Körlevél a magyar Szent Korona visszaadásának 30-ik évfordulója alkalmából

2008. január 12. szombat NH
Nyomtatás
SZENT ISTVÁN SZÖVETSÉG ALAPÍTVÁNY
HUNGARY

Ünnepi körlevél a magyar Szent Korona visszaadásának 30-ik évfordulója alkalmából.

 SZENT ISTVÁN SZÖVETSÉG ALAPÍTVÁNY
HUNGARY

Ünnepi körlevél a magyar Szent Korona visszaadásának 30-ik évfordulója alkalmából.

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Excellenciás Úr! Tisztelt magyarok!

Kérem, fogadja honfitársi üdvözletemet! Áldás, békesség! Dicsértessék a Jézus Krisztus!

Iványi Sándor a nevem, a Szent István Szövetség Alapítvány szervezõje vagyok. Alapítványunkat azért hozom létre, mert hiszem, hogy a lelkiismeretemen keresztül Isten szólít, hogy a magyarság keresztyén-nemzeti identitását szellemi örökségünk hirdetésével újítsam meg. Szellemi örökségünk fõ gerince a mintegy két évezrede formálódó, írott, és íratlan kútfõinkbõl álló, Szent Korona Történelmi Alkotmányunk. A korona visszaadásának 30-ik évfordulója kapcsán errõl írtam egy ünnepi körlevelet, amelyet a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarságnak küldök el.

Magyarország ma, 2008. január 6-án ünnepel. Éppen harminc éve, 1978-ban kaptuk vissza a nehézségek árán kimenekített, és ideiglenes megõrzésre átadott Szent Koronánkat. Illõ, hogy felidézzük a Szent Korona történetét, eszmeiségét, és visszaadásának körülményeit.

Õsi mondáink szerint a magyarság hivatását Isten szabta meg, jelölte ki. Ezt elsõként a hun Attila királyunk képviselte, és tetteivel bizonyította. Attila a turáni népek nagy európai törekvéseinek méltó képviselõje volt, és mindenkinél messzebbre tekintõen ismerte fel a rokon népek eurázsiai hivatását. Attila 395-ben itt született Tápiószentmártonban, majd Rómában és Ravennában 13 évesen megtanult görögül és latinul, a gótokhoz germán nyelven szólt. Udvarában ott volt egész Európa: a germánok, a Római Birodalom népei és a bizánciak. Ezeket a népeket nem egy európai »Übermensch« fogta össze, hanem egy keletrõl származó, nagy tehetségû, szervezõ elme, aki a számára idegen világban is maradandót, örök érvényû, követendõ eszmét tudott képviselni.

Legyünk büszkék rá, hogy az egységes, és keresztény Európa elsõ gondolata nem a görögöké, nem a rómaiaké, nem Nagy Károlyé, nem a Német-római Birodalomé, hanem a nagy hun királyunké, Attiláé volt a Krisztus utáni V. században.

Emese álmában ez úgy jelenik meg, hogy utódaiból szent királyok származnak, akik nem az álomlátás helyén, hanem attól nyugatra terjesztik ki hatalmukat. Ez meg is valósult, hiszen Szent István állammá, apostoli királysággá szervezte az addig törzsszövetségben, de már 373 óta itt élõ magyarságot. István Rómába küldte Asztrik püspököt. Asztrik küldetése a királyi diadém vissza hozatala és a királyság elnyeréséhez a pápai elismerés volt. A Szentatyát álmában látomás figyelmeztette, hogy ez a Korona Istvánt és a magyarságot illeti.

Szent István fején igazolta az ég kijelölte vezetõ karizmatikus - közösséget szolgáló - elhivatottságát, amelyet késõbbi tetteivel is hûen igazolt.

Királyválasztásunk hagyománya a Megváltó és a Szent Korona törvényébõl eredt, és általuk szentesült. A Szent Korona és az országlakosok összetartozásának különös misztériuma, sajátosan volt be építve a magyar királykoronázási szertartásba, az acclamatio-ba, a közfelkiáltásba. Az egy lélek, egy szív, egy hang teremtõ ereje indította el az új király országlását:

"Vajon akarjátok Királlyá koronázni az itt jelenlévõ vitézt?"

Ekkor egy hanggal, egy lélekkel, egy szívvel kiáltották õseink:

"Akarjuk! Akarjuk! Akarjuk!"

Ez volt az a pillanat, amikor az angyal megérkezett. Angyali üdvözlet volt ez, teremtõ Ige, mely életre keltette a Szent Korona teljes testét. Egy szív, egy lélek, egy Ige. Amikor az ország lakosok szíve egyszerre dobbant, egy szívvé lettek, akkor szállt alá az angyali korona! Ahogyan a magyar népdal mondja:

"Angyal-é vagy madár, ki az ágakon jár,
csattogtatja szárnyát, veri szívem búját."

Az angyal szárnyának csattogása és a szívnek verése azonossá válik. Amikor pedig mindenkinek szíve egyszerre dobban, bekövetkezik a pillanat, melyben az összes jelenlevõ a szívében hordja a száját és nem a szájában a szívét. A Biblia a szavaival:

"...nem a száján volt a szíve, hanem a szívében volt a szája (A balga a szájában hordja a szívét, a bölcsnek szívében van rejtve a szája. / Jézusnak, Sirák fiának Könyve 21,26.)

Ekkor az Ige, a törvény testté válik. Ez a misztérium jelzi az új király beavatásának kezdetét. A Szent Korona élõ megjelenése az avatáshoz a belegyezését adta. Ez a szertartási elem kifejezte azt a Vérszerzõdésben, majd az Aranybullában is rögzített jogunkat, hogy az ország lakosok közössége, mint a Szent Korona tagjai szembe fordulhatnak a Szent Korona testének másik tagjával, az uralkodóval, amennyiben az tetteivel sértené a Szent Koronát, és méltatlanná tenné magát a koronához. A nemzet ilyen esetben az ellenállási jogával élhetett (ius resistendi).

Hitünk szerint az angyal hozta Szent Korona nem csak Isten által adott lélekkel bír, hanem kijelöl egy különleges, szakrális területet is. A "corona" szó ugyanis gyakran szerepel okleveleinkben "határ" értelemmel. A Szent Korona tehát valójában a 'szent határ' megjelölést is magába foglalta. Ez a 'szent terület' nagyjából a Kárpát-medencével volt azonos. A fentiek következtében a magyar királyság területén minden birtok gyökere a Szent Koronából eredt (radix omnium possesionum).

Aki az apostoli királyság földjébõl részt kapott, a Szent Koronából bírt egy darabot. Ez égi jogot és kötelességet jelentett, hiszen Isten tulajdonából õriztek õseink valamit. Ezért a magyar nemes nem is volt igazi tulajdonosa földjének, hanem csak mûvelõje.

A Teremtés nem az emberé, az Úr tulajdona nem birtokolható. Ez az õsi törvény, a Szent Korona birodalmának alapigazsága volt. Így lett az apostoli királyság a mennyország földi vetülete.

Ezért Isten országának földi megvalósulása volt a középkori magyar királyság. Egyedüli evangéliumra épült ország, mely tükrözõdött jogi berendezkedésében is. Törvényeinek rendszere és szokásjogunk öröksége, a világ nyolcadik csodája volt. A Szent Korona pedig az erények összességét, és a szabadságunk zálogát is megtestesítette.

Szent István király Imre herceghez írt intelmeiben azt írja, hogy
,,atyai õseink hagyományához való hûség adja a szeretettel együtt a szabadság alapját."

Vagyis a Szent Korona eszmében szervesen formálódó jogaink és kötelességeink a Biblia törvényeivel összhangban vannak, és azokkal együtt biztosítják népünk szabadságát. Így a Szent Korona országához való tartozás egy erkölcsi minõséget is jelent. A Szent Korona országában magyarnak lenni nem anyagfüggõ volt, hanem égi eredetû szabályozottságot jelentett. A magyarság fogalma vallási, erkölcsi és becsületbeli kérdés volt. Így válhattak testi születésben különbözõ 'natio'-k kiváló magyarrá. A magyar létezés átnövekedett az öröklétbe, nemesebbé vált, ahogyan a 'gens hungarica' tagja is csak az lehetett, aki a nemzetért való szolgálatával bizonyított: Nemességet kezdetben csak 'laurea virtutis', azaz 'az erény jutalma'-ként lehetett szerezni. Az Isten törvényeihez való igazodás, döntötte el azt, hogy ki lehet a nemzet tagja, illetve a nemzet az erényeken keresztül csatlakozott a Teremtés örök rendjébe. A Szent Korona királyságánál, Isten országának földi vetületénél befogadó bb hazát az emberiség nem hozott létre. Jöttek németek, olaszok, csehek, szerbek, oroszok, lengyelek és még sok más nemzetiség. Ugyanakkor az egyház a testvérnépek betelepülését azzal az indokolással, hogy "pogányok" - ilyenek voltak a kunok, besenyõk -, kik tõlünk keletre éltek, nem engedték be az ország területére. Ebbõl látható, hogy mindjárt az ország átszervezése után, a legemberibb bánásmódban részesítettük az idegeneket, a saját fajtánk kárára is.

Ezért nevezte Aenae Sylvius Piccolomini, a késõbbi II. Pius pápa, 1445-ben a magyar királyságot Archiregnumnak, azaz fõkirályságnak, õskirályságnak, minta királyságnak. Ez az õsi királyság hitbõl épült, a menny földi visszatükrözõdéseként. Alattvalói elõtt mindig ott lebegett az égi cél: a létet átemelve az öröklétbe, a 'gens hungarica' tagjává válni. A Szent Korona országának lakosa így lett Szent Koronához méltó alattvaló. Ugyanis ebben a királyságban igazán nemessé csak Isten ügyének alázatos követése tett. Ahogyan Szent István intelmeiben is szerepel:

".....minden ember azonos állapotban születik (omnes homines unius sunt), és semmi sem emel fel, csakis az alázat (humilitas), semmi sem taszít le, csakis a gõg (superbia) és gyûlölség (invidia)."

Országos tisztség viselésért pedig nem járt fizetség, általában megyei ispánok látták el ezeket a teendõket. A magyar királyságnak országos méltóságát viselni maga volt a dicsõség. A Szent Korona országának sajátos berendezkedése õsi keresztény hitébõl fakadt.

Kiszely István írja: ,,a magyarság tiszta keresztyén hittel, és egy csodálatos istenfogalommal érkezett a sokistenhitû, pogány Európába. Hála bõtermõ síkságainknak, mienk lett a tejjel-mézzel folyó Kánaán."

Mindez pedig arról tanúskodik, hogy a mi kereszténységünk nem volt teljesen azonos sem a bizánci, sem a római vallással. Ugyanakkor tagadhatatlan, hogy a Szent Korona eszme keresztény hiten alapul.

Ez a királyság hivatást érzett vallásában. Isten országának megvalósítását tûzte ki célul, és amikor szükséges volt az egész keresztény Európa védelmezõje lett. Ez az isteni küldetés egyetlen népben sem fogalmazódott úgy meg, ahogyan a magyarban.

Már 1250-ben kinyilvánítja IV. Béla a pápának, mikor újabb tatár támadás fenyegeti országát és "szavaknál egyebet" nem kap a nyugatról szövetséget keresõ felhívásaira, hogy az egész kereszténység érdekében küzd. Európa üdvéért az "ellenállás vizét (Haec est aqua cotradictionis)", a Dunát várakkal erõsíti meg. Az egyházfõnek küldött levélnek ez a kijelentése különös jelentõsséggel bír a fent tárgyalt megállapításaink szempontjából.

Ugyanis királyunknak itt a "haec est aqua contradictionis" mondatrész használatával szó szerint a Bibliát idézi.

A Számok könyve 20,13 a következõket írja:

"Haec est aqua Contradictionis ubi iurgati sunt filii Israhel contra Dominum et sanctificatus est in eis.
Azaz:
"Ez az Ellenállás vize, ahol Izrael fiai pörlekedtek az Úrral, õ pedig kinyilvánította szentségét."

A magyar király tudatosan emlékeztetette a nyugati kereszténységet az Isten iránti hûségre. Ugyanakkor az Ószövetségi példát állítja eléjük, ezzel szinte jelezve saját Újszövetségi helyét, hitét. A már akkor is sziklaszívû nyugat számára tápláló, védõvízzé változtatták át a magyarok a Dunát. Nem segítettek, a mohácsi vereség, és az azt követõ mészárlás több tízezer magyar életét követelte.

Tisztelt elnök Úr! Tisztelt magyarság!

Ma sem tehetünk mást, ha a nemzetünk az Úr útján kíván járni. Kõsziklából kell vizet fakasztanunk, azaz a haszonelvû, gyökereit megtagadó Európával szemben, fel kell vállalnunk õseink által reánk hagyományozott Szent Korona eszménket.

A magyar király hites magatartása a Szent Korona eszmébõl származott. Isten szeretetének küldetése hozzátartozott a Szent Korona eszme hagyományához. Megtartották a föld és ég közötti összekötetést, és Isten országához méltó királyságot teremtettek. Az apostoli királyság emlékérõl az egész középkori Európa tudott. VI. Ince pápa nem véletlenül nevezi 1357-ben írt levelében Nagy Lajost az "egyház fõkapitányának, az Úr atlétájának".

A középkorban, amikor a magyarság, annyi véres szenvedést, és elnyomatást élt meg, nagyjaink folyamatosan a magyar Alkotmányért emeltek szót, és kardot is. A magyar protestánsok fél évezreden keresztül kiálltak a magyar alkotmányos örökség mellett.

Tinódi Lantos Sebestyén talán elsõnek énekli meg, hogy az Alkotmány a király személyénél elõbbre való. A bibliafordító Károlyi Gáspár az alkotmányosságot megtestesítõ, koronás király kezébe Bibliát ad. Bocskay István hajdúi "Magyar Koronánkért" vagdalkoznak. Bethlen Gábor elõtt az alkotmányos rend fontosabb, mint saját uralkodói ambíciói. A református Prohászka Lajos írja A vándor és a bujdosó címmel az egyik legmegragadóbb esszét a Magyar Szent Korona misztériumáról. Ravasz László püspökünk azt tanítja, hogy a teremtményrõl a Teremtõre fordított tekintettel, a reformátusok a maguk módján ünnepeljék meg István király ünnepét. Bessenyei György arról beszél, hogy Szent Koronánk igazsága a magyar nemzet törvényében és szabad akaratában gyökerezik hosszú évszázadok óta. Kemény Zsigmond arra figyelmeztetett, hogy széthull az ország, ha a szabadságunkat a Magyar Történelmi Alkotmányon kívül keressük. Perényi Zsigmond óva int attól, hogy a múltunk nemes eszményeit megtagadjuk, m ert az lealacsonyít bennünket, s jövõje csak annak a népnek van, mely a sors viharai között is megõrzi jó hagyományait. Deák Ferenc arra hivatkozik, hogy a magyarság mindeddig minden körülmények között meg tudta védeni sajátos jogrendjét. Kossuth Lajos arra mutat rá, hogy a magyarság rendelkezik az európaival összhangban álló, mégis a legerõsebb függetlenségi joggal.

Kölcsey Ferenc azt mondja, hogy a nálunk "demokratikusabbnak" ítélt európai országok az alkotmányosság terén még nem zárkóztak fel Magyarországhoz. Kazinczy Ferenc arról értekezik, hogy az alkotmányunk olyan vonzerõ, mely miatt a nálunk megtelepedettek nem kívánkoznak sehová máshová. Makkai Sándor I. István királyunk igazságát a magyar nemzet európaiságának a titkaként emlegeti.

A magyarság már a 851-es Vérszerzõdésben rögzítette:

1. A közösség, mint nép birtokol minden (köz)hatalmat.

2. Ebbõl átruházza a Fõnek a neki kijáró jogokat, vagyis közhatalmi jogok egy részét, amit világosan elõírnak.

3. Büntett, ha a vérszerzõdést akár a közösség tagja, akár a Fõ szegi meg.

4. A közösség minden tagja büntetlenül szembeszállhat a Fõvel, ha az az esküjét megszegi.

5. A megállapodást szentesítik esküvel.

Az adott hatalmi struktúra mellett és eszközeinek felhasználásával fejezte ki õsi elképzelését a nép és a hatalom viszonyáról. Ez az ethosz, ez a jogi életszemlélet nyilvánvalóan létezett már 896 elõtt évszázadokkal, igény pedig rá 896-ban, illetve elõtte néhány évvel korábban jelentkezett. Szerves jogfejlõdésünk során ez teljesedett be a Szent Korona eszmében, mint Történelmi Alkotmányunkban: A Szent Korona-tannak két nagy része van. Az egyik a tartalmi, a másik eljárásjogi kérdéseket foglal magában. A kettõ viszonyát pedig az a felfogás jellemzi, ami szerint a kifogástalan tartalmi alkotmány vagy törvény sem érvényes, ha azt a cogens (át nem hágható, mindig kötelezõ) eljárásjogi szabályok be nem tartásával fogadták el.

A Szent Korona Tana közjogi fogalom, ami a Szent Korona erkölcsi-jogi személyiségén alapszik. A Szent Korona megszemélyesítése az egész világon egyedülálló, ehhez még csak hasonló sincs. Azzal, hogy a magyar jogi géniusz a Szent Koronát objektiválta, a magyarság fennmaradását alapozta meg.

A Szent Korona elvonatkoztatott (fölötte áll) a mindenkori államhatalmat gyakorló Fõtõl (királytól, kormányzótól, elnöktõl stb.) és a tagoktól.

A Szent Korona az államhatalom alanya.

A Szent Korona egyesíti magában a hatalom egészét, vagyis azt a hatalmat, ami a Fõ és tagok között véglegesen meg van osztva a törvényhozói és végrehajtó hatalom szempontjából. Ebbõl következik, hogy a nemzet mint közösséget megilletõ hatalom együtt, kizárólag a Szent Koronában van meg, ezt a hatalmat csak a Szent Korona testesíti meg.

1. Hungaria semper libera: A Szent Korona eszme, mint Történelmi Alkotmány és az abból fakadó Alaptörvény és jogrendszer biztosítja a magyarság, valamint a Szent korona értékrendjét elfogadó államalkotó nemzetek által alkotott Magyarország örök szabadságát, önrendelkezési jogát, amit senkinek nincs joga feladni, sem csorbítani.

2. Sacra Corona radix omnium possessionum: Minden jog és birtok forrása a Szent Korona. A nép életének létfeltételei: a föld-, a víz-, a levegõ-, és az energiakincsek a Szent Korona által megszemélyesített egyetemes magyarság örök és elidegeníthetetlen tulajdonában vannak, azok fölött csak a Szent Korona tagja szerezhet birtokjogot.

3. Una et eadem libertas: A Szent Korona országának minden tagját egy és ugyanazon szabadság illeti meg, a kötelezettségek és a jogok összhangján keresztül.

4. Sub specie Sacrae Coronae: Mindennek az egyetemes magyar nemzetet megtestesítõ Szent korona tagok érdekében, biztonságuk szavatolására kell történnie. Az Alaptörvény, minden jogszabály, továbbá a törvényhozó, végrehajtó és bírói hatalom intézkedéseinek is meg kell felelnie a Szent Korona eszmének.

5. Ius resistendi et contradiscendi: Az egyetemes nemzet minden tagjának kötelessége és joga, hogy ellenálljon és ellentmondjon minden olyan törekvéssel szemben, amely jogainak gyakorlását csökkenti, és kötelezettségei teljesítésének feltételeit korlátozza vagy gátolja.


Ezekbõl kiemelkedõ jelentõségû a termõföld használatát szabályozó joggyakorlat. Termõföldet kizárólag magyar természetes személy, magyar állampolgár birtokolhat, illetve használhat. Vagyis a hazai termõföld minden talpalatnyi területének földtulajdonosa a Szent Korona. A Szent Korona volt a garanciája annak, hogy érvényre jusson az etelközi alapszerzõdés, ami szerint amit közös erõvel szereztek a honfoglalás során, abból mindenki érdemei szerint részesülhessen. Az ún. királyi jog - a Ius Regium - az ország Szent Koronájának azon joghatóságát fejezte ki, ami szerint az összes földbirtok a nemzeti hatalom része. Ebbõl a király - a Szent Koronára visszaháramlás jogát magában foglalva csak a nemzet javára végzett teljesítmény fejében részesíthetett akárkit. Vagyis minden szabad birtok közvetlenül a Szent Koronától veszi eredetét. Ez az elv a "Sacra Corona Radix Omnium Possessionum". 1848-tól ez az elv gyengül, napjainkban pedig a liberális lobbi haszonelvûségét követve törölni szeretné. Ezzel biztosítaná az idegen érdekek anyagi fölényét a földszerzés területén is. A Szent Korona ezen elve ma is a nemzet függetlenségének garanciája.

A Szent Korona rendelkezik - az adott kulturális, gazdasági fejlettség szerint értelmezett - az ország lakói életének fenntartásához nélkülözhetetlen gazdasági ágazatok (bányászat, kohászat, fegyvergyártás, gépipar, közlekedés, élelmiszer- és gyógyszeripar stb.) gazdasági alapjai (kapacitásai) felett, továbbá azon közgazdasági szabályzókkal, amelyek az árak, bérek, pénzforgalom stb. területén szerepüket tekintve fontosak. Ezek a jogok a középkorban a "királyi jogok" közé tartoztak. Közismert, hogy a királyi jövedelmek zömét a sóbányászat, ércbányászat bevételei képezték. Ma is így kellene lenni. Az elmúlt 10-12 év bûne éppen ezeknek idegen kézre játszása volt. Mivel ezek az üzletek megsértették a Szent Korona-tant, létrejöttük a magyar jog szerint semmis, kártérítés nélkül visszaszerezhetõk.

A Szent Korona minden erkölcsi tekintély birtokosa. A tagok részérõl minden közjogi tett a Szent Korona fényét növeli. Csak a Szent Korona részére végzett szolgálat részesedhetett jutalomban, jutalmazásban.

A hûség is a Szent Korona iránti odaadást jelentette, a Szent Korona nevében végezték a legfontosabb állami aktusokat is, pl. a nemzetközi szerzõdéseket a Szent Korona nevében kötötték meg. Látható tehát, hogy a magyar Szent Korona tan Európát messze megelõzve, már 1000-ben biztosította azon jogokat - tolerancia, a sokféleség elfogadása, a szabadság, hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyénnek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlõség alapján, - amelyekért annyira küzd a liberális oldal.

A liberális oldal azonban nem teszi hozzá, hogy ezeket az értékeket, õ nem evangéliumi szellemben, isteni keretek között akarja a nemzet javára érvényesíteni, hanem a Ricardó, Friedman, Hayek által kidolgozott neoliberalizmus szolgálatába akarja állítani.

A világunkat uraló pénzoligarchia - amely Biedelberg-csoport néven ismert - kidolgozott egy transzformációs programot, amely késõbb washingtoni konszenzus néven vált ismertté, s valójában a kelet-európai piacok brutális megnyitását jelentette a multinacionális cégek elõtt. Figyelemre méltó, hogy az ehhez szükséges ideológiai alapok már 1947-óta készen voltak, ekkor gyûlt össze Svájcban a Mont Pelerin Társaság. Alapítója az a Friedrich von Hayek, aki közgazdász elõdei, David Ricardo, és Milton Friedman után a korlátlan szabadkereskedelem XX.-ik századi legharcosabb szószólója volt.

Hayek közgazdasági elmélete, amely késõbb neoliberalizmusként vált ismertté, megfelelt a nemzetközi pénzoligarcia érdekeinek, így azok bõkezû támogatását élvezi a mai napig.

A neoliberalizmus azt állítja, hogy ,,az embereknek a maximális piaci szabadság és a minimális állami beavatkozás teszi a legjobb szolgálatot". Továbbá: ,,A kormány szerepét a piacok létrehozására és védelmére, a magántulajdon védelmére, és a birodalom védelmére kell korlátozni". Minden egyéb feladatot jobban teljesít a magánvállalkozás, amelyet a nyereség motivál a lényeges szolgáltatásokra. Ilyen módon, a vállalkozás felszabadul, ésszerû döntések születnek, és a polgárokat megszabadítják az állam feleslegesen túlgondoskodó kezétõl.

Azonban azok a követelmények, amelyeket a neoliberalizmus igényel, hogy megszabadítsa az embereket az állami rabszolgaságtól, - felemelt adók, a közszolgáltatások és a társadalombiztosítás lebontása, dereguláció, a szakszervezetek letörése - szükségesek ahhoz, hogy a felsõ tízezert még gazdagabbá tegyék, míg mindenki mást hagynak elszegényedni. A gyakorlatban, a Mont Pelerinben kidolgozott közgazdasági elmélet nem más, mint egy profi, és igen hatékony ideológia eszköz a nemzeti vagyonok, és az országok feletti hatalom megkaparintásához.

Ezzel szemben a Szent Korona eszme jegyében szervesen megépült ország olyan értékek hordozója, mint: a történelmi alkotmányosságon alapuló jogfolytonosság, a hagyományos államalkotó közösségek, etnikumok és vallások egyenjogúsága, a közigazgatási, vallási és etnikai önkormányzáson nyugvó államszervezés, az egyénnek a hagyományos közösség tagjaként és értékeinek részeseként való oltalmazása a jogegyenlõség alapján, a magyar nép országalapító, közösségalkotó és fenntartó szerepének elismerése mindenki által, a Szent Koronához való hûség jegyében.

Ezzel a páratlan közjogi zsenialitással eleink Európát messze megelõzve biztosították a magyarság, és a Kárpát-medence népei számára az egységet, a gazdasági-politikai érdekvédelmet, és a demokratikus jogokat is.

Ezért támadták a magyar Szent Korona Történelmi Alkotmányt oly hevesen a Habsburgok, majd a szabadkõmûvesekkel összefonódott kommunisták, és liberálisok:

Mint tudjuk, az 1919-es "patkánylázadás" felfüggesztette a Magyar Történelmi Alkotmányt, noha ehhez semmiféle jogi alapja, sem társadalmi fölhatalmazása nem volt és ideiglenes, írott alkotmánnyal kívánta azt helyettesíteni.

A rendet csináló Horthy-rendszer országgyûlésének legelsõ dolga a történelmi jogfolytonosság helyreállítása volt. Nemzetgyûlést hívtak össze, s az õsi magyar Alkotmányt visszahelyezték méltó helyére. Az indoklásban kifejtik, hogy a bolsevisták fõ csapásukat az 1000 éves magyar alkotmányra, a nemzeti jogalkotó géniusz legeredetibb alkotására mérték, mely "...a nemzet lelkébõl évszázadokon keresztül fejlõdött ki, és a legsúlyosabb megpróbáltatások között, a magyarság legjobbjainak véráldozatával lett a nemzeti lét biztos épületévé fölszentelve..."

1944-ben azonban a német megszállás, 1945-ben a szovjet megszállás vet véget Magyarország szabadságának, felfüggesztve egyúttal Történelmi Alkotmányunkat. Sztálin parancsára államforma-változtatás történik 1946-ban Magyarországon (népköztársaság), 1949-tõl pedig a lefordított szovjet alaptörvényt nevezik - teljességgel alaptalanul és megtévesztõen - magyar alkotmánynak, mivel - az általánosan elfogadott jogelv szerint - törvénysértés jogot nem alapíthat. Vagyis nem lehetséges azt az érvelést sem elfogadni, hogy ha már fél évszázada ránk erõltették a sztálinista szovjet alaptörvényt, akkor törõdjünk bele, és ne követeljük vissza õsi Alkotmányunkat.

1989-ben ennek a sztálinista alkotmánynak az alapján hirdetik ki az újabb államforma-változtatást (köztársaság) és kisebb-nagyobb módosításokkal átalakított formájára mondják, hogy ez a magyar alkotmány, sõt "alkotmányreformról" beszélnek, ami alatt az idegen érdekeket szolgáló, további liberalizációját értik.

Az EU Reformszerzõdés lisszaboni aláírásával befejezõdött az a gyarmatosító, nemzetellenes folyamat, amelyet a nemzetközi pénzvilág mozgat, és amelynek elsõ lépése az 1989-es módszerváltás volt, a második a 2004-es, Európai Unióhoz való csatlakozás, a harmadik, a végsõ pedig a népszavazás nélküli EU Reformszerzõdés aláírása. Ma a keresztény gyökereit megtagadó Európa, a világuralomra törõ neoliberalizmus nevében, és az ezt terjesztõ nemzetközi pénzoligarchia irányítása alatt fel akarja számolni a nemzeteket. A nemzetek - mivel önálló, sajátos kulturális-, gazdasági- egységek - útjában állnak a globalizmusnak, tehát felszámolandók.

Azon nemzetellenes EU Alkotmányt, amelyeket népszavazással nem tudtak elfogadtatni, idén már népszavazás mellõzésével, és minden tagra kötelezõen érvényesítenek az EU Reformszerzõdésben. Ez megszünteti a tagállamok önálló értékrendjének és ennek megfelelõen önálló érdekeinek a többi állammal szemben, kölcsönösen alkalmazható érvényesülését. Megszûnik minden ország alkotmányos államnak lenni.


Az EU Reformszerzõdés a tagországok alkotmánya fölé helyezi önmagát. Részletek a www.fusz.hu, és a www.eunyet.hu honlapokon. Így bátran jelentheti ki Simon Peresz:

"Izraelnek példa nélküli gazdasági sikerei vannak, kivívtuk a gazdasági függetlenségünket, s fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. S ez már majdnem csoda. De ki idézte elõ ezt a csodát? S ha erre én azt mondom, hogy a kormány, akkor önök kinevetnek engemet. Ezt a csodát ugyanis vállalkozó szellemû, bátor, tehetséges és dinamikus emberek idézték elõ. Ezt a sikert 20-30 ezer ember érte el"

A magyarországi média jelentõs része elhallgatja a szenzációs hírt, pedig ,,1998-ra az izraeli befektetések elérték a 250 millió dollárt. 2007-re a befektetések összege meghaladta az 1,2 milliárd dollárt(!), s így a kicsiny Izrael bekerült a legnagyobb külföldi befektetõk körébe. Célterületük az ingatlanpiac, és a telekommunikáció, de jelen vannak az iparban is". (www.ingatlanbefektetes.hu)


Jegyezzük meg ezt a dátumot:
2007. December 13-a, csütörtök, Lisszabon.

Ekkor írta alá Kohn(Kun) Béla, Rosenfeld(Rákosi) Mátyás követõje, Gyurcsány Ferenc azt a megalázó diktátumot, amely véglegesen elveszi azt a jogos önrendelkezésünket, amelyet senkinek nincs joga elvenni tõlünk. Az EU Reformszerzõdésben már népszavazást mellõzve vontak mindent Brüsszeli hatáskörbe, megszüntetve ezáltal a nemzetek önálló érdekérvényesítõ képességét. Az EU joganyag kötelezõ átvételével, és a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek hatáskör-átadásával Magyarország gyakorlatilag megszûnik, és teljességgel a nemzetközi cionista pénzoligarchia egyik gyarmata lett.

Az EU Reformszerzõdés hatása Magyarországra a következõ pontokban foglalható össze

Az EU Reformszerzõdés legfontosabb (fundamentális) következménye, amely miatt számunkra elfogadhatatlan, az, hogy

a külügy, a hadügy, valamint a kereskedelmi és monetáris ügyek integrálásával ("hatáskör-átadásával") Magyarország (miként a többi tagország) gyakorlatilag megszûnik.

Magyarország ugyanabba - vagy rosszabb - a helyzetbe kerül, mint az Osztrák-Magyar Monarchia idején az 1867-es kiegyezést követõen. (Ismerjük ennek az I. világháborúba és Trianonba torkolló következményét.)

Ezeknek a következményeknek, illetve ezek eszközeinek - számunkra ugyancsak elfogadhatatlan - járulékai az alábbiak:

a. Az EU-val azonos jogállású (önálló jogi személyiségû) az Európai Központi Bank (EUM 245a. cikk (3)), sõt, az EU-t ténylegesen ez a szervezet irányítja. Ezzel az értékek érdekképviselete fölé emelkedik egy - gyakorlatilag természetes alap nélküli (virtuális) - értékjel-érdekképviselet.

b. A természetes - területi és nemzeti alapon álló - érdeksorrendiség érvényesülését megtiltva a háttérhatalom érdekprioritását erõlteti minden tagállamra (EUM 86. cikk).

c. A "letelepedési" jog az EU-tagországok állampolgárai számára közösségi jogot jelent, míg a "harmadik országokban" élõk számára személyhez kötött jogként érvényesíthetõ (EUM 43. cikk). Ez a magyarság számára a természetes együvétartozás gyakorlásának meghiúsulását, a nem magyarok vonatkozásában adott lehetõséggel a kozmopolitizmus származási vonatkozásban is megnyilatkozó kiteljesedését jelenti.

d. Az EU Reformszerzõdésben Németország - az NDK-val történt egyesülésre hivatkozva - olyan kérdésekben élvez mentességet, amelyek - ugyanazon okok alapján - a 2004-ben belépõ országokat is megilletnék (EUM 87. cikk (2) c./), ugyanakkor az ezeket az országokat sújtó hátrányok (támogatás csökkentés - ld. mezõgazdasági kvóta -, Magyarország és a Trianonnal elszakított utóállamok közötti jogharmonizáció tilalma - EUM 2. cikk (5) bekezdés második albekezdés, 4. jegyzet) Németországot még arányosan sem terhelik.

e. Az esélyegyenlõtlenség garanciái, a védzáradékok [EUM 94. cikk (10) bekezdés] és védintézkedések (EUM 59. cikk) arra szolgálnak, hogy a diktatúra kialakítson egy országonkénti helytartói hálózatot, akik arra ügyelnek, hogy a "közös érdek" (vagy az "egyenlõbb" tagországok érdekei) minden körülmények között érvényesüljenek, ha kell, a tagország érdekeivel szemben is.

f. A "taktikai" fogások a megtévesztést, az utólagos értelmezést szolgálják. Ezek közül kiemelkedõ a definíciók hiánya és a piacgazdaság jellegének - szociális (EUSZ 3. cikk (3) bekezdés), vagy a szabad versenyen alapuló nyitott (EUM 97b. cikk) - eltérõ meghatározása.

Ezzel az EU elveszi (integrálja) a tagországok függetlenségét, hiszen a szuverenitás legfõbb elemeitõl, a nemzet érdekeinek a külkapcsolatokon keresztül érvényesített védelmétõl, a belsõ intézményrendszert (benne a gazdaságirányítást) természetes szabályozási és ellenõrzési jogaitól fosztja meg.

Tisztelt Elnök Úr!

Ez a jelenlegi szellemi-gazdasági válság oka, holott a Szent Korona visszaadásakor vállaltak biztosítására az amerikaiakkal kötött nemzetközi szerzõdés kötelezi a jelenlegi kormányzatot is! Az amerikai kormánnyal a korona visszaadásakor kötött szerzõdésben benne van, hogy a magyar koronát az õt megilletõ, ,,méltó helyére kell visszahelyezni". A méltó hely nem a fizikai elhelyezésre vonatkozik, hanem arra, amit Pajtás ezredes 81 napig magyarázott a tárgyalások során az amerikaiaknak:

,,Magyarország Szent Koronája nem a törvény tárgya, hanem a magyar jog forrása és polgára. A Szent Korona olyan szuverén személy, amelynek a király az alárendeltje. A magyar és a nemzetközi jog szerint a Szent Korona jogi és alkotmányos személy, amely magába foglalja a magyar alkotmányos hatalmat és a nemzeti létet. Ezen alkotmányos szabály szerint a király, az Országgyûlés tagjai, a polgárok ennek a testnek a részei. A Szent Korona alkotmányosan és jogilag a magyar nemzet. Választhatunk királyt, országgyûlési képviselõket, hivatalukat azonban csak akkor foglalhatják el, amikor Szent Koronára az esküt letették. A király csupán jelölt. Egészen addig jelölt, amikor kibocsátja és elhelyezi azt a királyi oklevelet, amelyben elismeri a Szent Korona szuverenitását és az abban megtestesített nemzetet. A koronázás a Szent Koronával mindennek megerõsítése".

- míg azok végül megértették és elismerték, és a Szent Korona átadásakor annak, mint jogi személynek biztosították az állandó hatállyal bíró menedékjogot' - számolt be Sibrik György koronaõr.

Az amerikai kormány ezek után, 1951-ben különleges jogállású tárgynak nyilvánította a koronát. A State Departement 1965 évi hivatalos nyilatkozata szerint a koronát ,,úgy kezelik, mint a magyar nép speciális státusban lévõ tulajdonát, amely az Egyesült Államok hatóságainál van letétben". Látható: A Szent Korona TA-t mint a magyar jog és Alkotmányosság forrását Truman, és Carter is tiszteletben tartotta, csak az 1944 óta hatalmat gyakorló magyar kormányok és az Országgyûlés nem tartja követendõnek

Tehát a méltó hely a közjog csúcsát jelenti, amit az Amerikai Egyesült Államok is elismert. Ebbõl következõen minden törvényünknek a Szent Korona eszmébõl kellene következnie, de ez nem így van, számos törvényünk ellentétes a Szent Korona Történelmi Alkotmányunkkal.

Az Alkotmánynak nevezett Legfelsõbb törvény is csak részben merít belõle, ezért élünk több mint hatvan éve alkotmányossági válságban, és ezért marad az interregnum, és az idegen gazdasági-politikai érdekeknek való kiszolgáltatottságunk.

Emlékeztetek István király intelmeire:

,,atyai õseink hagyományához való hûség adja a szeretettel együtt a szabadság alapját."

Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt magyarság!

A jövõbeni, elkerülhetetlen rendszerváltás után, az 1944-ben eltöröltetett magyar Szent Korona Történelmi Alkotmány jogfolytonosságának visszaállítása semmissé fogja tenni a hazaáruló kormányok gyarmatosítókkal kötött szerzõdéseit.

Ön egy kiváló magyar ember. Az Ön jövõbeni fényére nagyban hozzá fog járulni, hogy milyen intézkedéseket valósít meg a nemzet érdekében.

Szeretném tudatni Önnel, hogy a SZENT KORONÁT visszaadó nemzetközi szerzõdés értelmében a Magyar Szent Koronára, mint JOGFORRÁSRA hivatkozva Ön, mint Szent Korona tag:

- élhet, sõt kötelessége élni az ellenállási jogával a törvénytelenül uralkodókkal szemben,

- részt vehet az Alkotmányozó Nemzetgyûlés munkájában, amely 2008. augusztus 20.-ra van meghirdetve,

- részt vehet a Nemzeti Kerekasztal munkájában, amelynek elérhetõsége:

Sámsomdi Kiss Károly Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.

Mindezt Ön a nemzetközi törvény értelmében teheti, mert a Szent Korona hazatérése 1978-ban nemzetközi törvény alapján történt, a teljes nyugati világ helyeslésével.

Elnök Úr! Magyarok! Ha Horthy kormányzónak sikerült helyreállítania az ország alkotmányosságát, Önnek is sikerülhet, ehhez a nemes feladathoz számos szervezet felajánlja a segítségét: a Rendszerváltó Fórum, a Nemzeti Kerekasztal, a Szent Korona szolgálat, a Szent István Szövetség, és a Forradalmi Nemzeti Bizottmány. Ha Ön úgy dönt, hogy rálép a rendszerváltás útjára, szeretettel várjuk a Szent Korona tagok között.

Nagyrabecsülésemet kifejezve, várom válaszát:
Iványi Sándor

SZENT ISTVÁN SZÖVETSÉG
Alapító elnök
E-mail: Ezt a címet a spamrobotok ellen védjük. Engedélyezze a Javascript használatát, hogy megtekinthesse.
Debrecen, 2008. január. 10


MELLÉKLETEK
A Szent Korona Történelmi alkotmányunkra felesküdtek névsora

Királyaink, fejedelmeink:
Szent István, Aba Sámuel, I.András, I.Béla, Salamon, I. Géza, I.László, Könyves Kálmán, II. István, II. Béla, III. István, II. László, IV István, III. Béla, I. Imre, III. László, II. András, IV. Béla, V. István, IV László, III. András, Vencel, Ottó, Károly Róbert, I. Lajos, Mária, II. Károly, Zsigmond, Albert, I. Ulászló, V.László, Mátyás, II. Ulászló, II. Lajos, Szapolyai János, I. Ferdinánd, I.Miksa, Rudolf, II. Mátyás, II. Ferdinánd, III. Ferdinánd, I.Lipót, I. József, III. Károly, Mária Terézia, II. József, II. Lipót, I.Ferenc, V. Ferdinánd, I. Ferenc József, IV Károly

Erdélyi fejedelmeink:
János Zsigmond, Báthory István, Báthory Zsigmond, Báthory András, Vitéz Mihály, Székely Mózes, Bocskai István, Rákóczi Zsigmond, Báthory Gábor, Bethlen Gábor, Brandenburgi Katalin, Bethlen István, I. Rákóczi György, II. Rákóczi György, Rhédey Ferenc, Barcsay Ákos, Kemény János, Apafi Mihály, Thököly Imre, II. Rákóczi Ferenc

Miniszterelnökeink:
Batthyányi Lajos, Szemere Bertalan, Andrássy Gyula, Lónyai Menyhért, Szlávy József, Bittó István, Wenckheim Béla, Tisza Kálmán, Szapáry Gyula, Wekerle Sándor, Bánffy Dezsõ, Széll Kálmán, Khuen-Hédervári Károly, Tisza István, Fejérváry Géza, Lukács László, Eszterházy Móric, Berinkey Dénes, Garbai Sándor, Peidl Gyula, Friedrich István, Huszár Károly, Horthy Miklós, Simonyi Szemadám Sándor, Teleki Pál, Bethlen István, Károlyi Gyula, Darányi Kálmán, Imrédy Béla, Bárdossy László, Kállay Miklós,

Polgáraink, tudósaink:
Rácz Sándor, L. Németh Erzsébet, Alakszainé Dr. Oláh Annamária, Dr. Gaudi-Nagy Tamás, Gyetvay György Gergely, Okos Márton, Patrubány Miklós, András Imre, Borbély Imre, Borbély Zsolt Attila, Komsa József, id. Ádám Jenõ, Rácz Szabó László, Csík-Huszák Gabriella, Dr. Léh Tibor, Dr. Pungur József, Bogyay Elemér, Dr. Horkovics-Kováts János, Nádasdi István, Molnár-Veress Pál, Jordáky Béla, Budavári Zsuzsanna, Hankó Ildikó, Hardy F.Gábor, Dr. Hargitay András, Herpai Sándor, Hunyadi László, Jelenczki István, Dr. Kiszely István, Kocsis István, Láposi Mónika, Melocco Miklós, Molnár V. József, Molnár Zoltán, Nagy Zsuzsa, Dr. Papp Lajos, Siklósi József, Sipos Kata, Szabados György, Varga Csaba, Dr. Zétényi Zsolt, Dr. Bakay Kornél, Kiss Dénes, Fáy Árpád, Dr. Halász József, Iványi Sándor

A Szent Korona színe elõtt esküszöm a Mindenható Istenre, hogy a Szent Korona tagjaként, a magyarság egységét, érdekét, erõsödését és gyarapodását fogom szolgálni, teljes hittel, minden erõmmel, és legjobb tudásom szerint.
Isten engem úgy segéljen!
Módosítás dátuma: 2008. január 12. szombat