Fliegauf Benedek filmje

A Locarnoi Filmfesztivál fõdíjas alkotását felfokozott érdeklõdés elõzte meg fõváros-szerte, amit a díszbemutatón megjelent notabilitások és celebritások is jeleztek.

A Pro Urbe díjra nominált rendezõ filmet forgatott a város ellen. Amint azt már megszokhattuk korábbi mûveinél is.

Már a fõcímet megelõzõ felütés is megdöbbentõen hosszú képpel kezdõdik, sejthetõ, hogy nem hagyományos mozival traktál a rendezõ.

A távolban vibráló két fénypont akármivé is kinõheti magát, de arra valószínûleg még a legreálisabb zöldek sem gondoltak, hogy ebbõl a látványból egy szélkerék fog megszületni. Szóval, a bizonytalanság és a szorongás magjai sikeresen elvettettek.

A nézõ helyzete nem lesz könnyebb a következõ képsorok láttán sem. Szélvihar, télies szántó sarkában megelevenedik egy sátornak nem látszó sötét folt, és egy embernek látszó lény közeledik felénk a horizonton. Aztán váratlanul leguggol dolgát végezni. Ez elsõ emberi motívum. Majd vissza a sátorba, és már viszi is a sátort a vihar kettejük feje fölül. Hiába futnak utána, a horizont mögé.

Snitt. Az õszbe fordult tó közepén egy csónakban pecás. Vagy csak egy ember. Jobbról egy rózsaszínû babakocsival jön egy nõ. Madarak és békák koncertje. Csitítja a gyereket, lehajol hozzá, majd otthagyja, balra el. Frusztrációnk fokozódik. Agressziónk nõ, társadalmi felelõsségérzetünk maximális. A csónakos evezni kezd, elõkerül a mólón egy pecás, de rezzenéstelenül továbbmegy a babakocsi mellett. Végre megérkezik a holdbéli csónakos, akitõl a helyzet megoldását reméljük. Meg is oldja, balra el a gyerekkocsival. S már jön is vissza, sietve a nõ a gyerekkel. Csökkenhet a pulzus.

Snitt. Jobbra kõhalom, balra egy magányos hazai nyár, varjúfészekkel. Extrémkerékpáros ugrálgat föl a köveken, majd mögötte egy másik. Jó hosszan egyensúlyoznak. Föl, majd le. Kõrõl kõre. Leküzdötték. Aztán hirtelen váratlan esemény zavarja meg az elégedett fáradtságot: kigyullad a fészek. Füstölgõ tûzfészek a nyárfán. Ebbõl még baj lehet, ugat a kutya, zeng az ég. Balra le, mindketten el.

Snitt. Brüggölõben három fej. Zöld tuják, kék medence. Az egyik alámerül, majd jön helyette egy sárga fürdõsapkás nõ. Õ is áztatni kezd. Aztán az idõsebb férfi hozzáoldalaz, egészen közel, pattanásig feszült a helyzet, és vad szeretkezés következik. Turul módszer. A nõ jobbra el. A férfi balra vissza. Megjön a víz alatti nagytüdõ, a zöldben, pedig rezzenéstelenül figyelnek a kínai kerámia figurák.

Snitt. Kietlen tájon hátramenetben jön egy furgon. Három férfi száll ki, egy piros bálát vesznek elõ és bontanak ki. Már halljuk a gyerekzsivajt, kerül kompresszor, asztal, szék, szõnyeg és pénzes tálca is. A mûanyag valami már fújódik is föl. Mexikói dühöngõ áll pukkadásig, keményen. Jobbról meg is érkezik a nagyapa a kislánnyal, fizetnek, és cipõt levéve belépnek a boldogság birodalmába. El is tûnnek, és már gyanakszunk is, hogy nem cukrosbácsit láttunk-e.

Snitt. Egy konténer-pályaudvar szokatlanul szûkre komponált képe. Csak fémet látunk és érthetetlen feliratokat. Egy férfi jobbról, kopogás hallatszik, majd egy néger rakodó balról, kézi targoncával. A munkás kinyitja a konténert, benéznek, matatnak, elõkerül egy piros láda, abból kibújik… no de nem árulom el a poént.

Snitt. Lakótelep, újonnan épült. Idõs néni, nagyi-kamionnal. Vonszolja magát is. Kezdünk a tûrõképességünk határához érni. Rosszul végzõdik a jelenet.

Snitt. Újabb domboldal, magányos cédrussal, a horizonton egy terepjáró érkezik. Galambbúgás a télben. Kiszáll egy gyerekforma, majd egy férfi. Valamilyen bábu kerül le a platóról, alkatrészenként. Megvan! Hóembert hoztak. Nagyon (hó)emberi képsorok következnek. Aztán hátramenetben el.

Snitt. Városi horizont éjjel. Gyárvárosi fények a Tejút helyett. Elõbújik a semmibõl egy lány és egy fiú, majd vad R&R-ba kezdenek. A zörejekre.

Úgy látszik az ember gyerekének az alkalmazkodó képessége határtalan. Még ebben a kilátástalan világban is van kedvük táncolni.

Az elsõ közelítésben összefüggéstelen epizódokat szinte kizárólag a hangok, zörejek és a képek, beállítások kapcsolják össze. Az egyetlen kameraállásból fölvett snittek jelentenek némi stabilitást a bizonytalanságban hagyott nézõnek. A szürkére, kékre komponált tájképek széles horizontot nyitnak, de az információ minimum ekkor is kellõen frusztrál. Az élénk színekkel rögzített jeleneteket viszont olyan szûkre fotózták, hogy beszorítva érezzük magunkat a meghökkentõ és döbbenetes képek elé.

Kár, hogy egyik-másik felvétel nem egy „igazi” nagyfilm része lett.

Z. Z.



Tejút

Színes magyar játékfilm, 2007.



Rendezõ: Fliegauf Benedek

Forgatókönyvíró: Fliegauf Benedek

Operatõr: Fillenz Ádám, Pohárnok Gergely

Zene: Raptor's Kollektíva

Producer: Muhi András

Vágó: Czira Sára