„Vannak könyvtáraink, ahová évente jó, ha négy-öt új könyv kerül.
„Vannak könyvtáraink, ahová évente jó, ha négy-öt új könyv kerül. Ez valóban pénzkérdés...” Az elmúlt másfél évtized alatt a kisebb szlovákiai települések közkönyvtárai – néhány szerencsés kivételtõl eltekintve – alig változtak, jó pár helyen pedig teljesen leépültek. Az ok, hogy a kiskönyvtáraknak van is gazdájuk meg nincs is. Rendszerint a községi önkormányzatok tartják fenn és mûködtetik, de elõfordul, hogy az éves költségvetésbõl sokszor szinte csak fillérek jutnak a könyvtárnak. Ami a szakmai oldalt illeti, a központi – városi illetve járási – könyvtárak módszertani segítsége egy részmunkaidõben dolgozó vagy heti pár órányi nyitva tartással megbízott könyvtáros számára aligha elegendõ. Meg nem is kötelezõ elfogadni. A vidéki könyvtárak emiatt rendszerint kizárólag alapfunkciójuknak tesznek eleget, s az ad hoc alapon berendezett helyiségekben többnyire csupán könyvek kölcsönzésével foglalkoznak. Holott az információs társadalomban a tudás maga az erõforrás!
Az Anton Bernolák Könyvtár igazgatóhelyettese, a továbbképzési program koordinátora, Kecskés Ildikó szerint „Az a könyvtár és az a könyvtáros tudja presztízsét megtartani, amelyik és aki meg tud felelni a megváltozott igényeknek. A könyvtárak egyik legfontosabb szerepe a társadalmi esélyegyenlõség szolgálata. Ez pedig már életminõséget befolyásoló tevékenység, melyet a könyvtár jó emberi légkörben, különféle szolgáltatások nyújtásával segíthet. Nagyon leegyszerûsítve: egyensúlyt kell teremtenünk a legkorszerûbb információs és kommunikációs technológia és az emberi kommunikáció között. Oly módon, hogy az alkalmazott technológia az emberi kommunikáció kiegészítõ eszközeként szolgálja a gyorsabb és hatékonyabb hozzáférést. A könyvtári munka többek között adatbázisok kezelését is jelenti. Sajnos, ahol hiányoznak az alapok, nincs például még számítógép sem, nem hogy Internet, ezek az irányelvek egyáltalán nem reálisak. Vannak könyvtáraink, ahová évente jó, ha négy-öt új könyv kerül. Ez valóban pénzkérdés. De szerencsére pozitív példákkal is szolgálhatok, mivel járásunkban, ahol az érsekújvári városi, regionális jelleggel bíró könyvtár mellett két további városi, tizenkét hivatásos (ebbõl hét magyarok lakta településen) és negyvenkilenc – nem hivatásos alkalmazottat foglalkoztató (ebbõl 25 a magyar) – községi könyvtár mûködik, több helyen is megértették a polgármesterek, hogy a könyvtár, amellett, hogy a szolgáltatása olcsó, és ezért mindenki számára hozzáférhetõ, a település kulturális közösségei különféle tevékenységének segítésére alkalmas közeg is. Vagyis nagyon sok múlik az önkormányzatok hozzáállásán.”
Az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár magyarországi kollégákkal való tapasztalatcseréje körülbelül tíz évvel ezelõtt kezdõdött. Ezúttal Szilágyi Márta, a járási könyvtár igazgatónõje, valamint a különféle könyvtári szekciók munkatársai mellett több olyan községi könyvtáros vett részt a továbbképzésen, aki elõször látogatott el szomszédaink kisebb-nagyobb bibliotékáiba. Az út elsõ állomásán, Tardoson a hazai könyvtárakhoz hasonló helyzetrõl számolt be a község polgármestere és könyvtárosa. Tardos ugyanis kétnyelvû falu, így a magyar nyelvû könyvállomány mellett szép számmal akadnak szlovák könyvek és folyóiratok is. Igaz, mint megtudtuk, ezeket szinte kizárólag a szlovák iskola tanulói forgatják, az egykor áttelepült felnõttek már nemigen bírják a szlovák irodalmi nyelvet. A következõ helyszínen, a Tatai Móricz Zsigmond Városi Könyvtárban Takács Anna közremûködésével a dokumentumok – könyvek, helytörténeti anyagok, irodalmi tanulmányok, a régióhoz kapcsolódó újságcikkek – számítógépes feldolgozásáról, az internetes könyvtári adatbázisok használatáról hallhattunk és láthattunk igényes elõadást. A könyvtár igazgatója, Gyüszi László egyebek mellett elmondta, hogy náluk még folyik az adatbázis kiépítése, remekül mûködik viszont az országos könyvtárközi kölcsönzés.
Ennek lényege, hogy a számítógépes rendszerben pillanatok alatt kikereshetõ, a könyvtárlátogató által igényelt kötetbõl melyik más könyvtárban van kikölcsönözhetõ példány. A könyvet ott helyben megrendeli e-mail-ben a könyvtáros, és az a postától függõen néhány nap alatt meg is érkezik az olvasóhoz. Ezt a szolgáltatást elsõsorban diákok, valamint olyan szakemberek veszik igénybe, akiknek szükségük van bizonyos szakirodalomra. Gyüszi László nem felejtette el azért megemlíteni, hogy ahogy gazdasági téren, úgy a könyvtárellátottság tekintetében is vannak különbségek a nyugati és a keleti, déli országrészek között.
Ezt követõen a Tatabányai József Attila Könyvtárba látogattunk el, amely a Megyei Jogú Város Önkormányzatának (Komárom-Esztergom megye) kulturális intézménye. Ott Horváth Géza könyvtáros-helytörténész számolt be ez irányú tevékenységükrõl. Szentendrén Biczák Péter igazgató úr mutatta be a Pest Megyei Könyvtárat, ahol saját fejlesztésû Lakossági Információs Szolgáltatást is mûködtetnek, és a könyvállomány mellett tekintélyes mennyiségû hanglemez, CD, videokazetta és DVD is kölcsönözhetõ. Csakúgy, mint a Váci Katona Lajos Városi Könyvtárban, melynek termein Mándli Gyula igazgató úr kalauzolt végig. Gerber György, a Pest Megyei Könyvtár igazgatóhelyettes-módszerésze pedig, miután beszámolt a megyében mûködõ 184 közkönyvtár helyzetérõl, valamint a kistérségi társulások fontosságáról – ez annyit jelent, hogy 10-14 község egy-egy megyei báziskönyvtárhoz tartozik, megkönnyítve a központi könyvtár ellátó és metodikai munkáját –, el is kísérte a társaságot néhány Pest megyei könyvtárba. Veresegyházán minden igényt kielégít a Kölcsey Ferenc Városi Könyvtár, de Erdõkertes, Váckisújfalu és Püspökhatvan kisebb könyvtáraiban is bõven akadt látni- és tanulnivaló. Itt kell megemlítenem, hogy a magyarországi nagykönyvtárak az érsekújvári Anton Bernolák Könyvtár határon túli szervezõpartnereiként dolgoztak a továbbképzés programján – és a tanulmányutat támogatták az érsekújvári régió könyvtárost küldõ településeinek önkormányzatai, valamint a Nyitrai Kerületi Önkormányzat Kulturális Fõosztálya is. A tatabányai könyvtárba sûrû elfoglaltságai közepette is ellátogatott Molnár Péter, Nyitra megye kulturális fõosztályának vezetõje. Mint elmondta, szerinte is nagy
szükség van a tapasztalatcserékre.
„Szlovákiában hatalmas probléma, hogy a legtöbb községi kiskönyvtár magára van hagyatva. A leépülési folyamatot mihamarabb meg kellene állítani. De miután a közelmúlt megyei választási eredményei olyanok, amilyenek, egyelõre minden elképzelésünk zárójelbe tevõdik. Következõ évi terveink a könyvtárakat illetõen gyakorlatilag tartalmazzák annak a rendszernek az átvételét, amely Magyarországon már évek óta hatékonyan mûködik. A Könyvtárellátó Rendszer mûködtetésérõl van szó, amivel azt szeretnénk elérni, hogy a regionális könyvtárak, amelyek megyei fenntartásúak, ne csak annak a városnak az ellátói legyenek, ahol a székhelyük van, hanem rendszerbe fogva, megyei támogatással gondoskodjanak a régió valamennyi könyvtárának metodikai és anyagi megsegítésérõl is. Jelenleg Szlovákiában ezzel a problémával sehol sem foglalkoznak igazán. Jómagam tárgyaltam Turócszentmártonban Du1an Katu1eák professzorral, a Szlovák Nemzeti Könyvtár fõigazgatójával, aki ezt a kezdeményezést nagyon pozitívan értékelte, és segítséget is ígért. Sõt, amennyiben az EU-s pályázatok között valamilyen formában ez a terület is szerepel, úgy a Szlovák Nemzeti Könyvtár és Nyitra megye közösen is pályázhatna a régióban levõ községi könyvtárak fejlesztésének érdekében. November 20-áig mindez realitásként fogalmazódott meg, a választási eredmények ismeretének tükrében azonban nincsenek illúzióink. Arra törekszünk, hogy olyan elnökünk legyen, aki fogékony a kultúrára. Nos, a második forduló egyik jelöltje ilyen. Nyitra megyében már egy évtizede együttmûködnek a két ország könyvtárosai, rendszeresek a találkozók és tapasztalatcserék, s ezekbõl most már illene profitálni. De, hogy egy futballhasonlattal éljek, pillanatnyilag ugyan nálunk van még a labda, ám ha nem vigyázunk, akkor négy évig csak a pályán kívülrõl figyelhetjük, hogyan játszanak mások.”
CSEPÉCZ SZILVIA