A Magyar Rádió hírolvasóinak tevékenysége kritikán aluli

Elsõ alkalommal azt gondolhatjuk, szabadnapos a hírolvasó, ezért van a mikrofon elõtt vendégmunkás. A tizedik és századik alkalom után azonban már nem merészség kijelenteni, hogy a Magyar Rádió hírolvasóinak tevékenysége kritikán aluli. Olykor egyenesen botrányos. Baki baki hátán, készületlen, gyakorlatlan amatõrök váltják egymást a stúdióban. Ezen nem árt szomorkodni egy kicsit.

Ma már kevesen értik, mit jelentett, hogy a közszolgálati rádió nyelvi etalon. Nemhogy nyelvi, semmiféle etalonok nincsenek, nincs tekintély és vezérelv, csak relativizálás. Ma már a tanteremben nem a tanár az úr, hanem a jogait lobogtató diák, a kórházban pedig a beteg, aki feljelentheti az orvost, ha az kimegy WC-re. A modern nyelvészet pedig, hogy visszatérjünk a nyelvi etalonhoz, azt vallja, minden közlés jó, amit meg lehet érteni.

Nos, a közszolgálati rádió nyelvi állapotát talán nem lenne jó relativizálni. Már csak azért sem, mert nem magán-, hanem közügy, amint ez a nevében benne is van. Ha a Magyar Rádió beszél, vagy abból beszélnek, akkor az soha nem két ember beszélgetése, hanem millióknak szóló közlés. Ügy kell tehát végezni, hogy azt milliók megérthessék, sõt meg is értsék. A kódolt vagy bennfentes közlések ezért éppúgy elvetendõk, mint a rosszul megfogalmazott, rossz nyelvi és intellektuális logikával elmondott mondatok. Ez utóbbi épp olyan tisztességtelen és elítélendõ újságírói magatartás, mint az elhallgatás, a félinformáció, a csúsztatás.

Az etalonság további emlegetése helyett foglalkozzunk inkább azokkal a kísérletekkel bizonyított állításokkal, amelyek szerint a gyors szövegmondás, a hadarás nem jelent többet mondást, sõt, valójában kevesebb a hasznos, „levehetõ" információtartalma. Valamint, hogy a rossz beszédállapot, a beszédhiba azért rendkívül zavaró, mert eltereli a hallgató figyelmét a közlésrõl.

És hogy a rosszul „bemondott", kiejtett idegen nevek, szavak mégis csak etalonként szolgálnak, vagyis terjednek, mint a futótûz. A folyton bakizó, a szöveg tartalmát talán nem is értõ rádiós ifjútörökök mindezt talán nem is gondolták végig. Nem tanította meg nekik senki. Miként azt sem magyarázták el nekik, hogy a közrádióban honosodó új hullám nem attól új, hogy kidobunk minden régit az ablakon, hanem hogy megkeressük és megjavítjuk, ami menthetõ.

Végül emlékezzünk meg a rádióbemondókról, akik egykor hangot, ezzel karaktert adtak az intézménynek. Egressy, Bõzsöny, Bá-tonyi és kollégáik, kolléganõik egy része ma már be sem teheti a lábát a Bródy Sándor utcai épületbe (ne mászkáljanak, ne kísértsenek ott, ahol új idõk új szelei fújnak).

A híreket nagyon sajnálom. Talán nem lenne nagy túlköltés visszaültetni a megmaradt néhány bemondót a hírolvasó-stúdióba.

Vagy talán nekünk jobb, ha nem értjük a híreket?

(Magyar Rádió)

HANTHY Kinga