban. A tekercsek most nem tudni, merre vannak, az viszont megmozgatta a gondolataimat, mi lehet rajtuk. Az a tapasztalatom, hogy a legnagyobb titkok a szemünk elõtt vannak, csak nem vesszük észre. Ebbõl kiindulva izgatott a láthatatlan tekercs. Most, amikor a végére értem az Álmos életét feldolgozó munkának, már biztos vagyok benne, hogy a titkos iratok nagy részét más forrásból azonosítottam. Utólag derült ki, hogy pontosan hét könyv és hetvenhét fejezet készült 777 ábrával, ezért választottam azt a formát, hogy hét könyvben jelenjen meg Álmos története. A bûvös számok használatában szándékosság nem volt, aki tudja, mit jelent ez, az nálam többet vesz észre.
- Nem írtak már meg mindent a magyar történelemrõl? Vannak még fehér foltok?
- Álmos az a személy, aki a magyarság történetének mindmáig ható legnagyobb döntését meghozta. Két összetartozó döntés ez, egyrészt Dentu-Magyaria, vagyis az akkor létezõ legnagyobb magyar haza feladása, ami a legnagyobb Isten és ember elleni bûn, ugyanakkor az elõdök jogán járó haza, a Kárpát-medence visszafoglalása, ami a legnagyobb Isten és ember elõtt szerezhetõ érdem. E vitán felülálló történelmi ténypár iránti kíváncsiság hajtott tovább, és akkor jöttek kellemetlen meglepetések. Kiderült, hogy Álmos történetét eddig átfogóan senki nem írta meg. A legújabb munkák még hagyján, hiszen azokról mondhatni, hogy valamiféle külsõ elvárásnak feleltek meg, de ha megyünk vissza az idõben, hasonlóval találkozunk. Az 1896-ban kiadott 21 kötetes Az Osztrák-Magyar Monarchia Története címû Rudolf fõherceg által jegyzett könyvsorozatban több száz magyar történész, író - köztük Jókai Mór -, nyelvész, földrajztudós és mindenféle más szakember dolgozott, „az agg Álmosra” mindössze egyetlen mondat jutott a Magyarország történelmérõl szóló alfejezetben. Ez furcsa, de mondhatni, az osztrákok beavatkoztak, nehogy a magyar történelem felborítsa a kényes arányokat, hiszen Stájerország, Karintia és más koronatartományok elõrébb kerültek, mint a millenniumát ünneplõ és az egész könyvsorozatra okot adó Magyarország. Kerestem tovább. Jeles történészeink, Hóman Bálint és Szekfû Gyula akadémikusok 1930-as években többször kiadott ötkötetes Magyar Története mindössze fél oldalt szánt Álmosra, és mondjuk ki, az sem tartalmaz komoly adatot. Adódik a kérdés: a Magyar Tudományos Akadémia nem rendelkezett tényekkel, bizonyítékokkal, dokumentumokkal abból a kiválóan kutatható, sokszor naprakészen adatolt korból? Második kérdés: jeles tudósaink nem tartják kulcsszereplõnek Álmost a magyar történelemben? A morva Szvatoplukról miért emlékeznek meg bõvebben?
- Vannak még megválaszolatlan kérdések? Több mint 80 éve nem történt semmi, elõtte pedig ezer év alatt sem született átfogó munka?
- Azt is kérdezhetjük, mennyivel tudunk ma 2009-ben többet Álmosról, mint az 1930-as években, amikor a Magyar Történetet elõször kiadták? Ehhez rögtön hozzá kell tennünk, hogy a magyarság múltjának terjedelemben olyan nagylélegzetû összefoglalója sem elõtte, sem utána nem készült. Nincs monográfia, nincs történelmi áttekintés, csak gyengébb próbálkozások. Vajon miért? A legfontosabb kérdéseket hallgatják el? Ez már több, mint furcsa: határozottan gyanús!
- Miért nem foglalkoztak, és miért nem foglalkoznak ma ezzel a korral a kutatók?
- Úgy tûnik, politikai döntés volt és van ma is érvényben, akárcsak 1877-ben. Trefort Ágoston hírhedt kijelentése: „A külsõ tekintély szempontjából elõnyösebb finnugor származás princípiumát fogadom el, mert nekünk nem ázsiai, hanem európai rokonokra van szükségünk. A kormány a jövõben csakis azokat a tudósokat fogja támogatni, akik a finnugor eredet mellett törnek lándzsát.” Legalább kimondta, hogy nem érdekli a valóság, csupán a politika, a külsõ tekintély, vagyis a neki kenyeret adó osztrák-magyar császár és király. Ezzel kijelölte saját helyét a világban, az már a mi szomorúságunk, ha róla egykoron ezért a mondatért és a következményeiért elnevezett utcát, teret, iskolát kell látnunk még ma is. Tehát törés van a magyar történelemkutatásban, hatalmasságok érdekeltek abban, hogy ne történjen változás.
- A magyar történész társadalom ma is politikai nyomás alatt áll?
- Az Álmos személye és kora körüli tényeknek az elhallgatásában nincs különbség, így tett az osztrák, így a két háború közötti formális királyság, késõbb a szélsõbal diktatúra és a nyomdokába lépõ hatalom. Az ilyen dolog mindig érdekes és tanulságos, ezért kerestem, és sok dolgot találtam. A történésztársadalom ma is két részbõl áll, a hivatásosok õrzik a finnugor dogmát, számukra Árpád még úgy-ahogy kutatható, de Álmos már nem, tehát pontosan itt van az engem érdeklõ határ. A perifériára szorított, emigrációba kergetett nemzeti gondolkodású történészeket mindig is foglalkoztatta a hivatalból kutathatatlan Álmos-rejtély. Dümmerth Dezsõ, Zajti Ferenc, Padányi Viktor, Zakar András és sokan mások számos bizonyítékot, igazságot, továbbgondolásra érdemes felvetést fogalmaztak meg Álmossal és korával kapcsolatban, miközben a mindenkori fõállású szakember – nem hivatásos kutatót mondok – a legkomolyabb munkáikat is lesöpörte az asztalról. Ennek oka van, komoly ember ilyet egyetlen okkal tesz: életbevágó utasítást, parancsot hajt végre. Az pedig, aki saját szakmájában a fensõbbségnek való megfelelés, a jól fizetõ állás megtartása érdekében tényeket hallgat el nemzete elõl, nos, az szép szóval semmiképpen sem írható le, de hivatásos kutatónak is csak korlátos jelzõvel nevezhetõ, sokkal inkább egy másik fogalomra, a megélhetési bûnözõre emlékeztet. Tehát komolytalan kutatók töltik be a legfontosabb tisztségeket! Ez a rejtély vitt tovább.
- Mire jutott a kutatásai során? Milyen új, korábban nem látott tények, bizonyítékok kerültek elõ?
Minél többet foglalkoztam vele, annál világosabbá vált, Álmos a magyar történelem elsõ számú kulcsszereplõje. Abban nincs vita, hogy haláláig szakrális vezetõje a magyarságnak a Kárpátokon kívüli hazában, vagyis õ a legfõbb döntéshozó. Azt viszont sokan tagadják, hogy szavárd, azaz fehér-magyar származású, mert ezzel az egész magyar történelem kapcsolatba kerül azzal a kultúrkörrel, amely az emberiség számára a legnagyobb adományokat teremtette, gondolok az írás feltalálására, a kocsira, lovasíjászatra és a teremtõ akaratot kutató és felismerõ gondolkodásmódra. Nekik nem velem, hanem a történelmi forrásokkal van vitájuk. Intézzék el VII. Bíborbanszületett Konsztantinosszal, a magyar sírok leleteivel, a budapesti és bécsi múzeumok magyar kincseivel. Tényekkel és a tárgyakkal nem lehet vitatkozni.
- Milyen témakörökre építette a hétkötetes könyvsorozatot? Kérdezhetem úgy is, mik a magyarság õstörténetének alapkérdései?
- Pontosan ezért nem tud mit kezdeni Álmossal a történész társadalom, mert rengeteg bizonyíték van arra, hogy mindaz amit eddig állítottak - nincs forrás, legendás alak, nincsenek bizonyítható történelmi tettei – nem igaz. Ha valakit be akarunk avatni õstörténetünk alapkérdéseibe, mostantól nem kell könyvek százain átrágnia magát, hogy a végén teljesen összezavarodjon, mert eddig ez volt a helyzet. Elég végigolvasnia ezt a hét könyvet, ahhoz, hogy mindent tisztán lásson. Az elsõ és legfontosabb kérdés Álmos származása, ugyanis nem ugor vagy onogur, hanem szabír-szavárd volt, mint az egész megyer törzs. A második kérdés a Kazária ellen folytatott vallási gyökerû háború, amely során a napvallású és részben keresztény magyarság a zsidó hitre tért kazárokkal szemben kivívta függetlenségét. A harmadik kérdés a perzsa-szászánida és az ugyanazt a területet meghódító arab vonatkozások, melyek mind a mai napig magyarázat nélkül valók a magyar régészeti leletanyagokban. A negyedik a jézusi és a nyugati kereszténység ellentéte, amely során a magyarokat pogánynak nevezték. Az ötödik az õsi szkíta-hun-magyar kultúra hatása a világra, a hatodik a mai ortodoxia és a keleti szekták kialakulása az egyes keresztény zsinatok során kitagadott irányzatok nyomán, a hetedik pedig a Vérszerzõdés alkotmánya, amely mindaddig életben marad, míg magyar él ezen a földön. Ezt a hét kérdést tárgyalja a hét kötet.
- Mi az, ami bizonyosság, és mi az, ami legenda, feltételezés, fikció az eredményekben, hiszen ne feledjük, ismeretterjesztõ mûrõl van szó.
- Amikor az Anonymus által Dentu-Magyariának nevezett föld pontos helyét, fõvárosát, felvonulási útjait, határait megneveztem, nem tettem egyebet, mint a történelmi forrásokat összevetettem a jelenben elérhetõ bizonyítékokkal. A hegyek ugyanott vannak, a folyók lényegében ugyanarra folynak, az ókorban és kora középkorban megnevezett városok ugyanott találhatóak, az éghajlatból eredõ életben-maradási-, ruházati-, telelési- és lakhatási követelmények hasonlóak, a növény és állatvilág meghatározott, az emberek pedig szép mennyiségben hagytak maguk után tárgyi bizonyítékot. Úgy tapasztaltam, a krími magyarok egykori jelenlétét és hatását a félsziget múltjára senki nem vitatja, számos hivatalos forrás mellett még a napjainkban legnépszerûbb internetes lexikon is megemlékezik róluk.
- Milyen kútfõkbõl és forrásokból dolgozott?
- A Kaukázus, a Kúr, Kubán, Don és Dnyeper folyók környékén egykoron élõ magyarságról kitûnõ kútfõink vannak arab, bizánci, szír és sok európai történész jóvoltából a városi évkönyvekben, különösen az egykori szállásterületek szomszédságában, ezekre a könyv keretes szócikkeiben gyakran hivatkozom. Amikor megmutatom a senki által nem vitatott földrajzi, történelmi, mûvelõdéstörténeti hivatkozásokat, és mellé teszem a hipotéziseket, majd továbbszövöm a kérdést, mit tehettek az ott élõ magyar elõnépek abban a helyzetben, akkor a konklúziót a logika szabályai szerint objektív premisszákból vezetem, jószerével önmûködõen áll össze a történet. Az illusztrációként alkalmazott képeket nagyon fontosnak tartom. Könyvet olvasva ugyanis hajlamos az ember a könyv valósága és a saját valósága közé választóvonalat képzelni, holott a kettõ ebben az esetben szorosan összetartozik. Tudjuk, a térségben mely birodalmak, országok és szállásterületek léteztek akkor és ma, milyen konfliktusok, háborúk voltak, kik uralkodtak, mekkora pénzbevétellel rendelkeztek, mekkora seregük, milyen vallásuk, tudományos és kulturális hátterük volt, miként tartottak kapcsolatot, leveleztek, milyen nyomot, épületet, templomot, várost, feljegyzést, régészeti tárgyat hagytak. Mindebbõl a kritikus tömeg megléte esetén létrejön az erõtér, amikor nem szellem és fantázia, hanem a meghatározott szükségszerûség szövi a fonalat, életre keltve a történelmi szereplõt. Furcsa, hogy szavaikat nem mindig ismerjük, ám gondolatait igen. Ez látszólag ellentmondás, de nem nehéz megmondani, miként nyilatkoztak, milyen feltételek egybevetésével mérlegeltek, azt pedig tudjuk, hogyan döntöttek, a végeredmény elõttünk van. Mi vagyunk a végeredmény: itt vagyunk. Tudom, legszívesebben ezt is elvennék tõlünk, de nem lehet. Történelmi családok nyolcszáz éves írott és nagyságrenddel nagyobb szóbeli és tárgyi hagyománya csak a személyek és tárgyak maradéktalan eltüntetésével változtatható meg, ahhoz viszont a földi erõ és hatalom kevés. A legrégibb magyar családi címerekben szereplõ kettõs Anyahegy, az 5642 méter magas Elbrusz nem hordható el vesszõkosárban.
- Mennyiben kell megváltoztatnunk történelemszemléletünket? Mi Álmos érdeme?
- A kiemelkedõ történelmi alak legnagyobb érdeme az idõ és a lehetõségek felismerése, amit ott és akkor kiválóan kellett látnia, mert ha nem dönt helyesen, eltûnt volna a süllyesztõben, és mi sem értekezhetnénk róla. Miben áll Álmos alakjának perdöntõ volta? A magyarság többgyökerû származásában, amelyet egyebek mellett VII. Bíborbanszületett Konsztantin A birodalom kormányzása címû munkájában ránk hagyott, és ami sok szempontból egybevág más adattal. A magyarság kettõs eredetû, akár Hunor és Magor mondáját, akár az ország és népe külföldi megnevezéseit – Hungary, Hungarians, Ungarn, Ungarische, etc. – vesszük figyelembe. E kettõs identitás a honfoglalás elõtti Vérszerzõdésben elegyedett egységes magyarsággá, ezért a korábbi idõszakban vizsgálnunk érdemes a szövetség feltételeinek kialakulását, a külsõ és belsõ kényszereket. Pontosan ez az idõszak esik egybe Álmos uralkodásával. Történelmi léptékû döntésének legnagyobbika az óhaza feladása, amelyhez foghatót mind a mai napig senkinek nem kellett nagyjaink közül meghoznia, és reméljük, minden látszat ellenére ez a jövõben is így marad. Álmos vállalta a felelõsséget, magára vette a hazavesztés következményét. Nemzeti sorsfordító kor és személy találkozása ez.
- Az elmúlt év karácsonyi könyvszenzációja volt az Ön Bulcsúról szóló könyve, amit Pörzse Sándorral együtt írt. Milyen következtetéseket vont le a sikertörténetbõl?
- A Bulcsú igazi beavató könyv volt az olvasó számára, fontosnak tartottam azok megszólítását is, akik a magyar õstörténettel még nem találkoztak. Álmos története dokumentarista elemekben sokkal gazdagabb, itt minden illusztráció egy létezõ tárgy, táj, fegyver, festmény fotója, amivel bizonyítom, hogy nagyon széles körû e kor hagyatéka. A könyvet nem adom terjesztésre olyan multi-láncoknak, melyeket egyedül a profit érdekel. A könyvvásárlónak is azt tudom tanácsolni, kerülje ezeket a boltokat, ha azt akarja, hogy a magyarságról megtudja az igazat, különben porunk is nékik szolgál.
- Miért választott ilyen különös módot az információterjesztésre?
- Olyan idõket élünk, amikor mindenkinek saját kezébe kell vennie sorsát, és ezek között Jézus tanítása szerint nem az a legfontosabb, hogy mit veszünk be a szánkon, hanem az, amit rajta kimondunk. Legyen végre igazság ott, ahol a közintézmények nem teljesítik feladatukat, a régi világ még nem rogyott teljesen össze, az új pedig nem nõtt ki. De sarjad a teremtõ erõ. Álmos a magyar történelem legnagyobb döntéshozója, vitathatatlan karizmájú, mai szemmel nézve emberfeletti személyiség. A harmincharmadik felmenõje körüli kort minden igaz magyar szívében és génjeiben hordja, jelenvalósága itt és ott bizonyosság.