OTTHONUNK A NYELV
Az elõzõ részben a címben elõforduló, a szlovákiai magyar sajtóban olykor szinonimaként használt három szó, szókapcsolat közül leginkább az elsõvel foglalkoztam. A szlovákiai és a magyarországi szövegek azt mutatják, hogy a magyarországi magyarban (és a közmagyarban) a lelépõ szinte kizárólag jelzõi funkcióban fordul elõ, szófajilag melléknév vagy melléknévi igenév, a szlovákiai magyarban viszont e szó fõnévként is gyakori, ami valószínûleg a szlovák odstupné hatásának tudható be.
A lelépõ leggyakrabban olyan szövegkörnyezetben fordul elõ, ahol a szlovákban az odstupné használatos, azaz elsõsorban munkaviszony felbontása esetében fizetett végkielégítés jelentése van. A másik (az adatok szerint ritkább) elõfordulása olyan helyzetekhez kapcsolódik, amikor a szerzõdõ felek valamelyike eláll a szerzõdéstõl, és emiatt a másik felet kárpótlás illeti meg, az elõzõ cikkben erre is hoztam példát. A magyar jogi szaknyelv ezt bánatpénz-nek nevezi [l. a magyar Polgári Törvénykönyv 320§ (2) bekezdését], tehát az odstupné szó szakmailag helyes fordítása ebben az esetben a bánatpénz. Néhány példában a lelépõ-t a szlovák odchodné magyar megfelelõjeként használta a szerzõ. Az odchodné a végkielégítés egy speciális formája: az elsõ munkaviszony befejeztével jár a nyugdíjjogosult (rokkantsági vagy öregségi nyugdíjra jogosult) alkalmazottnak. A magyarországi jogrend nem ismeri ezt a juttatást, mivel azonban egyfajta végkielégítésrõl van szó, az odchodné-t olyan magyar kifejezéssel célszerû fordítani, amely tartalmazza a végkielégítés szót. ågy az odchodné szót magyarra így fordíthatnánk: nyugdíjba vonuló végkielégítése. Ez ugyan hosszú kifejezés, de olyan szavakból áll, amelyek alapján az is megérti, aki nem ismeri ezt a sajátos szlovákiai munkajogi fogalmat.
A címben szereplõ lelépési díj kifejezés „státusa“ némiképp eltérõ, mint a lelépõ-é, ugyanis magyarországi szövegekben is nagy számban fordul elõ, de nem az alkalmazotti végkielégítés szinonimájaként. A lelépési díj vagy lelépés szintén a kárpótlás egy fajtája, és tipikusan olyan helyzetekre vonatkozik, amikor valaki valamilyen jogot, elõnyt stb. valakinek átenged, valamilyen jogról lemond. ågy például bérleményt (bérelt elárusítóhelyet stb.) nem lehet eladni, de a bérleti jog másnak átengedhetõ. Hasonlóképp egy horgász lelépési díj ellenében a megváltott horgászhelyét átengedheti másnak. Egy újságcikkben arról olvashattunk, hogy a mezõgazdasági termeléssel felhagyó gazdáknak az Európai Unió lelépési díjat fizet. A lelépési díj bizonyos esetekben szerzõdéses jogviszony felbontására vonatkozik, így pl. a szerzõdéses futballista lelépési díj ellenében hagyhatja el a klubot, és igazolhat máshova, de ez a kifejezés elõfordul mobiltelefon-szolgáltatás felmondása kapcsán is. A lelépési díj vagy lelépés jogszabályi szövegben nem fordul elõ, vagyis nem terminus, hanem köznyelvi kifejezés, illetve szó, ezért ha hivatalos szövegben szerepel, akkor rendszerint idézõjelben; a hivatalos szövegekben (pl. szerzõdésben) a megfelelõ szakkifejezést használják, pl. (pénzbeli) ellenszolgáltatás, felmondási díj. Ez utóbbi az olyan esetekre vonatkozik, amikor például valaki a megrendelt szolgáltatást a szerzõdésben meghatározott idõ elõtt felmondja.
Összefoglalásként az alábbiakat mondhatjuk el: a címben elõforduló három szó közül csak a végkielégítés minõsül szakszónak. A szlovákiai magyar lelépõ helyett szakmai szövegben használjuk a végkielégítés-t, illetve a bánatpénz-t, a köznyelvi lelépési díj helyett pedig az ellenszolgáltatás-t vagy a felmondási díj-at.
SZABÓMIHÁLY GIZELLA