"Életveszélyesen megszúrt a nyílt utcán egy férfit több fiatal Budapesten. A péntek éjjel történtekrõl csak egy nappal késõbb szerzett tudomást a rendõrség, miután a kórház értesítette õket. A férfit mellkason szúrták - közölte a BRFK sajtóügyeletese. Kormos Endre elmondta, egyelõre annyit tudnak, hogy négy-öt fiatal támadt a férfira péntek éjjel a Kálvin téren."

A bornírt rendõrségi tudósításból az derül ki, hogy bûnügyi kategóriává vált a "fiatal".

"Fiatalbandák" garázdálkodnak a magyarok fõvárosában. "Fiatalterror" fenyegeti a lakosságot. Terjed a "fiatalbûnözés"!

Más országokban sportolnak, tanulnak, szórakoznak a fiatalok. Nálunk a "fiatalok" késelnek, lopnak, bántalmaznak.

Valaha a "vállalkozók" voltak veszélyesek Magyarországon. Adódott, hogy felrobbantották egy-egy "vállalkozó" gépkocsiját, a másiknak aknát hajítottak kertjébe. Aztán kiderült, hogy akik tették, ugyancsak "vállalkozók" voltak.

Majd amikor a "vállalkozó" már egyértelmûen bûnözõt kezdett jelenteni, felbukkantak az "üzletemberek" - mármint a bûnügyi tudósításokban.

Jól megjárta a "meleg" szó is. Három évtizede még teljesen mást jelentett, mint napjainkban. Ha akkor leírtuk, kimondtuk, hogy "meleg barátság" van két ember között, senkinek nem ráncolódott a homloka. Ma azonban már megmosolyogjuk azokat, akiket ilyen összefüggésben élcelõdve említünk. Valakik ugyanis olyannyira "büszkék" milyenségünkre, hogy hivalkodnak "melegségükkel", holott kimondani is szégyellik a valóságot, ezért forgattak ki önmagából egy jobb sorsra érdemes szót.

Most a "fiatal" lett az áldozat.

Vélhetõen a "jogvédelem" céljából, a "politikailag korrekt" divatáramlat stupid érvényesítéseként.

De vajon szabad-e megbélyegezni egy generációt? Szabad-e olyan - hamis - látszatot kelteni, hogy aki "fiatal", az bandákba szervezõdve késel, lop, rabol, sõt gyilkol is?

"Politikailag korrekt"-e az, aki egy nemzedéket hoz gyanúba? Aligha.

Kimondhatjuk: hazudik, aki "fiatal"-t említ az ilyen jellegû bûnügyi tudósításokban. Veszélyesen hazudik, hiszen félrevezeti a társadalmat. És hazugságával alkotmányt sért.

Mit is mond az immár gyakran emlegetett 61. paragrafus? "A Magyar Köztársaságban mindenkinek joga van a szabad véleménynyilvánításra, továbbá arra, hogy a közérdekû adatokat megismerje, illetõleg terjessze."

Egyértelmûen közérdekû adat az, amely érzékelteti, hogy milyen jellegû bûnözés fenyegeti a törvénytisztelõ embereket, a családokat. Az adófizetõknek joguk ezt megtudni, hogy védekezni tudjanak a veszélyek ellen.

Ezért alakítottak ki a társadalmak államot. Nem véletlenül mondja ki a magyar állam alkotmánya: "35. § (1) A Kormány a) védi az alkotmányos rendet, védi és biztosítja a természetes személyek, a jogi személyek és a jogi személyiséggel nem rendelkezõ szervezetek jogait". Azaz a kormánynak kell(ene) gondoskodnia arról, hogy a "természetes személyek" érvényesíthessék a 61. paragrafusban foglalt alkotmányos jogukat: vagyis a közérdekû adatok megismeréséhez fûzõdõ alapvetõ emberi jogot.

Furcsa, hogy az emberi jogok "védelmében" egykor hangoskodó csoport most csendben lapít.

Mégis meg kell védenünk a társadalmat mind az utcai, mind a nyelvi, mind a politikai barbarizmus ellen.

Meg kell védenünk a fiatalokat a durva rágalmazástól, a trágár becsületsértéstõl.

Ki kell alakítanunk - a barbárokkal vívott türelmes küzdelemben - az európai szellemiségû jogállamot.
Molnár Géza Pál